Angela Merkel német kancellár és Nicolas Sarkozy francia elnök február elején jelentette be, hogy versenyképességi paktumot dolgoztak ki az euró védelme érdekében, ami még a Stabilitási Paktum eredetileg tervezett szigorított verziójánál is szorosabb gazdaságpolitikai együttműködést eredményezne a tagállamok között. A paktum pontjai között szerepelt, hogy összehangolnák az egyes tagállamok társasági adóalapjának megállapítását, minden tagállamnak el kellene törölnie a közszférában a bérek inflációhoz való indexálását, továbbá, hogy egységesíteni kell minden tagállamban a nyugdíjkorhatárt. Több tagállam már akkor jelezte, hogy nem ért egyet a csomag egyes elemeivel, a magyar miniszterelnök pedig a csomag bemutatása után közölte, hogy a paktum miatt nem reális Magyarország esetében 2020 előtti eurócsatlakozással számolni (a magyar kifogásokról ebben a cikkben olvashat részletesen).
A paktum bemutatása után több vezető európai politikus is kritizálta a felvetéseket, Jean-Claude Juncker luxemburgi miniszterelnök például megerősítette, hogy az inflációkövető béremelések gyakorlatának elhagyását nem támogatja, és ezzel egyetért belga kollégája is. Az olasz külügyminiszter pedig bejelentette, hogy Róma számára nem elfogadhatóak az adóharmonizációs javaslatok, Ausztria pedig azt tette világossá, hogy a nyugdíjkorhatár emelésével nem tud egyetérteni.
Az uniós ügyekre specializálódott Euractiv február elején azt írta, hogy Berlinben és Párizsban is készen állnak a kompromisszumokra, sőt a német-francia páros több olyan felvetést is beletett a csomagba, amelyből könnyen engedni tudnak. Sőt brüsszeli értesülések szerint állítólag ilyen a bérindexálásra vonatkozó javaslat is, amelyet kizárólag azért vettek fel a pontok közé, hogy legyen mit feláldozni a tárgyalásokon és egyezetéseken. Az Euractiv uniós forrásai szerint Berlinnek igazából az a fontos, hogy az alkotmányos adósságlimit és a nyugdíjügyek rendezése túlélje az egyeztetési fázist.
Közben versenyképességi paktumot dolgozott ki az Európai Bizottság és az Európai Tanács állandó elnöke, azaz José Manuel Barroso és Herman Van Rompuy is. A Financial Times szerint ez a paktum több ponton egybevág azzal, amit a német-francia tandem mutatott be február elején, így szerepel benne például az a német elképzelés is, amely szerint a tagállamoknak adósságlimitet kellene meghatározniuk annak érdekében, hogy ne szaladjanak el a kiadásaik. Az a pont viszont - amely az egyik legtöbb vitát okozta a németek csomagja után -, hogy a tagállamok társaságiadó-rendszerét is közelítsék egymáshoz, már nem szerepel a mostani csomagban.
Az uniós vezetők március végi csúcstalálkozója előtt különmegbeszélést tartanak csak az eurózóna-tagországok vezetői, ahol jó eséllyel döntés születik arról, hogy a két versenyképességi paktumból mi lesz az a kompromisszumos verzió, amelyet március végén az összes uniós vezető elé tárnak, és el is fogadják azt.
Merkel az osztrák kancellárral, Werner Faymannal folytatott szerdai megbeszélése után úgy fogalmazott: "nem arról van szó, hogy a bérindexálás már nem játszik olyan fontos szerepet; a kérdést a versenyképesség növelésének tágabb összefüggéseiben kell vizsgálni, és így nem kell szigorúan kiállni az eltörlése mellett".
Az osztrák kancellár a találkozót követő sajtótájékoztatón elmondta, sohasem gondolta, hogy a nyugdíjkorhatárról egy ország határain kívül döntenének. Korábban írországi politikusok is úgy nyilatkoztak, hogy megtartanák alacsony társasági adórátájukat.