Adóval tartaná kordában a tőzsdei spekulánsokat Merkel és Sarkozy

Keddi közös megbeszélésük után egy pénzügyi tranzakciós adó bevezetését javasolta Angela Merkel német kancellár és Nicolas Sarkozy francia elnök. A Tobin-adóként ismert tőzsdei adó terve eddig mindig elbukott vagy elsikkadt, legutóbb éppen a magyar EU-elnökség ideje alatt.

Megadóztatná a rövid távú tőzsdei ügyleteket Angela Merkel német kancellár és Nicolas Sarkozy francia elnök. Mások mellett egy pénzügyi tranzakciókat terhelő új adónem bevezetéséről beszélt keddi sajtótájékoztatóján a két európai politikus. Konkrétumokat nem mondtak, csak azt, hogy szeptemberben hivatalosan is javasolni fogják az Európai Uniónak a Tobin-adó néven ismert adófajta bevezetését.

A piacok érzékenyen reagáltak a bejelentésre, a New York-i tőzsdeindexek esni kezdtek, különösen a bankpapírok szerepeltek rosszul. A nemzetközi sajtó viszont meglehetősen szkeptikusan fogadta a kezdeményezést, felidézve, hogy a gazdasági válság 2008-as elhatalmasodása óta már többször felvetődött a Tobin-adó terve, és mégsem lett belőle semmi.

Volt magyar nyílt levél is a Tobin-adóért

A Wall Street Journal azt írta, nevük elhallgatását kérő devizakereskedők szerint az adó bevezetésének valószínűsége alacsony. A WSJ megjegyzi, hogy a Tobin-adó ötletét éveken át lebegtették, és a legkülönbözőbb célokat finanszíroztak volna a bevételből, az államok költségvetési hiányától az infrastrukturális beruházásokon és a klímavédelmen át a globális szegénység csökkentéséig. "A terv azonban elhervadt az USA ellenállása és amiatt, hogy a döntéshozók attól féltek, a pénzügyi szektor egyszerűen elköltözik máshova" - áll az amerikai üzleti lap írásában.

Májusban huszonöt magyar közgazdász nyílt levelet írt Orbán Viktor miniszterelnöknek és José Manuel Barrosónak, az Európai Bizottság elnökének, a Tobin-adó mielőbbi bevezetését sürgetve. Az aláírók között volt Mellár Tamás, a Központi Statisztikai Hivatal volt vezetője. "Azért csatlakoztam az aláírókhoz, mert úgy gondolom, sokkal fontosabb lenne a teljesítményt ösztönözni, mint a különféle pénzügyi tranzakciókat. A világgazdaságban nagyjából tízszer annyi pénzügyi eszköz van, mint úgynevezett reáljószág, ezért alakulnak ki buborékok" - mondta az [origo]-nak Mellár Tamás.

A közgazdász egyetértett azzal, hogy a Tobin-adó csak akkor lehetne hatékony, ha mindenütt vagy legalábbis sok helyen létezne. Azzal szerinte már érdemes lehet megpróbálkozni, hogy az EU-ban bevezetik, mert ha az euró képes a kulcsvaluta szerepét betölteni, akkor nem fenyeget az a veszély, hogy kiürülnek az európai pénzügyi központok. Elismerte ugyanakkor, hogy az euró utóbbi hónapokban látott gyengülése nem éppen ebbe az irányba mutat.

1971 óta téma

Az adófajtát az 1981-ben a tőkepiacok tanulmányozásáért Nobel-díjjal kitüntetett James Tobin közgazdászról nevezték el, aki ötletével akkor állt elő, amikor 1971-ben az Egyesült Államok felfüggesztette a dollár árfolyamának az aranyéhoz kötését. Tobin eredetileg csak a devizaügyleteket terhelte volna meg, azért, hogy mérsékelje a spekulációt és stabilizálja az amerikai pénz árfolyamát.

Ma már általában a pénzügyi tranzakciók megadóztatását jelenti a fogalom, Merkel és Sarkozy is ilyen értelemben használta. Míg az ötletgazda által elérni kívánt cél a devizapiaci folyamatok konszolidálása lett volna a spekuláció visszaszorítása révén - a hosszabb távú befektetéseket előnyben részesítve a rövid távúakkal szemben -, az adó mai híveinek többsége nemes célok finanszírozásának potenciális forrását látja benne.

Az utóbbi években európai politikusok is többször felvetették a Tobin-adó bevezetését. Merkel már a 2009-es pittsburghi G20-csúcs előtt javasolta, majd Gordon Brown akkori brit miniszterelnök állt ki mellette. Brownt később éppen a Bank of England (a brit jegybank) vezetője, Mervyn King hűtötte le, mondván, a pénzügyi szektor gondjainak megoldására alkalmas lépések listáján a Tobin-adó "valószínűleg az utolsó helyen áll".

A tőzsdei tranzakciókat egyébként már viszonylag sok országban adóztatják, így Nagy-Britanniában, Svájcban, Ausztráliában, Dél-Koreában, Tajvanon, Indiában és Dél-Afrikában. Ez még önmagában nem Tobin-adó, de mutatja, hogy a döntéshozóktól eddig sem állt messze a gondolat.

A magyar elnökség idején nem volt előrelépés

Még 2008-ban, a válság kirobbanása után néhány héttel a magyar pártok között is vita kezdődött a témáról. Kiss Péter akkori szocialista kancelláriaminiszter felvetését Szijjártó Péter Fidesz-szóvivő azzal utasította el, hogy az adó elfogadhatatlan, "mert újra az emberektől vesz el pénzt". Gyurcsány Ferenc miniszterelnök azt mondta, "rövid távon nincs realitása" a Tobin-adó bevezetésének.

Az Európai Parlament 2010 márciusában elfogadott egy állásfoglalást a pénzügyi tranzakciók megadóztatásának előkészítéséről, utána az uniós intézmények és tagországok hónapokig tárgyaltak róla. Eredmény egyelőre nincs, leszámítva azt, hogy június végén az Európai Bizottság is kiállt az adó mellett. Algirdas Semeta adó- és vámügyi biztos pedzegette a mértékeket is, a részvényekre 0,1 százalékos, a származékos termékekre (melyek ára valamely más termék árfolyamától függ) 0,01 százalékos adóterhet javasolva.

Idén januárban, a magyar soros elnökség idején újra előtérbe került a téma. Sarkozy elnök akkor bejelentette, hogy a G20 csoport vezetőjeként elsődleges céljának tekinti az adó bevezetését. A magyar kormány támogatta az elképzelést, bár Matolcsy György gazdasági miniszter megjegyezte, hogy "óvatosan kell kezelni a kérdést". A vonatkozó keretirányelv még nem készült el.

A svédeknek nem jött be

A Tobin-adó legnagyobb veszélye, hogy mivel a nemzetközi piac teljesen globalizálódott, a piaci szereplők egyszerűen otthagyhatják azokat a pénzügyi központokat, ahol pluszteherrel sújtják a tevékenységüket. Ezt csak akkor lehetne elkerülni, ha Európa, Amerika és Ázsia összes jelentős piacán lenne egységes Tobin-adó - márpedig ilyen horderejű döntésekről még az EU-n belül is nehéz megegyezni. Vannak országok - például Franciaország és Belgium -, amelyek már törvényt alkottak arról, hogy amint meglesz a nemzetközi egyetértés, hatályba léptetik az adót.

Gyakorlati példa kevés van, de tény, hogy néhány latin-amerikai állam mellett Svédországban is megpróbálkoztak a Tobin-adóval a nyolcvanas évek közepén, és teljes kudarcot vallottak. A pénzügyi szolgáltatók jó része áttelepült Londonba, a bevétel pedig a tervezettnek nagyjából a harmincada lett, így 1991-ben véget vetettek a kísérletnek. Igaz, a svéd modellben az adó mértéke többszöröse volt a Tobin által javasolt 0,1-0,25 százaléknak.

Az adófajtával szembeni másik, az előzőnek részben ellentmondó érv az, hogy az innovatív megoldásairól ismert pénzügyi szektor valószínűleg hamarosan megtalálná a módját annak, hogy kijátsszon egy ilyen típusú adót. Végül az is ellene szólhat, hogy potenciálisan csökkentheti a likviditást (forgalmat), így paradox módon akár növelheti is az árfolyam-ingadozásokat. Amennyiben így történne, azt a kisbefektetők is megéreznék.

Németek, franciák - és a britek?

Az adó esetleges kikerülésére vonatkozó ellenvetésre Mellár Tamás azt mondta, minden adót megpróbálnak kijátszani azok, akikre kivetik, de "ha nem vetjük ki, nem tudhatjuk meg, hogy működne-e". Hozzátette, csodát nem kell várni ettől az adónemtől, az Unió alapvető problémáit biztosan nem tudná önmagában orvosolni. Azon kérdésünkre, hogy mennyire látja reálisnak a kezdeményezés megvalósulását, Mellár Tamás azt mondta, az EU-ban többnyire az történik, amiről a németek és a franciák megegyeznek, nem érdemes eleve leírni az ötlet esélyeit.

A Reuters által kedden idézett szakértők szerint a befolyásos német-francia tandem szándékai ellenére nincs sok esélye a Tobin-adónak, mert az eurózóna más tagjai részéről vélhetően kemény ellenállásba ütközik majd. Alighanem kulcsfontosságú lesz, hogy sikerül-e megnyerni az ügynek a briteket, egyrészt azért, mert az ottani pénzügyi lobbi nagyon erős, másrészt azért, mert az uniós pénzügyi tranzakciók több mint kilencven százaléka Németországban és Nagy-Britanniában (főképp Frankfurtban és Londonban) zajlik le. A Guardian internetes oldalán azt írta, a mostani brit kormánynak egyelőre nincs hivatalos álláspontja a kérdésben, de többször jelezte már, hogy egy ilyen adónak valóban nemzetközinek kell lennie, hogy ne hozzon kedvezőtlen helyzetbe egyes országokat.

A Bruegel Intézet szerint bevezethető

Tavaly készült egy tanulmány a brüsszeli Bruegel Intézetben a Tobin-adóról, egyik szerzője Darvas Zsolt, a Bruegel Intézet és a Magyar Tudományos Akadémia (MTA) Közgazdaságtudományi Intézetének kutatója, a Corvinus Egyetem docense. A tanulmány legfőbb megállapítása, hogy egy csekély mértékű adó megvalósítható, akár még úgy is, hogy nem vezetik be a világ minden fontos pénzügyi központjában.

"A vizsgálataink azt mutatták, hogy egy kismértékű adó nincs negatív hatással a tőzsdei forgalomra. Jó példa erre az angol részvénypiac, ahol még kimondottan magas, félszázalékos teher sem csökkenti a forgalmat. Jellemző adat, hogy Angliában az összes adóbevétel 1 százaléka származik a tőzsdei tranzakciók megadóztatásából, Tajvanon pedig 5-6 százaléka" - mondta érdeklődésünkre Darvas Zsolt, jelezve, hogy milyen jelentős bevételt lehet elérni az adófajtából.

A tanulmány szerzői arra jutottak, hogy az olyan fejlett és nagy forgalmú piacok, mint a német, minden további nélkül elbírnák a mérsékelt tranzakciós adót, ezért az EU-ban különösebb veszélyek nélkül be lehetne vezetni az összes pénzügyi termékre. Darvas Zsolt hangsúlyozta, az adó akkor érheti el a célját, ha minden ügyletre, így a származékos termékekkel való kereskedésre is kiterjesztik, bár ezek esetében kétségkívül nehezebb megállapítani az adókulcsot.