A szövetség egyben indítványozza, hogy a kutatóintézet hozza nyilvánosságra kutatásának metodikáját, és az annak alapját képező adatsorokat, így közösen tudnák feltárni, hol lehetnek még további hibák a számításban - írja a pénztárak képviseleti szerve csütörtöki közleményében.
A gazdaságkutató intézet hétfőn publikált összeállításában azt közölte: a magánpénztárakban felhalmozott vagyon értéke ma 3050 milliárd forint, azaz mintegy 500 milliárddal kevesebb a járulékbefizetések miatt keletkezett államadósságnál és annak kamatainál. Selmeczi Gabriella nyugdíjvédelmi miniszterelnöki megbízott pedig kedden a Századvég tanulmányára hivatkozva azt mondta, hogy a magánnyugdíj-pénztári vagyonból legalább 500 milliárd forint hiányzik, ezért meg kell vizsgálni, hogy megvan-e a pénztári vagyon.
A Stabilitás Pénztárszövetség szerdán a Századvég által ismertetett adatokra reagálva közölte: a gazdaságkutató számítása hibás, rossz adatokból téves következtetéseket vont le, az adatok ugyanis nem tartalmazzák azt a tényt, hogy csak 2009-ben közel 64 ezer 52 év feletti munkavállaló lépett vissza az állami rendszerbe, akik 88,8 milliárd forintot vittek magukkal. A Századvég erre válaszoló csütörtöki közleményében már arról beszélt, hogy a jelenlegi pénztári vagyon mai értékénél mintegy 420-500 milliárd forinttal nagyobb ráfordítást követelt az államtól.
A Stabilitás Pénztárszövetség erre adott észrevételében azt javasolja, hogy "az ismeretlen szerző" vizsgálja meg a PSZÁF 1998 és 2009 közötti idősorait is, mivel ebben az időszakban közel háromszor annyian léptek vissza az állami rendszerbe, mint 2009-ben. Ez a szervezet szerint újabb jelentős torzulásokat eredményez a Századvég számításaiban, ezt azonban a számítás alapját képező tényleges adatsorok nélkül a Stabilitás nem tudja megbecsülni.
A Századvég állítása szerint kutatásuk "pusztán azt érzékelteti, hogy egy ilyen tag mennyivel járt volna jobban, ha az állam a feltőkésítést magánpénztárak helyett egy hasonlóan magas adminisztrációs költségű rendszerben, a múltbeli feltételeknek megfelelő kondíciójú forint állampapírokkal hajtja végre" - emlékeztet a pénztárszövetség.
Ez a számítás azonban csak abban az esetben lenne igaz, ha a pénztárak a működésük 12 éve alatt mindig egyforma cash flow-val rendelkeztek volna (minden évben ugyanannyi lett volna a tagdíj), és a hosszú lejáratú állampapír index (MAXC) minden nap egyformán emelkedett volna. Ebben az esetben lehetne azt mondani, hogy a piaci értéknek meg kellett volna duplázódnia - mutat rá a Stabilitás.
Ez az ideális helyzet azonban soha nem állt be: például a tagdíjakat 1998-ban 6 százalékon befagyasztották, és kisebb-nagyobb mértékben a magánpénztári rendszer indulásától folyamatos volt az állami rendszerbe visszalépők száma. Ráadásul, a pénztáraknak nem csak az ismert kifizetési kötelezettségei (garancia díj, tagnyilvántartás, felügyeleti díj) vannak, hanem likviditás-tartási kötelezettsége is, azaz nem minden pénzt fektethet be, a likviden tartott eszközökön pedig nyilvánvalóan más hozam érhető el.
A magán-nyugdíjpénztári rendszert alapvetően abból a célból hozták létre, hogy a pályakezdők 40 év munkaviszony után az állami tb nyugdíjból kapott 75 százalékos nyugdíjuk feletti részt a magánpénztári rendszerből kapják. Magyarán ennyi ideje van egy pénztárnak a befizetésekből felhalmozódó egyéni vagyon befektetésével hozamokat elérni - emlékeztet a pénztárak képviseleti szerve.
Ha viszont a felhalmozási időszak negyedénél csinálunk kasszát - ahogyan ezt a kormányhoz közeli szakértők tették -, óhatatlanul rosszabb eredmény jön ki. Az összkép azonban a pénztárakra nézve 12 év elteltével is kedvező, hiszen nagy többségükben pozitív reálhozamot értek el 1998 és 2010 között, sőt, több portfólió reálhozama a 3 százalékot is meghaladta.
A Stabilitás Pénztárszövetség mindezek alapján fenntartja korábbi álláspontját, amely szerint a számítási és metodikai hibák alapvetően vonják kétségbe a Századvég, illetve a Magyar Nemzet hasonló cikkeinek hitelességét és szakmai megalapozottságát - áll a közleményben.