Az édesítőszerek segíthetik ki a hazai cukoripart egy termelői szervezet szerint

A cukoripart vizsgáló parlamenti bizottság ülésén egy ágazati érdekszervezet vezetője azt mondta, hogy a cukoripari privatizáció nem volt átgondolt, egy másik szakértő pedig azt, hogy illúziókkal vágtak neki a magánosításnak. A rendszerváltáskor tizenkét cukorgyár működött Magyarországon, ma már csak egy, miközben 60-80 milliárd forintba kerülne egy új felépítése. Ehelyett az édesítőszerekkel és a termelés hatékonyságának javításával lehetne kísérletezni a Cukorrépa Termesztők Országos Szövetségének vezetője szerint.

Kelemen István, a Cukorrépa Termesztők Országos Szövetsége (CTOSZ) főtitkára szerint a magyar cukoripar privatizációja nem volt teljesen átgondolt, a szakmai befektetők pedig főként piacszerzési céllal hozták ide a pénzüket. Az érdekszervezeti vezető arról is beszélt, hogy a cukorrépa-termesztés helyett akár meg lehetne vizsgálni a Stevia nevű édesítőszer alkalmazását is, mivel ezt egy hasonló nevű növényből nyerik ki igen jó hatásfokkal. Ezt az édesítőt cukorbetegek és diétázók is fogyaszthatják - tette hozzá.

Az uniós cukorreformot és annak hazai következményeit vizsgáló országgyűlési bizottságban a képviselők meghallgatták a Cukoripari Kutatóintézet ügyvezető igazgatóját, Zsigmond Andrást is, aki úgy vélte, a magyar cukoripari privatizációhoz sok illúzió kapcsolódott, többen úgy gondolták, hogy hamar fel lehet zárkózni az uniós szinthez az uniós cukorrendtartás (a közösségi cukoripari termelési és támogatási rendszer) bevezetésével. Ám bebizonyosodott, hogy ezek csak remények voltak, a cukorrendtartás bevezetését el kellett halasztani - tette hozzá.

Mindkét szakértő egyetértett abban, hogy Magyarországon csak akkor tartható fenn hosszabb távon a cukorrépa-termelés, ha a múlt évi kvótaár megmarad. Ez 26,2 euró volt tonnánként, és ehhez jött még a legfeljebb 11,1 eurós nemzeti kiegészítés is, amelynek tényleges mértéke csak 9,5 euró volt a múlt évben. A szakemberek szerint ugyanis olyan cukorrépa-termesztéshez, amely megéri a gazdáknak, 40 euró körüli tonnánkénti átvételi ár szükséges.

Magyarországon a privatizációban részt vett az Eastern Sugar, az Agrana, valamint az Eridania Béghin-Say, továbbá a Magyar Cukor. A rendszerváltáskor Magyarországon még 12 működő cukorgyár volt, 2008-ra azonban csupán egy maradt, az Agrana kaposvári gyára. Az Eastern Sugar 2007-ben bezárta a kabai üzemet, az Agrana és a Nordzucker pedig felszámolta a termelést a szolnoki és a szerencsi cukorgyárban (az Eridania Béghin-Say részvényeit ugyanis időközben megvásárolta a német cég).

Magyarországon az uniós csatlakozáskor 401 684 tonna cukorkvóta állt rendelkezésre, most pedig a Magyar Cukor - amelynek tulajdonosa az Agrana - birtokában összesen 105 420 tonna cukorkvóta van.

Képviselői kérdésre válaszolva Zsigmond András közölte: Magyarországon egy új cukorgyár építése, amely éves szinten mintegy 100 ezer tonna cukor előállítására volna képes, mintegy 60 milliárd forintba kerülne, hozzászámolva az infrastrukturális beruházások költségét is összesen mintegy 80 milliárd forintra rúgna. Jelezte, hogy ennél kisebb kapacitású gyár létesítése tudomása szerint nem gazdaságos, illetve a cukor előállításához szükséges kisebb méretű berendezések jelenleg a piacon nem kaphatók.

Alternatívaként említette, hogy esetlegesen a kaposvári termelési kvótát lehetne emelni évi 150-200 ezer tonnára. Szükség esetén pedig akár nádcukor-finomításra is vállalkozhatna az üzem, így megtermelhetné a belföldi cukorszükségletet.

Úgy véli, hogy Magyarországon csak akkor éri meg cukorrépát termeszteni, ha jelentős vízgazdálkodási programot valósítanak meg a kaposvári cukorgyár mintegy 50 kilométeres körzetében. Erre azért volna szükség, hogy az aszályos időszakokban a cukorrépatáblákat öntözni lehessen. Emellett a szállítási költség is csökkenthető volna ily módon.