Demján Sándor: Sokkal hamarabb kellettek volna a reformok

Mindegy, hogy tőkefedezeti vagy állami pénztárakon alapul egy nyugdíjrendszer, de olyannak kell lennie, hogy tisztes megélhetést biztosítson az életüket ledolgozó embereknek - mondta az [origo]-nak Demján Sándor nagyvállalkozó. A kormány februárra ígért reformjairól konkrétumok hiányában nem beszélt, de azt elmondta, hogy szerinte Magyarországon a reformokat már az uniós csatlakozás előtt meg kellett volna csinálni.

- A kormány februárra ígérte a költségvetés, ezen belül a nyugdíj- és gyógyszerkassza, a közlekedési cégek, illetve a szociális rendszer kiadásait százmilliárdokkal csökkentő reformok bejelentését. Megfelelőnek tartja a megtakarítás mértékét és a reformok irányát?

A konkrétumokat nem ismerem, de az biztos, hogy Magyarországon késve jönnek a reformok, ezeket már sokkal régebben, az Európai Unióba való belépés előtt végre kellett volna hajtani. Magyarországon óriásiak a társadalmi költségek, ez pedig gátolja a versenyképességet.

Az az óriási probléma, hogy tizenheten akarunk kimenni egy focipályára, holott csak tizenegy fős lehetne a csapat - ezalatt azt értem, hogy sok munkahelyen egy-egy feladatot többen végeznek el, mint ahányan valójában kellenek hozzá. Ezen mindenképp változtatni kell: amit egy ember el tud végezni, azt egy ember végezze el, ha ez nem megy, akkor le kell őt cserélni. A vállalkozók nem türelmetlenek, négy évet adtunk a kormánynak a gazdaság fejlődő pályára állítására.

- Mi a véleménye a januárban útjára indított új Széchenyi-tervről?

A Széchenyi-terv egyik legfontosabb hozadéka, hogy a pályázati rendszerben jelentősen csökken az adminisztráció és a bírálati idő. Ez nagyon fontos lépés, vállalkozók már mosolyogva jönnek hozzám, hogy végre értik, miről szól a pályázat. Ez is azt mutatja, hogy az eddigi pályázati rendszer feleslegesen sok embert tartott fenn, és irtózatosan bonyolult volt.

A másik probléma az eddigi pályáztatással az volt, hogy az uniós források legalább 80 százalékát kellett volna a termelésbe juttatni, ha ez történt volna, akkor sokkal jobb állapotban lenne a magyar gazdaság, mint amilyenben most van. A tőkeszegénység miatt a gazdaság fejlődéséhez az is kell, hogy jól működő állami cégek legyenek, az állami cég működtetése nem ördögtől való dolog.

- Egyetért-e a kormány azon döntéseivel, amelyek a költségvetés bevételeit ugyan jelentősen javították, de komoly kritikákat is kaptak, mint például a nyugdíjpénztári intézkedések, a bankadó és a különadók?

Engem érzékenyen érintenek a különadók az energiaszektoron és a bankszektoron keresztül, de nem volt más választása Magyarországnak, ugyanis 3 százalék alá kellett vinni a költségvetési hiányt. Az ebédet pedig ki kell fizetni, vagyis az IMF-hitelt el kell kezdeni törleszteni, az államadósságot pedig vissza kell fizetni. Sok kritikus azt mondja, hogy annak idején le kellett volna ülni tárgyalni például a bankadóról, de erre nem volt idő, gyorsan kellett cselekedni.

- Mi lett volna a legrosszabb esetben?

Ha Magyarország nem tartja a hiánycélt, akkor bedönthették volna Magyarországot. A különadóra panaszkodó bankok nagyon nehéz helyzetbe kerültek volna, ha nem lép a kormányzat, akkor ugyanis akár 350-400 forintra is emelkedhetett volna az euró árfolyama, akkor senki nem tudta volna fizetni a hiteleket, ami tömeges hitelbedőlést okozott volna a rendszerben, csődbe mentünk volna.

Aki cselekszik, azt lehet kritizálni, elképzelhető, hogy lehetett volna másképp is, de lépni kellett, mert ezzel az örökséggel nem lehet együtt élni. Röviden szólva a jóléti rendszerváltás hitelből való finanszírozása hibás lépés volt, ennek az eredménye a régiós összevetésben is óriási mértékű államadósság. Az örökséggel van probléma, az emberekben van egy illúzió, de meg kell velük értetni, nincsenek csodák, senki nem fog megajándékozni minket. Munka kell a kilábaláshoz.

"350-400 forintos eurónál a bankok is bajban lettek volna"

- Ha már az eurónál tartunk, a pénzügyi felügyelet felvetette a frankhitelek euróra váltását. Mi erről a véleménye?

Ebben nem tudok tanácsot adni, de az biztos, hogy mindenkinek a saját kockázatviselő képességének megfelelően kellett volna hitelt felvennie. Még emlékezhetünk arra, hogy évekkel ezelőtt 300 forint volt egy dollár, sokáig 170 forint volt az árfolyam, most meg 200 forintnál jár. Mondani kellett volna a hitelfelvevőknek, hogy az árfolyamkockázatra lehet biztosítást kötni, erre vannak a biztosítók.

- Egyetért-e a kötelező nyugdíjpénztári pénzek átirányításával, illetve a nyugdíjrendszer átalakításával?

Sokan elfelejtik, hogy a kötelező magán-nyugdíjpénztári rendszerről maga az ajánló, a Világbank is elismerte, hogy nem megfelelően működik, tehát ennek a rendszernek is vannak hibái. Az sem megoldás, ha egy tőkefedezeti pénztár elbukja a nyugdíjasok pénzét, és utána azok az államtól kérnek segítséget. Nem a mostani és az előző kormány hibája, hogy a nyugdíjrendszer drága és fenntarthatatlan, az az elmúlt 40-50 év öröksége. Teljesen mindegy, hogy állami vagy tőkefedezeti pénztárakon alapul a nyugdíjrendszer, a lényeg, hogy aki dolgozott, az tisztességes nyugdíjat kapjon.

"A termelő embernek kell a példaképnek lennie, nem a művésznek"

Magyarországon vissza kell adni a munka tiszteletét - mondta Demján Sándor a Miskolci Egyetem diplomatosztó ünnepségén, amelyen az üzletembert az egyetem díszpolgárrá avatta. Demján azt mondta, hogy szükség van a fizikai munkásokra és a jó mérnökökre, az utóbbiak ugyanis a gazdaság kulcsemberei, mert a termelés irányításával és a megfelelő technológiák alkalmazásával előremozdíthatják a gazdaságot.

Demján Sándor szerint a mérnökök a gazdaság kulcsfigurái

"Ezért nyújtok támogatást a diákoknak ösztöndíj formájában"- tette hozzá Demján, aki elmondta azt is, hogy szemléletváltásra van szükség. "A dolgozó, termelő embernek kell a példaképnek lennie, nem feltétlenül a művésznek. Én például betiltanám azokban az iskolákban a művészeti szakköröket, ahol nincs legalább kétszer annyi technikai szakkör. Természetesen a kultúra is fontos, az az ország elveszik, amelynek nincsen kultúrája" - mondta Demján.