A jó tanuló és a sötét ló - a monetáris tanács új tagjainak portréi

Egyikük a 2002-es kormányváltás után távozott a jegybanktól, később pedig Gyurcsány Ferenc akkori miniszterelnök akadályozta meg, hogy a jegybank alelnökévé nevezzék ki. A másik már évekkel ezelőtt figyelmeztetett a devizahitelek veszélyeire, de tanácsait nem fogadta meg a jegybank felsővezetése. Tudja meg, kik lettek a Magyar Nemzeti Bank egyik legfontosabb döntéshozó testületének tagjai!

A jegybanki alapkamatról is döntő monetáris tanács két taggal bővült hétfőn, miután a parlament gazdasági bizottságának javaslatára, kora este a parlament jóváhagyta Gerhardt Ferenc és Bártfai-Mager Andrea jelölését. Ezzel ismét döntésképes lesz az MNB egyik legfontosabb testülete, ahol március 1-je óta nincs meg a szükséges létszám, mivel a hétből négy tag mandátuma lejárt (az előzményekről itt olvashat).

Az [origo] arra volt kíváncsi, hogy milyen tapasztalattal rendelkeznek, mit csináltak, mielőtt az MNB monetáris tanácsába kerültek.

"Joggal lehet büszke" az eredményekre

Gerhardt Ferenc az első Orbán-kormány hatalomra jutása után, 1998-ban - egyebek mellett magyarországi kereskedelmi bankoknál szerzett tapasztalattal a háta mögött - az állami tulajdonú Magyar Fejlesztési Bank pénzügyekért és banküzemért felelős vezérigazgató-helyettese lett, majd két év után a szintén állami tulajdonban lévő Konzumbank vezérigazgatója lett. Gerhardt egészen a 2002-es kormányváltásig vezette az elsősorban kis- és középvállalkozások finanszírozására szakosodott Konzumbankot. Amikor az újonnan hivatalba lépő Medgyessy-kormány rendkívüli felmondással eltávolította az MFB éléről Baranyai Lászlót, Baranyainak a többségi MFB-tulajdonban lévő Konzumbank elnöki posztjáról is távoznia kellett, és a leváltási hullám Gerhardtot is elérte.

A leköszönő vezérigazgató az új vezetőkről is döntő közgyűlésen azt mondta, hogy a korábban súlyos veszteséget elkönyvelő Konzumbank portfóliója tiszta, betétállománya szilárd, hitelállománya pedig jó minőségű. A 2000-es 630 millió forint veszteséggel szemben 2001-et 1 milliárd fölötti nyereséggel zárta a bank. Gerhardt utódja, Gaál Gyula azt mondta a közgyűlésen, a vezérigazgató "joggal lehet büszke" az eredményekre, bár megjegyezte, mivel a Konzumbank az MFB érdekkörébe tartozó cégekre támaszkodva bővítette tevékenységét, privatizáció esetén be kell bizonyítani, hogy a bank az állami köldökzsinórt elvágva is jövedelmezően tud működni.

A privatizációval már az Orbán-kormány idején, 2001-ben is megpróbálkoztak, de akkor az MFB a pályázat kiírása után elállt az ügylettől. Többszörös csúszás után végül már az MSZP vezette kormány idején, 2003 végén sikerült értékesíteni a pénzintézetet. A vevő az MKB Bank volt, amely 10,8 milliárd forintot fizetett a Konzumbankért. Az MKB részéről elnöki tanácsadóként éppen Gerhardt Ferenc készítette elő az üzletet, majd az új tulajdonos rögtön ki is nevezte őt a Konzumbank vezérigazgató-helyettesévé.

Egyedül Gerhardt vállalta

Gerhardt 2005 februárjában került a Járai Zsigmond vezette jegybankhoz, a banküzemért felelős igazgató lett, egyebek mellett az informatika és a beszerzések tartoztak hozzá. 2007 februárjában lejárt az egyik akkori MNB-alelnök, Szapáry György mandátuma, és Járai Zsigmond jegybankelnök Gerhardt Ferencet jelölte a posztra. Járai akkor közölte, 7-8 személlyel is tárgyalt a jelöltségről, közülük egyedül Gerhardt vállalta.

Hamarosan kiderült, hogy az MSZP-SZDSZ-kormánynak semmi kedve kinevezni. Gyurcsány Ferenc kormányfő inkább megvárta, míg március elején Járai mandátuma is lejárt, és a következő alelnökről már az általa jelölt új elnökkel, Simor Andrással egyeztetett. (Az új alelnökjelölt személyére a jegybank elnöke tehet javaslatot, az alelnököt a miniszterelnök jóváhagyásával a köztársasági elnök nevezi ki.) Gyurcsány annak ellenére döntött így, hogy ezzel időlegesen a törvényben előírt négy fő alá csökkent a jegybank igazgatóságának létszáma. Varga Mihály fideszes képviselő a parlamentben fel is vetette, hogy az MNB igazgatósága működésképtelenné válhat - Veres János pénzügyminiszter válaszában kijelentette, semmilyen olyan helyzet nem lesz a Magyar Nemzeti Banknál, ami zavart eredményezhetne a jegybank működésében.

A két új tag

Nem lóg ki a sorból

A jegybank működését ismerő, korábban vagy jelenleg ott dolgozó források - akik ugyanakkor nem dolgoztak közvetlenül sem Gerhardttal, sem Bártfai-Magerrel - Gerhardtról azt mondták, hogy monetáris politikai ismereteit nem mutatta meg, amikor a jegybankban dolgozott, mivel a monetáris politika szempontjából semleges területet vezetett, az IT és a backoffice (beszerzés, bankműveletek) tartozott hozzá. Gerhardt idején az MNB számítástechnikai rendszere nem tartozott a világ élvonalába, igaz, előtte sem volt jobb a helyzet, meg utána sem nagyon - fogalmazott egy forrás, aki ugyanakkor dolgozott az MNB-nél, amikor Gerhardt.

Egy másik forrás azt mondta, Gerhardt laza gyeplőn tartotta beosztottjait, nem mentek flottul a dolgok a hozzá tartozó területen, távozása után pedig az alatta dolgozó főosztályvezetőt is elbocsátották az MNB-től, azóta viszont "sínen vannak a dolgok a területen". "Rosszat nem tudok róla mondani, igaz, jót sem, munkaköréből kifolyólag egyszerűen nem csillogtathatta meg monetáris politikai nézeteit, ha egyáltalán voltak ilyenek, ilyen értelemben ő sötét ló" - mondta egy forrás, amihez egy másik hozzátette: "Gerhardt semmivel sem rosszabb választás a tipikus monetáristanács-tagnál".

Előre szólt a veszélyes hitelek miatt

Bártfai-Mager Andrea, miután 1992-ben diplomát szerzett a Budapesti Közgazdaság-tudományi Egyetemen, tanácsadóként tevékenykedett, majd 1998-tól a Postabanknál dolgozott különböző beosztásokban, mielőtt az MNB-hez került. Innen igazgatóhelyettesként távozott 2007-ben, majd a Gazdasági Versenyhivatal ítélkező testületének, a Versenytanácsnak a tagja lett.

Abban az időszakban - 2001-től 2006-ig - volt a jegybankban a pénzügyi stabilitásért felelős főosztály vezetője, amikor Magyarországon felfutott a lakossági devizahitelezés. A gazdasági bizottság hétfői ülésén a képviselők fel is vetették a kérdést. Bártfai-Mager Andrea a meghallgatáson azt válaszolta, hogy az MNB akkor kiemelt kockázatként kezelte a devizahitelezést, és felhívta a figyelmet annak veszélyeire, de a megfékezésének eszközei nem a jegybank kezében voltak, hanem a pénzügyi felügyeletnél és a Pénzügyminisztériumnál.

Az MNB által félévente elkészített Pénzügyi Stabilitási Jelentések közül több olyan is foglalkozott a problémával, amelyet az egyik illetékes főosztály vezetőjeként Bártfai-Mager Andrea is jegyzett. Sőt egy 2004. nyári sajtótájékoztatón személyesen is beszélt arról, hogy jelentős kockázatot hordoz magában, hogy a pénzügyi vállalkozások háztartásokkal szembeni devizahitelei nagymértékben megemelkedtek, mivel a lakosság jó része nincs tisztában azzal, mit jelent ezen kölcsönök devizakockázata.

A 2003 decemberében készült jelentés még csak futólag érintette a témát. "Az ebből származó hitelkockázat-növekedés bankrendszeri szinten nem lenne drasztikus, egyes bankoknál ugyanakkor számottevő kockázatot jelent" - áll az MNB honlapján ma is elérhető dokumentumban. A következő, 2004. júniusi jelentés viszont már külön alfejezetet szentelt a kérdésnek, a fél évvel később kiadott jelentésnek pedig már egyik központi témája volt, több fejezetben is felbukkant a devizakölcsönök elterjedtségéből adódó kockázat. A dokumentum készítői többször leszögezték, kedvezőtlen folyamatnak tartják, hogy az új hitelek egyre inkább devizaalapúak, mert a háztartási szektor külső sokkokra való érzékenysége folyamatosan növekszik.

A jelentésben az is szerepel, hogy "feltételezhető, hogy [...] a háztartások negatív tapasztalatok hiányában nem vetik össze, hogy a megnyert hazai-külföldi kamatkülönbség ellensúlyozza-e az árfolyamkockázatból eredő potenciális veszteséget", illetve az is, hogy "a nem fizető deviza-lakáshitelek esetleges megugrása a nagyobb számú kényszerértékesítésen keresztül egy ingatlanpiaci visszaesést indíthat el, mely vagyonvesztéssel járna".

A jó tanuló

Mint bank-, illetve makroközgazdász átlagosan jó volt a pénzügyi stabilitási területen dolgozó, magát főosztályvezetőből igazgatóhelyettesi pozícióig felküzdő Bártfai-Mager Andrea, akinek problémaérzékenysége és problémamegoldó képessége is ilyen volt egy forrás szerint, aki az MNB-ben dolgozott akkor, amikor Bártfai-Mager is a jegybank kötelékébe tartozott. Nem volt az a harsány jellem, emberileg jól ki lehetett jönni vele, kifejezetten jó szociális érzéke volt, a házon belüli szakmai vitáknak a csendesebb résztvevője volt az új monetáristanács-tag - mondta a forrás, aki szerint Bártfai-Mager klasszikus iskolai jó tanuló típus.

Ehhez passzol az MNB-től való távozásának története is. Az [origo]-nak nyilatkozó források szerint bár Járai Zsigmond vezetése alatt csatlakozott a jegybankhoz Bártfai-Mager, 2007 tavaszán az elnöki poszton történt változás után is maradt a helyén, Simor András megtartotta szakmai tudása miatt. 2007 nyarán kapott állásajánlatot a Gazdasági Versenyhivataltól, amit a kihívás miatt elvállalt.

Vezetése alatt a pénzügyi stabilitási részleg az MNB-n belül jobb lett, új embereket vett fel, fiatalított, de nem működtek kifogástalanul a hozzá tartozó osztályok - mondta az egyik forrás. Inkább a jogi-szabályozási oldalról közelítették meg a pénzügyi stabilitás kérdését, a módszertani fejlesztésekben (közgazdasági modellek fejlesztésében) nem annyira voltak erősek.

A devizahitelek felfutása miatt támadni vakvágány - mondta az [origo]-nak két forrás is. Bártfai-Magerék megtettek mindent, amit tehettek: a pénzügyi stabilitási jelentésben felhívták a figyelmet a devizahitelek kockázataira, elmondták, hogy az emberek figyeljenek oda, amikor nem forintban adósodnak el, és számos javaslatot is tettek a monetáris tanácsnak és a Járai-féle jegybanki vezetésnek a devizahitelezés korlátozása céljából. Ajánlották például a bank céltartalékképzés előírását, vagy az extra jegybanki kötelező tartalék bevezetését. Ezeket azonban nem fogadta meg az MNB-vezetés, mert mindig arra jutottak, hogy a szabályozási, adminisztratív eszközzel való korlátozást a pénzügyi-banki innováció meg fogja kerülni, és ezért a korlátozás hatástalan lesz. A gyorsan felfutó devizahitelezést megállítani nem lettek volna képesek a javaslatok, csak ütemét tudták volna mérsékelni, cserébe viszont a hitelt felvevők drágábban jutottak volna hitelhez, így pedig nem érte volna meg a devizahitel-invázió adminisztratív úton történő visszafogása - mondták forrásaink.