Jó megoldás lenne az eurózónakötvény, de megint a németek fizetnének rá

Egyre több európai döntéshozó és pénzügyi szakértő áll ki amellett, hogy az eurózóna tagállamainak egy közös kötvény kibocsátásával kellene kezelniük az utóbbi hetekben kialakult krízist, mely világszerte lejtőre küldte a tőzsdei árfolyamokat és felfordulást okozott a devizapiacon is. A németek egyelőre keményen ellenállnak az elképzelésnek, mely vélhetően az ő költségeiket növelné.

Az olasz és spanyol államkötvények hozamszintjének visszafogásához - átmenetileg legalábbis - elegendőnek bizonyult, hogy az Európai Központi Bank (EKB) elkezdte vásárolni a két ország kötvényeit. Az alapvetően az adósságválság keltette bizonytalanságra visszavezethető tőzsdei zuhanást azonban nem tudta megállítani az EKB akciója, és a kedd délutáni tőzsdei enyhülés sem jelenti azt, hogy az alapprobléma feledhető lenne. A piacok tartós megnyugtatására valódi megoldást kell keresni.

Az olasz és spanyol államkötvények hozama a múlt héten nagyon magasra, 6 százalék fölé szökött föl a befektetői aggodalmak miatt. Így a két, egyébként is túlzottan eladósodott ország csak kimondottan drágán tudott hitelt felvenni, tovább rontva finanszírozási helyzetét. Az Egyesült Államok leminősítése által súlyosbított rossz hangulatban félő volt, hogy pánik tör ki a piacon, ezért döntött az EKB a beavatkozás mellett.

Májusban már vett az EKB görög, ír és portugál kötvényeket e három ország kisegítésére, de a most beharangozott - a Wall Street Journal hétfői, nem hivatalos forrásból származó információja szerint eurótízmilliárdokra rúgó - mennyiség sokkal több kockázatot rejt, amellett inflációgerjesztő hatása lehet, hiszen növeli a piacon jelen lévő pénzmennyiséget. Ezzel magyarázható, hogy az árstabilitást hagyományosan nagyon fontosnak tartó, a jegybanki szerepkört konzervatívan értelmező németek - így az EKB Kormányzótanácsának tagja, a német központi bank feje, Jens Weidmann - hevesen bírálták a lépést.

Ebbe már nem akarnak belemenni a németek

Márpedig a piacok számára igazán megnyugtató megoldás, egy közös eurókötvény bevezetése még az EKB kötvényvásárlásánal is tovább menne, egy újabb határ átlépését jelentené Németország számára. Weidmann, Angela Merkel kancellár és más német politikusok eddig elutasították a gondolatot. Néhány hete a kormányszóvivő, Steffen Seibert is megerősítette ezt az álláspontot, kedden pedig Michael Fuchs, a konzervatív Német Kereszténydemokrata Unió (CDU) parlamenti frakciójának helyettes vezetője a Financial Times Deutschland üzleti lapnak nyilatkozva privatizációt és az aranytartalék felszámolását javasolta az adósságválsággal küzdő országoknak.

A németek szerint a közös kötvény az adósságválság közepette egyre fontosabb költségvetési szigor helyett éppen annak ellenkezőjére, a felelőtlen gazdálkodásra csábítaná az eurót használó országokat. A közös kötvény ugyanis azt jelentené, hogy a 17 tagállam közösen garantálja a kölcsönök visszafizetését, megosztva egymás között a hitelfelvétel kockázatait - függetlenül reálgazdasági viszonyaiktól, költségvetésük állapotától, államadósságuk nagyságától, illetve annak a GDP-hez viszonyított mértékétől. Az adósságválság megoldása szempontjából ennek az lenne az előnye, hogy valamennyi tagállam ugyakkora kamatra kapna hitelt, a rosszabb helyzetben lévőknek nem kellene attól tartaniuk, hogy csak nagyon drágán jutnak pénzhez.

Az államkötvény az állam által kibocsátott, általában egy évnél hosszabb lejáratú értékpapír, mely az állam adósságát testesíti meg. Az államkötvényeket megvásároló befektetők a lejáratkor az általuk kölcsönadott tőke mellett meghatározott nagyságú kamatot is kapnak. Ez - a kötvény hozama - annál nagyobb, minél kockázatosabbnak ítélik meg a kötvényvásárláskor az adott állam törlesztési képességét.

Politikai öngyilkosság lenne

A közös kamatszint a kockázatmegosztás miatt valószínűleg magasabb lenne annál, amelyen most az eurózóna gazdaságilag legerősebb állama képes pénzhez jutni, Németország tehát rövid távon egyértelműen rosszul járna a közös kötvény bevezetésével. A Reuters hírügynökség hétfői elemzésében idézett közgazdászok szerint jelenleg nem látszik, az egyébként sem túl népszerű Merkel-kormány hogyan tudná ezt elfogadtatni a szavazókkal. Korábban már engednie kellett a görögöknek nyújtandó mentőhitel nagyságának kérdésében is, ezért kezeli a kérdést tabuként a kabinet.

Philipp Rösler gazdasági miniszter kedden egy új euróövezeti stabilitási tanács létrehozását javasolta, mely megfelelő jogosítványokkal rendelkezne a fenntarthatatlan gazdálkodást folytató tagállamok szankcionálására. A szervezet függetlenül működne az euróövezeti országok kormányaitól, és megállapíthatná, hogy a tagállamok az uniótól kapott pénzügyi támogatást milyen területeken költhetik el. Rösler szerint az euróövezeti államoknak "a lehető leghamarabb" el kell fogadniuk az államadósság szintjének korlátozására vonatkozó alkotmánymódosításokat. Rösler ötletét az euróövezeti államok pénzügy- és gazdasági miniszterei szeptember 16-i ülésükön vitathatják meg.

A közös kötvényt elutasító német álláspontot azonban egyre kevesebben osztják. Nicolas Sarkozy francia elnök ugyan azt mondta, a közös kötvénynek nincs értelme, amíg az adószintek, illetve általában a gazdaságpolitikai irányok jelentősen eltérnek az eurózónában, de az elmúlt hetekben érvelt már mellette Jean-Claude Juncker, az eurózóna pénzügyminiszteri tanácsának vezetője, Olli Rehn, az Európai Bizottság gazdasági és pénzügyi biztosa, George Osborne brit pénzügyminiszter (annak ellenére, hogy a britek nem eurót használnak, hiszen az eurózóna sorsa nagyban befolyásolja Nagy-Britanniáét) - és mind több szakértő is arra a következtetésre jut, hogy nincs más út.

Logikusan következik a közös pénzből?

A Business for New Europe nevű, az európai integrációt támogató gazdasági szakemberekből álló szervezet nemrég közzétett állásfoglalásában a közös kötvény mielőbbi létrehozását sürgette. Jim O'Neill, a Goldman Sachs bankcsoport alapkezelőjének elnöke a London Evening Standardban múlt pénteken megjelent cikkében írta azt, hogy az euróövezet válsága mindaddig nem ér véget, amíg a németeket nem sikerült meggyőzni ebben a kérdésben. Iain Begg, a London School of Economics professzora a dpa hírügynökségnek nyilatkozva kijelentette, a közös kötvény "logikus kiterjesztése" a közös pénznek.

Eközben az eurózóna, az IMF és magánhitelezők közös erőfeszítésével másodszor is megmentett Görögország kormányfője, Jeórjiosz Papandreu arra hívta fel a figyelmet, hogy a görögök rendelkezésére bocsátott európai hitel a gyakorlatban nem sokban különbözik egy közös eurókötvénytől. "A 3,5 százalékos kamat nem sokkal haladja meg azt a szintet, amelyen Németország vehet fel kölcsönt" - indokolta meglátását.

A Reuters gazdasági véleményoldalának publicistája, Neil Unmack a múlt héten - Papandreu megszólalásával összhangban - azt írta, korábban a mentőhitelek rövid távra szóltak, és a nagy kockázatot magas kamattal ellensúlyozták, míg a görögök új hitele olcsóbb lesz, mint amennyibe az némelyik hitelnyújtónak kerül. Az egyetlen különbség az eurózóna hamarosan kibővülő biztonsági alapja, az EFSF és a közös kötvény között, hogy előbbi átmeneti és pénzügyi értelemben véges megoldás. De ettől még igaz, hogy az EFSF a hitelezési kockázatot a preiférikus országok felől a stabilak felé fogja elmozdítani - összegzett Unmack.