WikiLeaks: Putyinék alá tartozott az egész Malév

Egy titkos minősítésű friss WikiLeaks távirat szerint 2009 februárjában az amerikai diplomaták számára kiderült, hogy a látszattal ellentétben a Malév-részvények többségét nem magyar magánszemélyek, hanem teljes egészében a moszkvai központú Vnyesekonombank birtokolja. Az amerikaiak gyanúja szerint a magyarok látszólagos bevonásával akarták kijátszani az oroszok a nemzeti légitársaságokra vonatkozó uniós szabályokat.

"Megjegyzései nem hagytak kétséget afelől, hogy a Malév részvényeinek 100 százalékát valójában az a Vnyesekonombank (VEB) birtokolja, amelynek felügyelőbizottsági elnöke Vlagyimir Putyin orosz elnök" - így fogalmaztak a WikiLeaks frissen kiszivárogtatott táviratainak tanúsága szerint az amerikai diplomácia magyarországi képviselői, akik 2009 során többször folytattak háttérbeszélgetéseket a magyar nemzeti légitársaság helyzetéről a cég egyik felsővezetőjével.

A Malévot hivatalosan csak 49 százalékban birtokolta a VEB, mert az Európai Unió területén lévő nemzeti légitársaságok csak akkor kapnak repülési jogot, ha többségi tulajdonosuk az EU állampolgára.

Látszólagos magyar többség

A Malév 2007-es privatizációjakor a légitársaság egyik vásárlója az orosz Borisz Abramovics volt, aki az Air Bridge Zrt.-n keresztül 49 százalékot szerzett meg a társaságból. Az 51 százalékos, többségi pakett két magyar magánszemélyhez került, Költő Magdolnához és Kiss Kálmánhoz. Őket egyébként a távirat nem nevesíti, mint ahogy a későbbi keltezésű jelentésekben sem részletezik azt, hogy 2009 márciusában Kiss Kálmán tulajdonrésze teljes egészében Költő Magdolnához került.

A februári titkos tartalmú távirat azonban megjegyzi, hogy a többségi magyar tulajdon csak "látszólagos", miután az Air Bridge működését teljes egészében a VEB finanszírozza. Abramovics részesedése ugyanis az őt hitelező VEB-hez került az után, hogy az üzletembernek más befektetései miatt komoly pénzügyi gondjai támadtak.

Az amerikai követség malévos forrásának elmondása szerint az 51 százalékos magyar pakettet is teljes egészében a VEB által nyújtott hitelből vásárolta meg a két magyar magánszemély. Ezt azzal magyarázta, hogy "ekkora összeget egy magánszemély nem tudhat kifizetni". Ezenfelül megjegyezte, hogy Költő Magdolna és Kiss Kálmán erős kormányzati kapcsolatokkal rendelkeznek, de azon túl, hogy magyar az állampolgárságuk, semmivel nem tudtak hozzájárulni a tranzakcióhoz. Költő Magdolna már a 2002-es kormányváltás után megjelent a Malév felügyelőbizottságában, és jelenleg is igazgatói posztot tölt be a Resonator nevű cégben, amelynek vezetője, Szabó András bevallottan jó viszonyt ápol Puch Lászlóval, az MSZP pártigazgatójával. (A távirat név szerint említi a malévos menedzsert, az ő nevét azonban személyiségi jogai védelmében az [origo] nem hozza nyilvánosságra. A Magyarországgal kapcsolatos kiszivárogtatott iratokról bővebben itt olvashat, a WikiLeaksről szóló összes cikkünket pedig itt találja.)

Költőt az anyagiak motiválták

A távirat legfőbb megállapításait kommentálva Veres János akkori - a Malév privatizációját lebonyolító - pénzügyminiszter az [origo] kérdésére elmondta, hogy "a VEB egy állami cég, így egyáltalán nem lehetséges, hogy strómanokon keresztül legyen tulajdonos egy cégben". Megkérdeztük Költő Magdolnát is, aki írásban a következőket válaszolta: "Az Airbridge Zrt. alacsony, 20 millió forint tőkével alakult meg, a magam 5 százalékáért 1 millió forintot fizettem be, természetesen saját bankszámlámról. Az Airbridge számára a Malév privatizációjához szükséges forrásokat Boris Abramovics hitel formájában, orosz bankoktól ígérte biztosítani, amely vállalásának a 2007. évi privatizáció alkalmával eleget is tett. Ekkor vált az orosz állami tulajdonú fejlesztési bank (VEB) az Airbridge hitelezőjévé."

Költő ezen kívül megjegyezte, hogy "ha az Airbridge sikeres tudott volna lenni a Malév nyereségessé tételében, akkor az jelentősen felértékelte volna az Airbridge-ben birtokolt üzletrészemet is, azaz részvételemnek volt teljesen transzparens anyagi motivációja. Ha Abramovics orosz érdekeltségei 2008-ban nem omlanak össze, és sikeresé vált volna a Malév is, akkor nem orosz strómant, hanem rendkívül jó érzékű, befektetését megsokszorozó részvénytulajdonost láttak volna bennem".

"Abramovics oroszországi összeomlása azonban azonnali bedőléssel fenyegette a Malévot is" - folytatódik a levél. "Innét kezdve már én sem a befektetésem megtérüléséért dolgoztam, hanem azért a magyar nemzeti érdekért, hogy egyik napról a másikra ne szűnjön meg a hazai bázisú légiközlekedés, vagy másként fogalmazva, ha nekünk az Airbridge-dzsel nem is sikerül, másnak még legyen esélye a Malév üzletének továbbvitelére. A VEB-bel együttműködve tevékenyen közreműködtem Abramovicsnak a Malévtól való eltávolításában és az 51 százalékra növelt Airbridge-részesedésemmel jogi hátteret adtam a Malév VEB általi tovább finanszírozásához mindaddig, amíg 2010 februárjában a magyar állam egy tőkeemeléssel "visszavette" a Malév többségi tulajdonjogát."

Aggályos amerikai kitettség

A WikiLeaks 2009. februári "titkos" és egy hasonló tartalmú 2009. novemberi "bizalmas" táviratai szerint mindenesetre valójában az orosz bank tartotta a kezében a Malév egészét, és a látszólagos magyar többségi tulajdon csak ahhoz kellett, hogy a társaság megtarthassa a nemzeti státuszhoz kapcsolódó repülési jogokat. Az amerikai diplomácia hazai képviselői aggályosnak tartották, hogy hitel- és lízingszerződések révén számos amerikai cégnek van kitettsége a Malévban.

Az April Foley nagykövettel folytatott február 18-i beszélgetésen a malévos menedzser beszámolt a társaság pénzügyi helyzetéről is. A jelentés arra a következtetésre jut, hogy az orosz kormány feltételezhetően továbbra is nagy ráhatással van a magyar gazdasági és politikai élet széles spektrumára, a Malév adóssága és rossz hitelképessége pedig negatívan érintheti a társaságban meglévő amerikai hiteleket is.

Nyomásgyakorlás

A februári távirat szerint a nagykövettel folytatott találkozóján a malévos vezető azt is elmondta, hogy a VEB nyomást gyakorolt a magyar kormányra, hogy keressenek más magyar magánszemélyeket vagy magyar céget, amely megvásárolhatná a jelenlegi két magánszemély által "látszólag" tulajdonolt 51 százalékos pakettet. A malévos vezető szerint a VEB kilátásba helyezte, hogy e nélkül visszatartja a hiteleket, és arra kényszeríti a Malévot, hogy az a folyó bevételeiből éljen.

A menedzser ekkor arról is beszélt, hogy hamarosan nyilvánosságra kerül a magyar kormány és a VEB megállapodása, amelyben két új magyar tulajdonost nevesítenek. Elmondása szerint nekik szintén jó kormányzati kapcsolataik vannak, és általuk is meg lehet felelni az európai elvárásoknak. A bejelentés után a VEB további hiteleket tesz a Malév számára elérhetővé, ebből a forrásból pedig a légitársaság március végéig vissza fog tud fizetni négymillió dollárt az amerikai AIG tulajdonában lévő International Lease Finance Corporationnek (ILFC), amelytől 19 Boeing repülőt lízingelt. (Az új tulajdonosról szóló bejelentés azonban végül elmaradt.)

Az oroszok alkalmatlanok

A magyar kormány, a Malév és a Budapest Airporthoz kötődő követségi források úgy jellemezték a VEB-et, mint amelyik alkalmatlan egy légitársaság üzemeltetésére. Egy korábbi beszélgetésen a malévos felsővezető beszámolt a cég nehézségeiről, amelyeket az orosz tulajdonlás alatt élt meg a társaság. "Abramovicsnak fogalma sincs arról, hogyan vezessen egy légitársaságot" - idézi a korábbi megbízott vezérigazgató szavait a távirat, amelyben az is olvasható, hogy "a VEB akvizíciója (amelynek során a bank megszerezte Abramovics tulajdonrészét) nem volt jól megtervezve".

A követségi források tájékoztatása szerint az orosz tulajdonos készen állt arra, hogy értékesítse tulajdonának egy részét, mert az amerikaiak forrása szerint mindenképpen el szerették volna kerülni azt, hogy a légitársaság az ő tulajdonlásuk alatt menjen csődbe. A távirat szerint Putyinnak jelentős érdekeltsége van a VEB-ben, a Malév bukása így azt a rossz üzenetet hordozta volna, hogy az oroszok képtelenek egy komoly céget üzemeltetni. Ráadásul - idézi a cégvezetőt a távirat - a VEB-nek is megvannak a saját belső problémái, és nem fűződik érdeke egy légitársaság irányításához. Példaként felhozta, hogy az orosz igazgatósági tagok, akik a testület tagjainak a felét adják, jellemzően nem jelennek meg az igazgatósági üléseken, és 2009 nyarán egyetlen egyszer sem ült össze a testület.