Párizsnak és Berlinnek nem az a célja, hogy 67 évre emelje egész Európában a nyugdíjkorhatárt, vagy hogy egységes adómértékeket vezessen be, hanem azt szeretnék biztosítani, hogy az európai uniós tagállamok ugyanabba az irányba induljanak el - így reagált Christine Lagarde francia gazdasági miniszter azokra a kritikákra, amelyek a múlt héten bemutatott francia-német versenyképességi paktumot érték az utóbbi napokban. Lagarde szerint a nyugdíjak esetében a cél egyértelműen csak annyi, hogy a nyugdíjkorhatár és a demográfiai viszonyok között szoros összefüggés legyen a tagországokban. "Egyik a napról a másikra nem fogjuk előírni azt sem, hogy minden tagállamban például 25 százalékkal adózzanak a társasági nyereségek" - tette hozzá.
Angela Merkel német kancellár és Nicolas Sarkozy francia elnök múlt pénteken jelentette be, hogy gazdaságpolitikai csomagot dolgoztak ki az euró védelme érdekében. Több tagállam már jelezte, hogy nem ért egyet a csomag egyes elemeivel, a magyar miniszterelnök pedig a csomeg bemutatása után közölte: a paktum miatt nem reális Magyarország esetében 2020 előtti eurócsatlakozással számolni (a magyar kifogásokról ebben a cikkben olvashat részletesen).
Rögtön nekiestek a paktumnak
A paktum bemutatása után több vezető európai politikus is kritizálta a felvetéseket, Jean-Claude Juncker luxemburgi miniszterelnök például megerősítette, hogy az inflációkövető béremelések gyakorlatának elhagyását nem támogatja, és ezzel egyetért belga kollégája is. Kedden az olasz külügyminiszter jelentette be, hogy Róma számára nem elfogadhatóak az adóharmonizációs javaslatok, Ausztria pedig azt tette egyértelművé, hogy a nyugdíjkorhatár emelésével nem tud egyetérteni.
Az uiniós ügyekre specializálódott Euractiv értesülése szerint Berlinben és Párizsban is készen állnak a kompromisszumokra, sőt a német-francia páros több olyan felvetést is beletett a csomagba, amelyből könnyen engedni tudnak - brüsszeli értesülések szerint állítólag egyértelműen ilyen a bérindexálásra vonatkozó javaslat is, amelyet kizárólag azért vettek fel a pontok közé, hogy legyen mit feláldozni a tárgyalásokon és egyezetéseken. Az Euractiv uniós forrásai szerint Berlinnek igazából az a fontos, hogy az alkotmányos adósságlimit és a nyugdíjügyek rendezése túlélje az egyeztetési fázist.
Jean-Claude Juncker luxemburgi miniszterelnök és Angela Merkel német kancellár
Döntés ugyan még egy ideig nem várható a láthatóan kényes kérdésekben, de a március végi uniós csúcson már jó eséllyel látni lehet, hogy melyik felvetésnek milyen realitása van - és talán az is kiderül majd, hogy pontosan mit kér Németország azért cserébe, hogy az eddiginél több pénzzel gazdálkodhasson a bajba jutott tagállamokat megmenteni hivatott stabilitási mechanizmus. Ez utóbbi a most létrehozandó közös uniós gazdaságpolitikai koordináció azon eleme, amely az esetleges államcsődök kezelésére szolgál (ez váltja fel a jelenlegi 750 milliárd eurós válságkezelési alapot). A mentőmechanizmus formálisan nem az EU működését szabályozó lisszaboni szerződésen belül jön létre: az eurózóna tagállamainak részvételével, de eseti alapon nem eurót használó országok is csatlakozhatnának.
Hol húzódnak a törésvonalak?
A francia-német felvetés részletei egyelőre még nem kerültek nyilvánosságra, de Sven Giegold német zöldpárti EP-képviselő múlt csütörtökön kiszivárogtatta a javaslatokat. A német-francia csomagnak az a lényege, hogy tovább szigorítanák első körben a monetáris unió, második lépésben pedig az Európai Unió tagországainak gazdaságpolitikai koordinációját, ezt pedig egy hatpontos versenyképességi programmal biztosítanák.
1. A bérindexálás megszüntetése
A bérindexálásnak az a lényege, hogy az állam garantálja: a bérek az előző évi tényleges vagy pedig az adott évre várható inflációnak megfelelően növekednek. A teljes munkaerőpiacra alkalmazott automatikus bérindexálás jelenleg Belgiumban, Cipruson, Luxemburgban és Máltán létezik. Spanyolországban nem garantálja törvény, de a kollektív szerződésekben fontos szerepet játszik az indexálás, akárcsak az EU több országában. Munkavállalói oldalról ez egyfajta bérgaranciának tekinthető, munkaadói oldalról viszont épp ez az indexálással a baj, vagyis hogy lehetetlenné teszi a növekedés lassulásához, illetve a recesszióhoz való alkalmazkodást. Nemzetgazdasági szinten az is gondot jelenthet, hogy az indexálás tovább fűti az inflációt és az inflációs várakozásokat, ami megnehezíti az áremelkedéssel szembeni jegybanki fellépést.
2. A diplomák és szakmai képzések kölcsönös elfogadása
A képzések el nem ismerését az Európai Unióban is a külföldi munkaerő távol tartására használták sokáig a tagállamok, de az integrációs folyamat erre a szintre is elért. Bizonyos szakmáknál az elismerés automatikus, ezek azok a szakmák, amelyeket uniós szinten ágazati irányelvek szabályoznak, vagyis az orvos, a fogorvos, a gyógyszerész, az ápoló, a szülésznő, valamint az építész és az állatorvos. A többi szakképzettség esetében nincs ilyen automatizmus, de könnyített az eljárás: ilyenkor kiegészítő feltételként szakmai gyakorlat igazolását, alkalmazkodási időszak teljesítését vagy alkalmassági/különbözeti vizsga letételét kérhetik. A munkaerőpiaci védelmet fokozhatja, hogy az uniós tagországok többségében a foglalkozás gyakorlását különböző feltételekhez köthetik, például erkölcsi bizonyítványhoz, feddhetetlenségi igazoláshoz.
3. Egységes társaságiadó-alap bevezetése, adóharmonizáció
Orbán Viktor szerint ez a legproblematikusabb pontja a német-francia csomagnak, a magyar versenyképesség egyik alapja ugyanis az uniós összevetésben viszonylag alacsony társasági adókulcs - márpedig ha az eurózónában idővel egymáshoz közelítik ezeket a kulcsokat, akkor a magyar versenyelőny elolvad. Az Ernst &Young nemzetközi adótanácsadó cég szerint az uniós adóharmonizáció Bulgáriát, Portugáliát, Lengyelországot, Finnországot, Írországot és Csehországot érinti majd a legkedvezőtlenebbül, az új rendszerben ugyanis a cégek az egyes országokban ténylegesen kifejtett üzleti tevékenység alapján, arányosan fizetnének adót. Ezzel a nagy cégközpontoknak otthont adó, alacsony adókulcsot alkalmazó országok vesztenének.
Nicolas Sarkozy francia elnök és Angela Merkel német kancellár
4. A nyugdíjrendszerek demográfiai trendekhez való igazítása
A népesedési helyzet alakulása és a nyugdíjrendszerek fenntarthatósága az egész kontinensen komoly kihívást jelent, a tagállamok által adott válaszok azonban nagyban különböznek - elég csak arra gondolni, hogy Magyarországon az új szabályokból adódóan gyakorlatilag kiürültek a magánnyugdíjpénztárak, addig Csehország alig két hete döntött a második nyugdíjpillér létrhozásáról. A nyugdíjrendszerekkel kapcsolatos másik kritikus kérdés a nyugdíjkorhatár, az Európai Bizottság tavaly májusban arra tett javaslatot, hogy a tagállamok 2060-ig 70 évre emeljék a nyugdíjba vonulás korhatárát. A korhatár emelése azonban politikailag érzékeny terület: Franciaországban tavaly októberben 60 évről 62 évre emelték a korhatárt, amit hatalmas sztrájkok és tüntetések követtek. Németországban már 2007 óta 67 éves korig kell dolgozni, Spanyolországban pedig épp két hete jelentették be, hogy 65 évről 67 évre emelkedik a korhatár. Magyarország 2009 májusában döntött a nyugdíjkorhatár fokozatos, 62-ről 65 évre való felemeléséről, és bár a Szakszervezetek Együttműködési Fóruma több mint 60 ezer aláírást gyűjtött össze az emelés ellen, de a parlament tavaly decemberben úgy döntött, hogy nem tárgyalja újra a nyugdíjkorhatár emelését.
5. Költségvetési szabályok az alkotmányban
Orbán Viktor január elején közölte, hogy az új magyar alkotmánynak tartalmaznia kellene az államadósság felső korlátját. Lengyelországban az alkotmány szerint a GDP-arányos államadósság nem mehet 55 százalék fölé. Németországban 2009 óta van egy olyan passzusa az alkotmánynak, amely 2016-tól gyakorlatilag egyensúlyi költségvetést ír elő Berlin számára, és a svájci alkotmány is rendelkezik a "nemzedékek közötti szolidaritásról". Francois Baroin francia költségvetési miniszter közölte: Párizs a következő hetekben beterjeszti azt alkotmánymódosítást, amely konkrét dátumot ír elő a fiskális egyensúly helyreállítására. A bolgár kormány szintén azt tervezi, hogy a 3 százalékos uniós deficitplafon és a 40 százalékos adósságszint belekerülne az alaptörvénybe. Vannak azonban ellenzői is a felvetésnek, a következő ír kormányban jó eséllyel szerepet vállaló Munkáspárt például egyértelműen visszautasította ezt az ötletet.
6. A bankszektorban legyen tartalékalap
Az Európai Bizottság októberben mutatta be hivatalos javaslatát a bankadó európai uniós bevezetésére, de megállapodás azóta sincs. Matolcsy György nemzetgazdasági miniszter tavaly decemberben jelentette be, hogy a magyar elnökség felveszi témái közé az európai bankadót, amelyet szerinte akár 2012-től be lehetne vezetni. Az egységes bankadó bevezetését mindenekelőtt az akadályozza, hogy tíz tagállam saját hatáskörben már döntött annak valamilyen formájáról (a magyar kormány például már tavaly nyáron bevezette a bankadót). Ausztria, Franciaország, Hollandia és Nagy-Britannia pedig amellett volt, hogy a bevételeket a nemzeti büdzsébe lehessen önteni, a válságalap legfőbb támogatója pedig Németország (Berlinben már nyáron törvényt fogadott el erről a parlament). A némethez hasonló úton jár a svéd kormány is, ott a pénzintézetek addig fizetnek, amíg a felgyülemlő források el nem érik a GDP 2,5 százalékát.