Negyvenmilliárdos központi kutatókasszát hoz létre a kormány

A kormány az innovációs járulékot csökkentő tételeket eltörölné, ezzel húszmilliárd forintot az állami alapba irányítana. A mai rendszer a vállalati indíttatású kutatás-fejlesztéseket ösztönözte, de teret adott a visszaéléseknek is, a jövőben az állami alap döntene a k+f-célzatú pénz sorsáról. A költségvetésbe mást írt be a kormány, mint ami az adócsomagból következne.

Évi húszmilliárd forint áramlási irányát változtatja meg a 2012-es adócsomag egyik három és fél sorból álló paragrafusa. A módosítás a kutatás-fejlesztési (k+f) pénzek elosztásában az állami döntéshozatalt kizárólagossá teszi, leszámol a kamutanulmányok készítésével, azonban egy, az elmúlt években felfejlődött iparág ellehetetlenülését is eredményezheti.

"Elfogadhatatlan a terv, mert szemben áll a Kutatási és Technológiai Innovációs Alapról (KTIA) egyik fő céljával, jelesül azzal, hogy ösztönözze a vállalatokat arra, hogy saját k+f tevékenységet végezzenek, illetve ilyen megrendeléseket adjanak kutató szervezeteknek" - áll abban a nyílt levélben, amelyet a Magyar Innováció Szövetség írt az országgyűlési képviselőknek, arra kérve őket, ne szavazzák meg az adócsomag kérdéses részét.

A 2004-től bevezetett innovációs járulékot a mikro- és kisvállalatok kivételével lényegében minden cégnek fizetnie kell. A járulékot a Kutatási és Technológiai Innovációs Alap kapja, amely a befolyó pénzt pályázati úton elvileg szétosztja kutatás-fejlesztést, innovációt végző szervezetek, alapítványok, kutatók, kutatóintézetek, egyetemek, cégek között. (Azért csak elvileg osztja szét, mert tavaly a 27,6 milliárd forintos bevételből 23,7 milliárd forintot költött el az alap.)

Ki lehetett szervezni

Ha azonban egy cég megbíz egy egyetemet, alapítványt, vagy egy kutatás-fejlesztéssel foglalkozó nonprofit céget azzal, hogy az végezzen számára kutatás-fejlesztést, akkor a megbízási díjjal csökkentheti az állam felé fizetendő innovációs járulék összegét. A járulékot akkor is lehet mérsékelni, ha a járulékfizetésre kötelezett cég végez házon belül valamilyen kutatást.

A járulékcsökkentési lehetőségek felkínálása mögött az a megfontolás húzódik meg, hogy így végül is ugyanannyi pénz fordítódik a gazdaságban innovációra, de az elosztás kevésbé központosított. Jövőre tehát úgy nézne ki a rendszer, hogy járulékcsökkentő tételek híján a cégek a KTIA-hoz utalnák a mainál lényegesen magasabb járulékösszeget, és ezt az állami pénzalap osztaná szét, pályázatokat írva ki.

Több ment így kutatásra

A rendszer eredményességéről felemásan nyilatkoztak az [origo] által megkérdezett vállalati szereplők, kutatóintézetek tagjai, adószakértők.

A rendszer egyik pozitívuma volt, hogy a nemzetgazdaságban kutatás-fejlesztésre fordított összeg folyamatosan növekedett. A KSH honlapján megtalálható adatok szerint évente 20-30 milliárd forinttal több jutott kutatás-fejlesztésre, mint a megelőző esztendőkben, így 2010-re már 310 milliárd forint áramlott erre a területre, GDP-arányosan pedig a költés a kilencvenes évek 0,7 százalék körüli szintjéről 2010-re 1,15 százalékra hízott. Ebben kétségkívül szerepe volt a 2004-től bevezetett szabálynak - mondták iparági szereplők. (Az EU országaiban 2008-ban, átlagosan a GDP 1,9 százalékát költötték kutatásokra.)

A k+f-ráfordításokon belül hangsúlyeltolódás is bekövetkezett, a törvény életbe lépéséig a vállalatok k+f-költései az összes nemzetgazdasági k+f-ráfordítás 30 százalékát adták, 2004 óta csaknem a felét. Az állami költségvetési támogatás súlya ugyan mérséklődött, de továbbra is jelentősnek mondható (az állami források alig maradnak el most a vállalati forrásoktól), a külföldi források az összköltés egytizedére rúgnak.

"A k+f-források folyamatos növekedése és a vállalati szféra szerepének növekedése segített abban is, hogy a cégek valós igényei által életre hívott kutatások alapján cégünknél is sok hasznos fejlesztés, találmány született az elmúlt nyolc évben" - hangsúlyozza Kovács Zoltán, a Direct-Line Kft. k+f-üzletágának vezetője.

Hiányozni fog

A Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem az egyike azon körülbelül fél tucat tudományegyetemnek, amelyeknél jelentős a kutatás-fejlesztési, innovációs tevékenység. Bevételeinek egynegyedét-egyharmadát adják azok az összegek, amelyeket a vállalati megbízások alapján kapnak, a vállalatok pedig ezt az innovációs járulékuk terhére számolják el - mondta az [origo] megkeresésére Andor György, a BME rektorhelyettese. A BME életében ez éves szinten durván egymilliárd forint körüli összeget jelent.

Ennek a pénznek a kiesése nagy érvágás lenne Andor szerint, de hasonlóan fontos vetülete az ügynek, hogy megszakadhatnak a cégek és az egyetemek közötti kapcsolatok. Az eddigi megbízások haszna abban is megmutatkozott, hogy "sokkal közelebb viszik az oktatást az élethez, a gyakorlathoz, és fordítva" a vállalati indíttatású kutatások.

Andor szerint elvileg nincs kizárva, hogy a kieső vállalati pénzeket pótolni lehetne az állami kutatási alap pályázati forrásaival, de "szerencsésebb lenne a mostani vegyes rendszer továbbélése." Ezt azzal indokolja a rektorhelyettes, hogy ha közvetlenül veszi fel a vállalati szféra a kapcsolatot az egyetemmel, akkor közvetlenül az ipari felhasználást kellett segíteni a kutatással, ez pedig egy egészséges folyamat. "Alapkutatás finanszírozására jobb a központi elosztás, de alkalmazott kutatásnál nem tűnik helyes megoldásnak a piaci igények közvetlen ismeretének kiiktatása."

Korrupció is volt benne

A szabályozásnak árnyoldala is volt: háttérbeszélgetéseink alapján az a kép rajzolódik ki, hogy kamutanulmányokat is kitermelt a rendszer, és a korrupció is megjelent benne. A járulékfizetésre kötelezett cég ügyfelének személyi állományára ugyanis nem állapított meg semmilyen feltételt az állam, így előfordulhatott, hogy újonnan alakított, kutatóval sem rendelkező alapítványokat, nonprofit szervezeteket, közhasznú társaságokat bízott meg a cégek egy része. Volt olyan, a területet ismerő kutatási szakember, aki szerint nemegyszer az internetről összeollózott tanulmányok születtek végtermékként. A törvény nem szabott igazán gátat a visszaéléseknek, mert az sem volt kikötés, hogy csak a cég profiljához illeszkedő k+f-megbízások díját lehet elszámolni járulékcsökkentő tételként.

A visszaélésekre is lehetőséget adó rendszert a megrendeléseket adó cégek is ki tudták használni, ha akarták. Erre az egyik lehetőség az volt, hogy a megbízási díj egy kisebbik része visszavándorolt a megbízó cégekhez, így végül is az érdemi munkát nem végző, de azért valamekkora összeget bezsebelő alapítványok, más szervezetek is jól jártak, és az összes fizetési kötelezettségüket a pénz egy részének visszacsorgatásával mérséklő cégek is elégedettek lehettek. A kísértés mindenesetre nagy volt: évente durván húszmilliárd forintnyi összegben bíztak meg más szereplőt a cégek, vagy végeztek házon belül k+f-et, és nagyjából ugyanennyi pénzt fizettek be az állami alaphoz.

A Nemzeti Adó- és Vámhivataltól kapott adatok szerint például 2010-ben 43,6 milliárd forint bruttó járulékkötelezettséget 22,5 milliárd forinttal csökkentették az adózók, vagyis ekkora összegben végeztek házon belül k+f-tevékenységet, vagy adtak megbízást külsősöknek.

A kormány mintha nem tudná a költségvetésben, mit is csinál az adócsomagban

Nincs összhangban egymással a kormány jövő évi adócsomagja és a költségvetési terv. A 2012. évi költségvetési törvényjavaslat tanúsága szerint ugyanis az állam jövőre 23,2 milliárd forintot vár az innovációs járulékból, ugyanannyit, mint 2010-ben várt, pedig jövőre - a költségvetés után két héttel benyújtott - adótörvények szerint a járulékcsökkentő tételek már nem lesznek felkínálva.

A NAV is észrevette

Az ügyeskedőket azonban csak idővel fülelte le az adóhatóság. "A törvény bevezetésétől számítva eltelt néhány év, mire az APEH az interneten utánanézett a járulékcsökkentés bizonyítékaként elé rakott tanulmányoknak, és sok cég ekkor bukott le" - mondta el kérdésünkre egy adószakértő, aki azzal a feltétellel nyilatkozott, hogy nem írjuk le a nevét. "Az adóhivatal azonban nem egyszer átesett a ló túlsó oldalára, az adóhatósági szigor annyira erős lett, hogy olyan tanulmányokat is visszadobott a hivatal, amelyek valódi k+f-szolgáltatáshoz készültek."

Az ügyeskedést azzal akarta meggátolni az állam, hogy pár évvel ezelőtt beépített egy féket a rendszerbe. Azt a feltételt támasztotta, hogy a cég csak a saját tevékenységéhez megrendelt k+f-szolgáltatás díjával csökkentheti a befizetendő járulék összegét, így például egy gépgyártásban érdekelt cég a rekreáció témakörében készített tanulmányt egészen biztosan nem tudja már elszámolni a járulék terhére.

Piaci szereplők szerint a rendszer most már lényegesen tisztább, mint az indulása utáni időben. Elsősorban a gépgyártás, gyógyszeripar, telekommunikációs szektor területén folyik intenzív k+f-tevékenység, az ott működő cégek és az egyetemek, főiskolák között kialakult egy kölcsönös előnyökkel járó együttműködés az évek során, a nagyobb egyetemek évente több százmillió forintnyi bevételt is szereznek ezekből a munkákból. Munkahelyek jöttek létre a profitorientált szférában is a hazai szabályozáshoz alkalmazkodva.

"Elindult tehát egy örvendetes változás, amelynek eredménye ugyan még messze van az elérni kívánt céloktól, de a jó irányba indult fejlődési folyamat teljes megsemmisítését jelentené a járulék adóvá történő átminősítése" - véli Reith János, a Direct-Line Kft. ügyvezetője. A szakember szerint az amúgy is visszaszorult visszaéléseket azzal is meg lehetne fékezni, ha akkreditációt vezetne be az állam: az innovációs járulék terhére kizárólag akkreditált szervezetek nyújthassanak szolgáltatást, függetlenül attól, hogy költségvetési rendszerben működő vagy profitorientált gazdasági szereplők, esetleg nonprofit társaság végez k+f-tevékenységet a megbízó vállalatok számára. "A vállalati igények orientáló szerepét kiiktatni is ésszerűtlen lenne, ehelyett a jó út az volna, ha a kutatóhelyek versenyeznének továbbra is a vállalati forrásokért."

Az innovációs járulékkal kapcsolatos szabályváltozásról megkérdeztük a Nemzetgazdasági Minisztériumot, a tárca a múlt hét csütörtökön feltett kérdéseinkre eddig nem válaszolt.