"Túljárni a másik eszén dicsőség" - nehéz terep Kína a magyar vállalkozásoknak

Akkora gond, hogy magyar cégek szabadalmait is másolják kínai partnereik, hogy júniusban a kereskedelmi kamara külön workshopot rendez a témáról, illetve konferencián mutatják be a kínai üzleti kultúrát. Kínában a másolás nem elítélt tevékenység, jobban motiválja őket a bizonyítás, hogy ők is képesek az adott termék létrehozására.

Alig másfél év telt el a kompakt fénycsövet szabadalmaztató Skirtlight Kft. kínai piacra lépése után, amikor észrevették, hogy egy kínai cég elkezdte lemásolni terméküket. A kompakt fénycsöveket fejlesztő és gyártó cég vezetője, László Endre Márton szerint mindez annak ellenére történt, hogy nemzetközi szabadalommal jelentek meg Kínában.

Elmondása szerint odamentek a céghez, hogy rendezzék a helyzetet, és végül tavaly abban állapodtak meg, hogy a kínai partnerek váljanak a kinti alvállalkozóikká. Az ügyvezető szerint nem volt más választásuk, mivel a kínaiak már tökéletesen lemásolták a technológiát, és mint elmondta, ez náluk nem is elítélt cselekedet.

Elvárják, hogy rászedjék őket

Nemcsak a Skirtlightnak voltak rossz tapasztalatai, gyakran előfordul, hogy óriásvállalatok sem tudják megvédeni szabadalmaikat. De Nádasi Tamás, a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara (MKIK) kínai tagozatának elnöke is, aki a többek között ásványvizekkel, víztisztítással, vízkezeléssel foglalkozó Aquaprofit Zrt. tulajdonosaként személyesen is érdekelt a kínai piacon, is megerősítette a rossz tapasztalatokat.

A kínaiaknál nem bűn lemásolni dolgokat, náluk nagyobb motiváció, hogy bebizonyítsák, ők is meg tudnak valamit csinálni - mutatta be a kínai üzleti gondolkodást Nádasi Tamás. Szerinte a kínaiak szeretnek megszerezni szellemi tulajdonjogokat, akár megveszik, akár lemásolják azt. Az európaiak számára ez komoly probléma, az oda érkező vállalkozók gyakran nem értik meg a kínai gondolkodást, ezért a magyar vállalkozások számára a szellemi tulajdonvédelem bemutatására workshopot szervez az MKIK kínai tagozata június elején Budapesten. A kínai-magyar gazdasági kamara, a ChinaCham pedig a kínai üzleti kultúra bemutatására tesz kísérletet egy konferencia keretében.

László Endre Márton még erősebben fogalmazott: szerinte a kínai kultúrában "túljárni a másik eszén, dicsőség". Például, egy szerződés ott csak akkor érvényes, ha rajta van az állami hivatalos pecsét, ezt nem mindegyik európai partner tudja, amivel a kínaiak vissza is élnek. Az üzletember szerint nem gonoszságból, hanem mert ez ott a természetes, sőt ezt a mentalitást el is várják az európaiaktól is. Az ügyvezető elmondta, hogy egyszer angolul tárgyaltak a kínai partnerrel, de csapatukban volt egy ember, aki tudott mandarin nyelven, és ez csak több héttel később derült ki. László Endre Márton szerint egy ilyen esetből, másik kihallgatásának lehetősége miatt Európában botrány és sértődés lett volna, ott viszont a kínaiak elismerését váltotta ki.

A kelet-európaiak jobban megértik Kínát

A másoláson kívül más kulturális különbségek is nehezítik a külföldi cégek életét. László Endre Márton szerint nem mondanak nemet a kínaiak, ezért meg kell tanulni a körülményekből kiolvasni, hogy mi számít elutasításnak. "Mi is megfizettük a tanulópénzt" - mondta a Skirtlight ügyvezetője, aki szerint 1-1,5 évet veszítettek azzal, hogy nem ismerték fel a kínai partnerek szándékait.

A magyaroknak sem könnyű Kínában érvényesülni, de a szocialista múlt miatt mégis könnyebb lehet a dolguk. Nádasi Tamás bár "nehéz terepnek" nevezte a kínai piacot, szerinte a posztszocialista országokból érkezők némileg könnyebben megértik például az állam és a párt összefonódását. Egyetértett ezzel László Endre Márton is, aki elmondta, hogy egy amerikai kollégájukat fél év után haza kellett küldeni, mert nehezen viselte a kínai tárgyalási kultúrát, míg a kelet-európai alkalmazottak jobban megértik azt. Fontos az üzlet jó előkészítése is, egy magyar pincészet például nem mérte fel a kínai igényeket, ezért meglepődtek, amikor a kínai partner a korábbi négy év összes termésének megfelelő mennyiséget kért, amit persze nem lehetett teljesíteni, így az üzlet kudarcba fulladt.

Sokmilliós kockázat

Pedig nem keveset kockáztat, aki belevág a kínai terjeszkedésbe. Egy vállalkozás elindítása több tízmillió forintot is felemészthet, ezért elengedhetetlen az alapos felkészülés a sikerhez. Vizi Balázs, a Kínában több mint tíz éve jelen levő Tradeland Kft. ügyvezető igazgatója elmondta, hogy Kínában egy képviseleti iroda nyitásával érdemes kezdeni, amelynek költsége 8-10 ezer dollár (1,4-1,8 millió forint). Az iroda ugyan nem kereskedhet, de segít bemutatni a vállalkozás termékeit, szolgáltatásait, vagyis hatékonyan segítheti a partnerkeresést. A helyi cégalapítás egymillió jüanos alaptőkével lehetséges (mintegy 30 millió forint). A teljes mértékben külföldi tulajdonú vállalkozás (angol rövidítéssel WFOE) is szabadon alapítható, kivéve a stratégiai iparágakat (például rakétagyártás), amelyekben különleges engedély szükséges.

A Tradeland ügyvezetőjének elmondása szerint a cégalapítás 3-4 hónapot vesz igénybe, a költsége körülbelül 10 ezer euró (2,65 millió forint). Vizi Balázs szerint azonban a számlanyitás után három hónapon belül az alaptőke 20 százalékának, míg két éven belül a 100 százalékának a számlán kell lennie. Amíg a teljes összeg nincs a számlán, addig a cég nem adhat ki belföldi áfás számlát, vagyis a szabályozás arra ösztönöz, hogy minél hamarabb Kínába kerüljön a vállalkozó tőkéje.

"Nagyon nagy üzletet azért csak a kínaiak, tajvaniak, hongkongiak tudnak csinálni" - állapította meg Vizi Balázs, jelezve, hogy az igazán nagy hasznot hozó lehetőségeket a kínaiak maguknak tartogatják. Ez persze nem jelenti azt, hogy ne lenne érdemes betörni a kínai piacra, amivel a válság kirobbanása óta egyre többen próbálkoznak, ezt mutatja a magyar cégek kijutását segítő Tradeland ügyvezetőjének beszámolója, aki szerint 2008 vége óta nőtt meg igazán az érdeklődés. Vizi Balázs szerint az ügyvezető igazgatója szerint a magyar vállalkozások közül az autóipari beszállítók, az építőipari alkatrészeket gyártók, a környezetvédelemben tevékenykedők indulhatnak jó eséllyel.

Nem ízlik a magyar szalámi, rövidital a bor

Varga Ferenc, a Hortobágyi Lúdtenyésztő Zrt. tulajdonosa és vezérigazgatója szerint nehéz és sajátos a kínai piac, és emiatt a magyar vállalkozások közül "sokan félnek, nem mernek kimenni".

Elmondta például, hogy a szalámifélékben egészen más ízlésük van, inkább édesebb termékeket kedvelnek, így a magyar nem igazán ízlik nekik, vagyis szerinte alkalmazkodni kellene a kínai ízvilághoz a siker érdekében. Varga Ferenc szerint a libamáj sem annyira kelendő, mivel Kínában a liba és kacsa más részei (láb, fej, szárny) népszerűek, és ezen nehéz változtatni. Varga Ferenc szerint a borra növekszik az igény, viszont a borfogyasztás kultúrája nem fejlődött ki, "úgy isszák a bort, mint a rövidet", miközben rengeteg a hamisított bor, amelyet a kínai fogyasztók nem tudnak megkülönböztetni a minőségitől.