"Aki holnap akar hasznot, az erre a lóra nem tesz" - interjú a NESsT igazgatójával

Magyarországon egyelőre még a rövid távú gondolkodás dominál, és a kiszámíthatatlan környezet sem segíti az aktív jótékonykodást - véli a társadalmivállalkozás-fejlesztésben utazó szervezet, a NESsT  igazgatója, Varga Éva, aki szerint a kockázatitőke-befektetőktől átvett, de a nonprofit szférába átültetett modellben tevékenykedő alapot elsősorban az idealista, felelősen gondolkodó milliárdosok támogatják. Interjú.

- Kik adnak pénzt arra, hogy a NESsT non-profit szervezetek társadalmi vállalkozásait finanszírozza?
Sokszínű a támogatói lista. A kezdetekben inkább olyan külföldi magánalapítványok támogatták a NESsT-et, akik hamar megértették, hogy miért fontos a vállalkozási tevékenység a civil szféra fenntarthatósága szempontjából. Tehát akik hajlandóak voltak kockáztatni azzal, hogy egy ilyen innovatív és viszonylag kevéssé ismert üzleti modellt támogassanak, mint amiben a NESsT működik.

Amikor ez elindult 2001-ben, nem volt ilyen sem Magyarországon, sem a régióban, tehát nem volt egy kipróbált módszer, nem tódultak hozzánk a támogatók. Olyanok támogattak minket, akik azt mondták, hogy hajlandóak vállalni a kockázatot.

- Voltak közöttük magyarok?
A Soros Alapítvány, amennyire azt magyarnak lehet tekinteni. De egyébként inkább olyan külföldi alapítványok voltak, akik a civil szféra megerősítéséhez is sok pénzt adtak a kezdetekben. Aztán utána ez is változott. Ahogy egyre inkább létjogosultságot nyert az, hogy a civil szféra szervezetei is vállalkozhatnak azért, hogy a társadalmi céljaikat elérjék, illetve ahogy a vállalkozói szemlélet sokkal jobban megjelent, egyre több vállalat és magánszemély, illetve közintézmények is elkezdett érdeklődni. Megváltozott a mi támogatói struktúránk is: megjelentek például a kockázati és magántőke-befektetők és alapok is.

Fotó: Tuba Zoltán [origo]

Varga Éva, a NESsT európai vállalkozásfejlesztési igazgatója

- Egy kockázatitőke-befektető általában a befektette pénzének a többszörösét szeretné visszakapni, nem pedig jótékonykodni. Hogy-hogy ők is adnak pénzt?
Ők ebből semmi pénzt nem látnak. A mi modellünknek sem az a lényege, hogy a NESsT meggazdagodjon. Olyan befektetők adnak pénzt a civil szervezeteknek a NESsT -en keresztül, akik szeretnék, ha a számukra fontos társadalmi cél közelebb jutna a megvalósuláshoz egy vállalkozáson keresztül.

- Mondhatjuk úgy, hogy a NESsT projektjeit idealista milliárdosok finanszírozzák?
Így is mondhatjuk, vagy inkább úgy, hogy a társadalmilag felelősen gondolkodó befektetők és vállalatok. De nyilván ezzel a saját jó hírnevüket is építik, hozzá tartozik az imázsépítésükhöz, a pozicionálásukhoz. A kockázati- és magántőke-befektetőknél egy változást látunk: megjelent az a törekvés, hogy ők is mondjanak el többet magukról, vállaljanak aktív szerepet a társadalomban. Az ő esetükben az is fontos volt, hogy ez a modell, amit mi használunk, a magántőke-befektetők üzleti modelljének átemelése a non-profit szférába.

A társadalmi vállalkozás fogalma a NESsT meghatározása alapján

A termékeik előállítása, értékesítése, illetve szolgáltatásai nyújtása során valamely égető társadalmi probléma megoldását is célozza, és üzleti tevékenysége szerves részét képezi a társadalmi célkitűzés. A profitcél és társadalmi cél közti egyensúly megteremtésére törekszik, szem előtt tartva mind a pénzügyi fenntarthatóságot, mind a társadalmi hatást.

Helyi közösségek fejlesztéséhez járul hozzá például hátrányos helyzetű munkavállalók foglalkoztatása, egészségügyi és oktatási szolgáltatásokhoz való hozzásegítés, csökkentett energia- és erőforrás-felhasználás, természetvédelmi tevékenység, vagy a víz vagy a levegő minőségének javítása révén.

Forrás: nesst.org

- Nem nehéz itt nálunk felelősen gondolkodó befektetőket vagy vállalatokat találn? Csak mert a magyar vállalkozói kultúrában egyelőre inkább az van benne, hogy miképp lehet minél hamarabb minél több nyereséget elérni.
Nem olyan könnyű, de azért növekszik a számuk. Az sem baj, ha nem a NESsT-et támogatják, a lényeg, hogy támogassanak ilyen tevékenységeket, és hogy lássák, lehet ezt olyan formában tenni, ami hosszabb távú víziót jelent, nem csak egyszeri adományozást. Aki egy vállalkozáson keresztül látja megoldhatónak azt a problémát, ami őt foglalkoztatja, akkor az nem úgy vág neki, hogy "na itt kezdődik a projekt és itt a vége", hanem hosszú távra tervez. Tehát ezek a befektetők nem egy projektre adnak adományt egy non-profit szervezetnek, hanem arra, hogy hosszú távon támogassanak egy szervezetet. És ez a nehéz. A hagyományos adományozás eléggé kezd belekerülni a köztudatba, a vállalatok CSR- vagy martketing-büdzséjében is egyre többször szerepel. Ez a hosszú távú szemlélet az, ami hiányzik, és ami kihívás.

Fotó: Tuba Zoltán [origo]

"Úgy kell ezt az egészet tekinteni, mint egy kockázatitőke-alap portfólióját"

- Hogy megy ez a gyakorlatban? Vegyünk egy olyan milliomost, akinek az az álma, hogy Magyarországon minél több fogyatékost foglalkoztassanak a lehető legjobb körülmények között. A pénzt akkor mondjuk egy ötéves fejlesztésre adja egy ezzel foglalkozó nonprofit szervezetnek, vagy úgy állapodnak meg, hogy a következő tíz évben bármikor fordulhat hozzá a non-profit szervezet, ha pénzre van szüksége a vállalkozás fenntartásához?
Azt a modellt, amivel mi dolgozunk, úgy hívjuk, hogy aktív jótékonykodás. És ott az az egyik fontos elem, hogy az anyagi támogatás hosszabb távra szól, és nem csak azokra az időszakokra, amikor jól megy az üzlet, hanem a problémás időszakokra is. Tehát ha süllyedni látszik a hajó, nem mi leszünk az elsők, akik leugrunk róla.

Egy másik fontos eleme, hogy részt veszünk a vállalkozás fejlesztésében, tehát nem csak a pénzt adjuk, hanem az adományozó szaktudást, know-how-t adunk az egész társadalmi vállalkozás felépítéséhez. Egy non-profit szervezetnél dolgozó szociális munkásnak nem az a dolga, hogy ehhez értsen, ezért van szükségük a pénzadomány mellett a tudástőkére is. És akkor, ha van egy ilyen aktív hozzáállás egy adományozó részéről, az nagyon sokat segít, mert ehhez a tudástőkéhez nagyon drágán juthatna csak hozzá egyébként a nonprofit szféra.

Az adományozó és a non-profit szervezet az elején közösen határozzák meg az elérendő célokat. Ehhez aztán hozzárendelnek különböző indikátorokat, vagyis folyamatosan történik egy teljesítmény-mérés többféle szempontból, tehát hogy üzletileg is sikerül-e teljesíteni a kitűzött célokat, illetve, hogy a vállalkozáson keresztül megvalósulnak-e a kitűzött társadalmi célok, továbbá, hogy a szervezet megerősödik-e fenntarthatósági szempontból.

A NESsT üzleti modellje

"Engaged" vagy "venture phylanthropy", magyarul aktív jótékonykodás - a modellt a kockázatitőke-befektetői szektorból adaptálták a non-profit szférára: itt is ugyanúgy, mint egy magántőke-befektető esetében, nem csak pénzbeli támogatást nyújt a NESsT, hanem "rajta tartja a kezét is" a non-profit szervezeten, amíg az fel nem építi és pénzügyileg fenntarthatóvá nem teszi a vállalkozását úgy, hogy közben e vállalkozáson és pénzügyi fenntarthatóságon keresztül a társadalmi céljai is megvalósulnak

- És mi van akkor, ha az adományozó-befektető úgy látja, nem váltak be a nonprofit szervezethez fűzött reményei se üzletileg, se társadalmi hasznosság szempontjából, és hiába ölt bele pénzt. Akkor csalódottan kiszáll?
Ez sok mindentől függ. Mindig meg kell nézni, hogy mi az oka annak, hogy nem teljesülnek a kitűzött célok. Az, hogy megváltozott a makrokörnyezet, vagy a szabályozási környezet, vagy elhibázott volt a kitűzött cél, vagy esetleg a cég vezetésében történt valami olyan szemléletváltás, ami alapján megváltoztak a szervezet prioritásai, és ami lehetetlenné teszi az addig kitűzött célok megvalósulását. Ezek alapján kell eldönteni, hogy milyen úton haladunk tovább.

De olyan is előfordul, hogy csak egy átmeneti válságról van szó, vagy megjelent egy versenytárs, ami a piaci árak alá ígért. Ilyenkor egy aktívan hozzáálló adományozónak az a dolga, hogy átsegítse ezen a helyzeten a céget. Nem feltétlenül úgy, hogy egy feneketlen zsákba önti a pénzt, amíg az kér, hanem ügyesen, stratégiailag gondolkodva, az erőforrásokat jól átcsoportosítva próbálnak ezen túllépni. Ha viszont ki kell lépni, akkor ha azt minél hamarabb felismerik, annál jobb, mert az értelmetlen finanszírozás a pénz és az erőforrások elpazarlása.

De úgy kell ezt az egészet tekinteni, mint egy kockázatitőke-alap portfólióját: van benne több cég, abból néhány bedől, a többi viszont kétszámjegyű hozamot termel, és ez utóbbiak a lényeg. Illetve az, hogy a kockázatot az adományozó-befektető és a támogatott közösen vállalja, így közös érdek, hogy jól menjen a vállalkozás.

Fotó: Tuba Zoltán [origo]

Kevéssé ismert, innovatív modell

- Itthon a civil szervezetek mennyire ismerik fel annak a fontosságát, hogy több lábon álljanak, és ne csak egy-egy projekthez szerezzenek rövidtávú támogatásokat?
Amikor még nem voltunk az Unió tagja, és látszott, hogy kezdenek visszavonulni a civil szférát támogató alapítványok, akkor elindult egy olyan törekvés a civil szféra szereplőinek a részéről, hogy hogyan lehetne a források csökkenését áthidalni, és hogy érdemes több lábon állni. Ezért aztán nagyon sok szervezet stratégiájába belekerült, hogy valamilyen bevételgeneráló tevékenységet kellene folytatni. De aztán megérkeztek az uniós pályázatok és ez a hihetetlen mennyiségű pénz, és hirtelen mindenki azt gondolta, hogy itt a Kánaán. Akkor elhaltak, vagy legalábbis háttérbe szorultak ezek a törekvések.

Mi azt gondoljuk, hogy ez stratégiai ballépés volt sok szervezet részéről. Egyrészt, mert ahhoz nagyon komoly háttér, komoly tudásbázis kell, hogy egy szervezet átlássa az egész finanszírozási környezetet és tudja, hogyan kell pályázni ezekre a támogatásokra. Általában a kis-és középszervezeteknek nem is sikerült túl sok uniós forráshoz hozzájutni, voltak, akik nagyon elszámították magukat. Például egy pályázat 20 százalékos önrészt kér, a szervezet pályázik 40 millió forintra 3 éven át, akkor lehet, hogy ez komoly nehézségeket fog neki okozni, mivel ezek a pályázatok utólagos finanszírozással működnek, és lehet, hogy egy fél évig még béreket sem lehet fizetni, mert éppen nincs rá keret. Vagyis ez a rendszer nem igazán kis-és közepes méretű non-profit szervezeteknek lett kitalálva.

Másrészt pedig azért, mert ez függést okoz. Ha vége szakad a finanszírozásnak, nem tudja mit tegyen. Tehát ha mondjuk 3-5 éven át egy szervezet csak ilyen forrásból finanszírozza magát, és az a forrás elapad, akkor ugyanott tart, mint 3 vagy 5 ével ezelőtt, azaz finanszírozási gondokkal küzd, mert nem áll több lábon. A magánfilantróp szektor Magyarországon annyira nem fejlődött ki, a céges támogatásoknál az a gond, hogy túl sok az eszkimó, és kevés a fóka, tehát az uniós vagy állami források helyettesítésére nem áll rendelkezésre sok magánforrás, ami gyorsan elérhető. Sok szervezet tehát elkényelmesedett, és csak ezután jöttek rá, hogy több lábon kellene állni.

Fotó: Tuba Zoltán [origo]

"Ez egy állandó balanszírozás, hogy az üzleti cél ne kerekedjen a társadalmi cél fölé"

- Hogyan viszonyulnak a mikrohitelezéshez? Van valami kooperáció mikrohielezést folytató szervezetekkel?
Ők nem csak társadalmi célú vállalkozásokat fejlesztenek, hanem a bankszektorból kizárt egyéneket és cégeket finanszíroznak. Azért, mert egy család nyit egy pékséget, az nekik nyilván jó, de nem biztos, hogy van társadalmi hatása. De egyébként léteznek külföldön olyan mikrohitelezést nyújtó szervezetek, amelyek kimondottan társadalmi vállalkozásoknak nyújtanak mikrohitelt. Ez nálunk is nagyon hasznos lenne, tehát hogy a mikrohitelt nyújtó pénzügyi szervezetek - nincs belőlük sok az országban - a társadalmi vállalkozásokat és a civil szervezeteket se zárják ki a lehetséges ügyfélkörből.

- Nem kerül gyakran ellentmondásba a szociális és üzleti cél egy-egy ilyen vállalkozás beindításakor?
Ez egy állandó balanszírozás, hogy az üzleti cél ne kerekedjen a társadalmi cél fölé. Ilyenkor le kell ülni a menedzsmentnek és át kell beszélni a prioritásokat. A mi módszertanunkban egyébként mindig a társadalmi cél a hangsúlyos, eleve úgy alakítjuk ki az üzleti célt és tervet, hogy ezt szem előtt tartjuk. Az indikátorok között is van jó néhány, ami ezt jelzi.

- A saját monitorrendszerük alapján mennyire sikeres a most a NESsT portfoliójában lévő 6 cég?
Szerintem sikeres mind a hat, a társadalmi és üzleti célokat is sikerül megvalósítaniuk.

- És azok a cégek, amelyek korábban voltak a portfolióban, azok mind működnek?
Sok közülük igen, de akad olyan is, amelyik már nem.

- Miért nem? Miután levette róluk a NESsT a kezét, már nem voltak működőképesek?
Ez nem ezen múlik általában, hanem egyrészt azon, hogy amíg benne vannak a portfolióban, addig sikerül-e megtenni azokat a lépéseket, amiket meg kell. Másrészt pedig azon, hogy a menedzsment kitart-e a mellett a stratégia mellett, amit közösen dolgoztunk ki. Például működik egy szervezet 3 éven át a NESsT-tel kidolgozott modellben, aztán jön egy új vezető, aki teljesen másra helyezi a hangsúlyokat.

- Eléggé kezdetleges Magyarországon még a társadalmi felelősségvállalás. Mennyire érzik úgy, hogy az árral szemben úsznak?
Igen nehéz, de ez nem kedvtelenített el minket, inkább előre lökdösött, mert mindig volt valaki, aki hitt benne, mellé állt és támogatta, nem véletlen, hogy már 13 éve működünk. A környezet is változott ezen időszak alatt - nem nagyot, de kis lépésekben azért van előremozdulás.

- Mikor jutnak el társadalmi felelősségvállalásban olyan szintre a magyar cégek és vállalkozók mint mondjuk Dániában vagy Svédországban?
Az egyik kulcseleme ennek az egész rendszernek a rövid távú versus hosszú távú gondolkodás. Aki holnap akar hasznot, az erre a lóra nem tesz. De ez a rövid távú gondolkodás jellemző a politikánkra, a gazdaságunkra is, illetve a magánéletünkben is. E mellé a modell mellé azok állnak, akiknek van egy víziójuk, és hosszú távon gondolkodnak - de persze azért egy kiszámíthatóbb környezet is sokat segítene.

Mi is pontosan az a NESsT?

A NESsT Vállakozási Alap egy non-profit befektetési alap, ez kezeli a cég portfoliójához tartozó non-profit szervezetek vállalkozásait. Tréninget, egyéni mentorálást és anyagi segítséget kapnak a vállalkozás létrehozáshoz és továbbfejlesztéséhez a pályázó non-profit szervezetek. Mindehhez a támogatáshoz a pénzt befektetőktől szerzik, akik az összeget nem adományként, egy projektre adják, hanem egy hosszú távú, aktív támogatásra, amelyben az is benne van, hogy a NESsT akár 4-5 éven át tudástőkét ad át a non-profit szervezetnek annak érdekében, hogy vállalkozáson keresztül érje el a társadalmi célját, és pénzügyileg fenntartható legyen.

Kétévente írják ki a pályázatokat, általában 4-5 évig tart a mentorálás, tanácsadás, vagyis addig van egy-egy cég a NESsT portfoliójában. A kitűzött célokhoz indikátorokat rendelnek, és négyhavonta monitorozza a NESsT, hogy a kitűzött társadalmi és üzleti célok megvalósulását jelzik-e az indikátorok egy-egy szervezet esetében.

A NESsT kiegészítő tevékenységként tanácsadást nyújt egyéb, többek között for-profit szervezeteknek is, ami nem ingyenesen. Ennek keretében indították for-profit szervezeteknek két éve a Társadalmi Vállalkozásfejlesztési Tréninget.

2001-ben hozták létre a NESsT vállalkozási alapját, de a NESsT 1997 óta létezik Magyarországon. A tevékenysége egy kutatással kezdődött, annak feltérképezésével, hogy a civil szféra hogy finanszírozza magát, milyen problémákkal állnak szemben, milyen lehetőségeik vannak.

A NESsT jelenleg Dél-Amerikában és Közép-Kelet Európában működteti a NESsT Vállalkozási Alapot, összesen 10 országban, ahol 32 embert foglalkoztatnak. A szervezetet 1997-ben alapította két amerikai, Lee Davis és Nicole Etchart