Európa kéményeiben találta meg a sikert a magyar családi vállalkozás

Az Ikarus összeomlása után piaci lehetőséget kereső Kompozitor Kft. vezetője a telephellyel szemközti tűzfalról nyerte az ötletet, amellyel európai sikersztorit alkotott. A cég egyedi kéménybélelési technológiájával a legtöbb európai országban jól szerepel, a kontinens nagy piacai közül csak Németország hiányzik, amely tizenhárom éve nem ad hatósági engedélyt. Majdnem a Gripen repülőgyárral is üzleteltek, végül a svéd partner indította el a külföldi karriert. A családi vállalkozás feje 80 évesen is aktív, és reméli, hogy az Alstom-vonatokba is sikerül beszállítaniuk a termékeikből.

Egy széthulló szocialista nagyvállalat romjaiból épült fel az a kis, családi tulajdonú magyar vállalkozás, amely saját találmányával lépett piacra a legtöbb európai országban. Szálakkal erősített műanyagot tettek a kéménybe bélelésként, ahol korábban csak acélt, alumíniumot, kerámiát vagy betont használtak, ezáltal a füstből kiváló savaknak jobban ellenálló kéménybélelést készítettek. A különleges műanyagokat gyártó Kompozitor Kft. szállított terméket a Parlamentnek, a kisföldalatti-szerelvényekhez, a budapesti Gresham-palotában lévő, illetve más neves szállodák ajtóihoz, és bár üzlet végül nem lett, felkeltette a Gripen svéd repülőgépgyár érdeklődését is. Később azonban ez a kapcsolat indította el a cég külföldi terjeszkedését. A Kompozitor az évek során 700-800 millió forintos árbevételt ért el, az építőipar válsága azonban felére, 150 millió forintra apasztotta a nyereséget, az európai terjeszkedés csak részben tudta ellensúlyozni a kiesést. A nyereségből a cég nem fizetett osztalékot az évek során, abból finanszírozta az új gyár beruházását és a fejlesztéseket.

Építkezés a romokból

A külföldi piacra lépésig azonban hosszú évek teltek el. A Kompozitor Kft.-t a rendszerváltásig hatszáz fővel működő Műanyagipari Kutatóintézet nagy szilárdságú, szálakkal erősített műanyagokkal foglalkozó részlegének munkatársai hozták létre 1991-ben. Az állami nagyvállalat összeomlásakor a részleg dolgozói utcára kerültek, de elhatározták, hogy létrehoznak egy céget, amelyet a kompozit műanyagtípus neve után neveztek el. A magas, ezerötszáz Celsius-fokos hőmérsékletnek is ellenálló műanyagot már a kutatóintézetben kidolgozták, így az alapötlet adott volt a cég indulásánál.

Kezdetben két befektető volt a tulajdonosa - az Eridanus Kft.-n keresztül -, akiket a kormányzat ajánlott a részleg mérnökeinek figyelmébe. "Nem értettünk hozzá, mi az a kapitalizmus" - mesélt a kezdeti időkről Kecskeméthy Géza, aki a kutatóintézetben a részleget vezette, majd a Kompozitor műszaki vezetője, később tulajdonosa lett, és a mai napig a cég ügyvezetője. Elmondása szerint az első két tulajdonos azt gondolta "ezt a céget öt perc alatt el tudják adni Nyugaton", de nem így történt, hanem az Agrobank vette át a vállalkozást 1993-ban. Az idén nyolcvanéves mérnök már a lányát is bevonta a cégbe, de a mai napig ő maradt a Kompozitor ügyvezetője és a napi ügyek intézője. Lánya, Kecskeméthy Lídia szerint apjának a cég az élete: reggeltől estig és hétvégén is dolgozik, idős korában is ezzel foglalja el magát.

Ahogy Kecskeméthy Géza fogalmazott "a cég kezdetektől fogva az újat keresi, ami egy kicsit gyávaságból fakad", mivel olyan termékek előállítására törekednek, amelyet egyedisége miatt vesz meg a piac, és nem kell hozzá erős értékesítési háttér. A Kompozitor ugyanis "mérnöki cég" maradt. "Nálunk nem talál kereskedőt, a gazdasági feladatokat is egy mérnök látja el" - jelentette ki a cégvezér.

Ötlet a szemközti falról

A cég első nagy megrendelője az Ikarus volt 1992-1993 között, amely a buszok gyenge tartású és könnyen gombásodó, falemezekből álló padlózatát erősítette műanyag lemezzel. A vállalat összeomlásával a megrendelések elmaradtak, pedig ez egy év alatt 40 ezer négyzetméter lemezt jelentett. A bedőlést azonban sikerült elkerülni egy olyan termékkel, amelyhez az ötletet a cég akkori telephelyével szemközti házfal adta. A tűzfalon egy kémény elhasználódásának külső nyomai látszódtak, majd amikor a kéményjavítók kiszedték belőle a szétkorhadt alumíniumcsöveket, rájöttek, hogy kéménybélelő műanyagot is tudnak gyártani, amely jóval ellenállóbb az addig ismert, bélelésre használt anyagoknál.

Kecskeméthy Géza részlegvezetőből műszaki igazgató, majd tulajdonos és ügyvezető lett
(Kattintson a képre, és nézze meg a vecsési gyárat!)

Az ötlet megvalósításához két és fél évre volt szükség, de a sorozatgyártás csak 2000-ben indult el. A terméket Furanflex néven szabadalmaztatták 1994-ben, majd engedélyeztetni kellett 1995-1996-ban, hogy beépíthető legyen a kéményekbe. Ezt az ÉMI (akkori nevén Építésügyi Minőség-ellenőrző Intézet) adta ki. Kecskeméthy Géza szerint ez volt az első eset a világon, hogy nem hagyományos anyagból készült kéménybélés, így ez úttörőnek számított. "Az, hogy megadták az engedélyt, az ő érdemük, bátorságukra vallott" - hálálkodott másfél évtized után is a cégvezető. Az engedély megszerzése után az eredmény lassan jött, 1996 és 1998 között "szenvedett a cég", mivel az első hazai beépítések csak 1998-ban kezdődtek, az exportra történő tömeggyártás pedig csak két évvel később indult el.

"Reszkettem a 100 milliótól"

Közben a cég tulajdonosai folyamatosan cserélődtek. Az első tulajdonosoktól a céget 1993-ban az Agrobank vette meg, amelyet a Magyar Építő Rt. váltott 1995-ben. Ez utóbbi eleinte egy nagy cégbirodalmat épített fel, amely az építőipar ágazatait próbálta integrálni, de Kecskeméthy Géza szerint rájöttek, hogy jobban megéri megvenni a termékeket, mint sok kis céget fenntartani. Elkezdték ezért felszámolni vagy eladni a kis cégeket, így ajánlotta fel a Magyar Építő a Kompozitort a cégvezetésnek. "Reszkettem a 100 milliótól" - mondta Kecskeméthy Géza, hogy mekkora összeget vélt előzetesen vételárnak, majd elmondta milyen ajánlatot kapott: "Azt mondták, 25 millióért megvehetem a céget. Azt hittem, leesek a székről."

A pénzt barátok és rokonok adták össze részesedésért cserébe, majd Kecskeméthy 1998-ban megvásárolta a teljes vállalkozást. (Átmenetileg így többen bekerültek a cég tulajdonosai közé, de többségében a Kecskeméthy családé lett a vállalkozás.) Ma már Kecskeméthy Lídia a többségi tulajdonos 53 százalékos részesedéssel (a többi az édesapjáé), miután ő vásárolta ki a barátok és rokonok részesedését. Pedig Kecskeméthy Lídia nem mérnöki, hanem filmes pályán dolgozott: gyártásvezető volt a Magyar Televíziónál, majd a Skyfilmnél reklám- és játékfilmek (Valami Amerika, Magyar Vándor, Lora) személyzetért és a napi ügyekért felelős producere volt, két éve pedig szabadúszó producer, és közben segít édesapjának a Kompozitornál.

A Gripen-szál

A cég számára a külföldi piac a Gripen felbukkanása után nyílt meg, igaz, nem közvetlenül a svéd repülőgyárnak köszönhetően. A Gripen befektetőként került szóba a cégnél akkor, amikor a Horn-kormány vadászrepülőgépek beszerzésére írt ki tendert, amelyen a svéd gyár is elindult. A svédek vállalták, hogy beruházásokat hoznak Magyarországra nyertes pályázat esetén, ennek keretében a Gripen befektetett volna a Kompozitorba is, amely a hőálló műanyag termékei miatt vált érdekessé a svédek szemében.

"Hogy hogyan találtak ránk a svédek, az örök titok marad, egyszer csak megjelentek. Azt akarták, hogy közösen fejlesszünk hőálló, nagyszilárdságú elemeket repülőgépeikhez" - mondta Kecskeméthy Lídia. "Szinte nevetségesek voltunk, olyan kicsi volt a cég" - tette hozzá Kecskeméthy Géza, a cég ügyvezetője. A svédekkel tárgyalások folytak, az üzlet azonban meghiúsult. Az 1998-as kormányváltás után új feltételeket írt ki a kormány: vásárlás helyett a magyar állam lízingelte a gépeket, a Gripen pedig elköszönt a Kompozitortól. A kapcsolat azonban nem maradt előnyök nélkül, mivel végül ez hozta el a cég számára a külföldi piacra lépést.

A hajlékony csöveket a kéményben merevítik ki
(Kattintson a képre, és nézze meg a vecsési gyárat!)

A Gripen tárgyalói ajánlották ugyanis Thomas Stenquist, egy svéd, kéményeseket ellátó vállalkozás vezetőjének figyelmébe a Kompozitort. Az üzletember, akivel a mai napig tartják a kapcsolatot, pénzt adott fejlesztésekre, és Skandináviában (Svédországban, Norvégiában és Finnországban) bevezette a piacra a kéménybélelési technológiát. A cég termékének súlyt adott a külföldi megjelenés.

"Az űrhajó sincs szabványosítva, mégis leszállt a Holdra"

A svéd kapcsolat mellett 1998-tól elkezdték kiépíteni a többi külföldi piacot is. 1998-1999-ben egy németországi ipari kiállításon kiderült a kéménybélelési technológiáról, hogy teljesen új, máshol nincs ilyen. "Azt gondoltuk, hogy Németországba bevonulunk nagy dicsőséggel, de egyetlen darabot se adtunk el a mai napig" - mondta Kecskeméthy Géza, vagyis tizenhárom éve nem sikerült elnyerni a német engedélyt. A jelentős európai piacra szerinte azért nem sikerült bejutni eddig, mert a német engedélyeztetés a belső piacot védi. Ez a cégvezető szerint azt jelenti, hogy szándékosan késleltetik az engedély kiadását abban a reményben, hogy közben egy német cég is képes lesz a technológia létrehozására.

A Kompozitor vezetője szerint tőlük a technológia szabványosítását várta volna el a német minősítő intézet, csakhogy ez a termék nem szabványosítható az egyes kémények különböző jellemzői miatt. "Az űrhajó sincs szabványosítva, mégis leszállt a Holdra" - érvelt a cégvezető. A végleges megoldást az Európai Unió hozhatja, mivel olyan termékekre, amelyek nem szabványosíthatók, kiadhatóvá tesz egy engedélyt (European Technical Approvement), amelyet már a német hatóságoknak is el kell fogadniuk.

A cég legnagyobb külföldi piaca Olaszország, ahol találtak egy talpraesett vállalkozót, aki több mint hatvan kéménybeépítő alvállalkozót szervezett a cégnek, akik a termék beépítésére jogosultak, vagyis megszerezték a Kompozitor beépítési hozzájárulását. Mára a bevétel nagyobbik része már külföldről jön, Kecskeméthy Géza szerint ez két éve van így, miután az építőipar válságával 60 százalékkal visszaesett az értékesítés a magyar piacon: 2009-ről 2010-re a hazai árbevétel 359,7 millióról 253,2 millió forintra csökkent. Volt külföldön is megtorpanás, de növekedő pályán tudtak maradni: egy év alatt 436,6 millióról 519,3 millióra nőtt a bevétel. A nyereség a válság előtt, 2007-ben 291,7 millió forint volt, amely 2010-re 152,1 millióra csökkent. A 2008-ban épült gyár finanszírozását és a fejlesztéseket a nyereség visszaforgatásával oldotta meg a cég, az évek folyamán osztalékot nem fizettek ki. A cég rövid távú terve a német piac megszerzése, majd az Egyesült Államok és Kanada következhet. A cégvezető szerint Kínára ma nincs ereje a cégnek, onnan anyagot vásárolnak, de értékesítés ott nem zajlik.

Szervezeti gondok

Kecskeméthy Géza elismerte, hogy a cég gyenge pontja az értékesítés, ennek az oka részben az, hogy a társaság eddig főleg a fejlesztéssel volt elfoglalva, az eladások javításával csak nemrég kezdtek komolyabban foglalkozni. Elmondása szerint hiányzik egy olyan szakember, aki a piacra jutást, a marketingfeladatokat ellátja. Már csak azért is kell egy profi értékesítő a cégbe, mert az ipari kémények piacán szeretnének előre lépni, amihez egy másik termékkel álltak elő, mivel az egyszerű technológia nem alkalmazható bizonyos méret felett. Az akár 80 méter magas kéményekhez alkalmas technológiát használták a dorogi veszélyesanyag-égető és a BÉM Borsodi Érc, Ásvány- és Nyersanyag Feldolgozó Mű kéményénél. A cégvezető magyarázata szerint az ipari kémények jelentős része az elmúlt években kezdett elhasználódni, mivel évtizedekkel ezelőtt átálltak a fatüzelésről a gáz és egyéb anyagok tüzelésére, ezekkel azonban különböző maró hatású anyagok csapódnak le a kémény falán. A nagy szilárdságú műanyag ennek ellenáll, ráadásul szinte bármilyen méretre képesek elkészíteni.

A Kompozitor ugyanis maga nem vállal építési feladatokat, csak a gyártást végzi el a kéményépítők által megadott méretek alapján. "Életemben nem nyúltam még kéménybe" - mondta Kecskeméthy Géza. A beépítő vállalkozások csak akkor kaphatnak a cég termékéből, ha rendelkeznek a Kompozitor diplomájával, amelyet egy gyakorlókéményen tett tanfolyam elvégzése után szerezhetnek meg. A magyar piacon a cég legnagyobb forgalmat generáló kivitelező partnere a Diametrus Kft., amely a vezetője szerint 2004-től épít Furanflex-csöveket kéményekbe. Somogyvári András tapasztalatai alapján azt mondta, hogy a megrendelők körülbelül 60 százaléka úgy kéri a terméket, hogy már ismeri azt. Elmondása szerint korábban a hagyományos technológiákkal (acél, alumínium) kellett versenyeznie a Furanflexnek, az elmúlt évekre azonban cégüknél már egyértelműen a legkeresettebb megoldás. A Kéményjavítók Országos Szövetségének becslése szerint az elmúlt évtizedben 100-150 ezer kéménybe építhettek Furanflexet Magyarországon, míg összesen körülbelül ötmillió kémény van.

Csak a cég által kiadott diplomával lehet beépíteni a kéménybélelő csöveket
(Kattintson a képre, és nézze meg a vecsési gyárat!)

A termék ugyanis bármilyen kéményformába beépíthető, de ennek a rugalmasságnak az ára az egyedi építési eljárás. Somogyvári András szerint jót tenne a forgalomnak, ha elindulna az épületfelújításokat finanszírozó zöldbank, mivel rengeteg "életveszélyes" gázkészülék cseréjéhez nyújthatna forrást. A Kompozitor is részt vehetne termékével egy ilyen komplex felújításban. A lágy, laposra hajtogatott béléscsövet behúzzák a kéménybe, majd egy gőzfejlesztő berendezés segítségével felfújják. Az anyag a hő hatására kikeményedik, és felveszi a kémény alakját. A gőzfejlesztőt is maguk gyártják, illetve a 2008-ban 800 millió forintból épített új, vecsési gyár gyártósorának gépeit is a saját mérnökeik tervezték.

Kecskeméthy Géza szerint próbálták másolni a technológiát, de eddig kevés eredménnyel. A magas minőségi színvonalat a 25 éves garancia biztosítja. A megbízhatóságban üzletet látott a Generali Biztosító is, amely Európában az Urál hegységig biztosítja az esetleges anyaghibából származó károkat (Novoszibirszkben kétezer métert építettek be, de erre már nem vonatkozik a garancia). A cégvezető elmondása szerint évi legfeljebb 2-3 esetben jeleznek gondot a beépítők, de az Európában beépített kétmillió méter béléscsőnél eddig nem volt károsodás.

Kompozitok a kéményen kívül

A cég bevételének döntő többségét (85-90 százalékban) a kéménybélelő termék adja, amelyet alkalmaztak a Parlament kéményfelújításánál is, de vannak más felhasználásra kifejlesztett kemény műanyag termékeik is. Szállodák (például a Gresham, a Hotel Intercontinental) fából készült ajtóihoz szállítottak lemezeket, amelyektől az ajtók tartósan képesek megfékezni a lángokat tűz esetén. Gyártottak "vandálbiztos" lemezeket a kisföldalatti szerelvényeinek padlózatához és az ajtókhoz is. Kifejlesztettek kompozit "méhsejtpaneleket", melyek kis súlyuk, nagy szilárdságuk és tűzállóságuk miatt repülőgépek, hajók, vasúti szerelvények építésénél alkalmazhatók. Tárgyalások folynak a magyar metrókocsik beszerzéséből ismert Alstom francia vállalattal, mert a kétemeletes vonataikba ezeket a méhsejtpaneleket építenék be.

A 10 mérnökből és 25-26 fizikai dolgozóból álló cég külön jutalomrendszert alakított ki az innováció motiválására. Ha egy dolgozónak újítási ötlete van, és arról kiderül, hogy beépíthető a termékbe, akkor a cég félévente részesedést ad neki a nyereségből. Ezért van olyan dolgozó, aki évi több százezer forint jutalmat kapott a fizetése mellé.