Egy átlagos magyar lakásban a felhasznált összes energia csaknem háromnegyedét fűtésre fordítjuk - állapítja meg az Energia Klub. Ez meglepően nagy arány ahhoz képest, hogy az évnek legfeljebb a felében fűtünk.
A fűtésszámla fele is megspórolható
Beszédes tény az is, hogy egy magyar háztartás lényegesen több energiát használ fel egy ugyanakkora lakás fűtéséhez, mint például osztrák vagy egy német család. Elég, ha csak a rosszul szigetelt épületekre, huzatos ablakokra, szabályozatlan fűtésre, elöregedett kazánokra gondolunk. Van azonban megoldás, ugyanis az elavult fűtési rendszerek korszerűsítésével akár 50 százalékos energiamegtakarítást is elérhetünk. A beruházás nem olcsó mulatság, és hosszú évekre szól, ezért gondos tervezést, előkészítést igényel.
Ha korszerűsíteni szeretnénk a fűtési rendszerünket, akkor a legfontosabb tényező, amit figyelembe kell majd vennünk, a kazán hatásfoka, ugyanis a fűtési rendszer lelke a kazán - figyelmeztet az Energia Klub. A hagyományos, magas vízhőmérséklettel üzemelő kazánok hatásfoka viszonylag alacsony, ezért cserénél inkább válasszuk a kiemelkedően jó hatásfokú berendezést. Ha a régi, elavult kazánokat korszerűbb, magasabb hatásfokú kazánra, netán kondenzációs készülékre cseréljük, akkor jellemzőn 30 -50 százalék tüzelőanyag-megtakarításra számíthatunk.
A hatékony fűtés kulcsa a hőszabályozás, hiszen a legjobb hatásfokú kazán is pazarol, ha feleslegesen fűti a lakást. Tartsunk tehát mindig olyan hőmérsékletet a szobákban, amennyire éppen szükség van! Minden olyan időszakban, amikor alacsonyabb a helyiség hőmérséklete, kisebb lesz a hővesztesége, és így energiát tudunk megtakarítani. Ezért éjszakára, vagy ha nem használjuk a helyiséget, célszerű a hőmérsékletét csökkenteni. 1 Celsius-fokkal alacsonyabb hőmérséklet körülbelül 6 százalékkal csökkenti a fűtésre fordított energiafelhasználást egy túlfűtött, 23-26 Celsius-fokos lakásban.
Ablakok, ajtók cseréjével 25 százalék megtakarítás érhető el
Rontja a komfortérzetet és túl sokba is kerül, hogy a régebbi épületek nyílászáróinak állapota általában nem megfelelő, az ablakok, ajtók kevésbé jól záródnak, ami az épület hőveszteségének akár 10-25 százalékát is okozhatja - állítja az Energia Klub egyik tanulmánya. Korszerű nyílászárók beépítésével, vagy a meglévők tömítésével azonban ez akár a negyedére is csökkenthető. Ezáltal nemcsak az energiafogyasztás, de a por- és a zajszennyezés is csökken.
A nyílászárócsere nem olcsó beruházás, az energetikai megtakarításokból nem térül meg rövid idő alatt a befektetés. Az új ablak kiválasztásakor mindig a teljes ablakszerkezet, tehát a keret és az üvegezés együttes hőátbocsátási tényezőjét vegyük figyelembe. Ezt az Uw (window) érték jelöli, míg az üvegezését az Ug (glass), a keretét pedig az Uf (frame) érték adja meg.
A forgalomban lévő, fából készült tokok és keretek általában megfelelnek a hőtechnikai követelményeknek, bár a jelenleg gyártottak többségének profilvastagsága az anyagtakarékosság miatt csupán 62-68 mm közötti, amelynek a hőátbocsátási tényezője 1,2-1,5 W/m2K. Pedig a vastagság csekély növelése is jelentősen javíthatja a keretszerkezet hőátbocsátási tényezőjét (ha a profilvastagság 80 mm, a hőátbocsátási tényező már körülbelül 1,0-1,1 W/m2K).
A hőveszteség negyedéért felelősek a rossz ablakok
PVC-keretek esetében ma a leggyakoribbak az úgynevezett háromkamrás rendszerű kialakítás, ami azt jelenti, hogy a keretben 3, egymástól elválasztott légkamrát alakítanak ki. Az ilyen keretek vastagsága általában 58-60 mm (hőátbocsátási tényezőjük 1,5-1,8 W/m2K). Érdemes az egyre inkább terjedő négy- és ötkamrás rendszereket választani. Ezek vastagsága már eléri a 68-70 mm-t, az 1,1-1,4 körüli U-érték pedig kiemelkedően jó hőszigetelést biztosít.
Szigeteléssel is jócskán csökkenthetők a kiadások
Egy ház energiagazdálkodását alapvetően határozza meg az építőanyag: energetikai szempontból a legfontosabb az anyagok hőkapacitása és a hőátbocsátási tényezőjük - olvasható az Energia Klub anyagában.
A hőkapacitás azt jelenti, hogy az épület szerkezetei mennyi hőt képesek eltárolni, és késleltetve, apránként visszasugározni a környezetükbe. A nagyobb hőkapacitással bíró házakban a hőmérséklet sokkal kiegyenlítettebb. A hétköznapokban ezt úgy érzékeljük, hogy az ilyen házak ugyan lassabban melegszenek fel, de ha egyszer kifűtöttük őket, akkor sokkal jobban tartják majd a meleget, és reggelre nem hűlnek úgy le, mint a gyengébb hőkapacitásúak. Ráadásul a nagy hőkapacitással bíró házak hosszabb ideig tárolják a napsugárzás energiáját, nyáron viszont nem forrósodnak át olyan hirtelen.
Megfelelő szigeteléssel negyedére, ötödére csökkenthető a ház hővesztesége, így a beruházás 5-10 éven belül biztosan megtérül. Innentől kezdve nem kérdés, hogy miért is szigeteljük a házainkat. Arról azonban, hogy mit is kell átgondolni, mielőtt belefogunk, már annál inkább érdemes beszélni.
Lehetőleg mindig a külső felületeket szigeteljük. A falak belső felületeinek szigetelése nem ajánlott, hiszen ezzel elveszítenénk a teherhordó falak hőtároló kapacitását, ráadásul a szigetelés mögött könnyen beindulhat a penészképződés. Biztosítani kell a szigetelés, valamint a falak víz- és páravédelmét is, mert a nedvesség nagyságrendekkel rontja a szigetelőképességet. A belső szigetelés csak ott ajánlott, ahol nem jöhet szóba más megoldás, például műemléki homlokzatoknál.
További megtakarítási tippekről olvashat az Energia Klub honlapján vagy itt.