Negatív kihatású - vagyis viszonylag rövid időn belüli leminősítés lehetőségére utaló - megfigyelés alá vette tizenöt euróövezeti tagállam, köztük a lehetséges legjobb, "AAA" besorolású Németország és Franciaország - a két legnagyobb eurógazdaság - hosszú távú szuverén adósosztályzatait hétfő este a Standard & Poor's.
A világ legnagyobb hitelminősítője az amerikai tőzsdezárások után, hétfőn késő este Londonban közölte, hogy véleménye szerint "a rendszerszintű stressz" az elmúlt hetekben olyan mértékűvé erősödött az euróövezetben, ami már a valutaunió egészének adósmegítélésére lefelé ható nyomást gyakorol.
A Standard & Poor's közölte azt is, hogy a felülvizsgálatot a csütörtökre és péntekre tervezett EU-csúcsértekezlet után "a lehető leggyorsabban" befejezi - írja internetes oldalán a Wall Street Journal című amerikai üzleti napilap. A hitelminősítő szerint - ha a cég illetékes országbesorolási részlegei úgy döntenek, hogy ez indokolt - Németország, Belgium, Hollandia, Ausztria, Finnország és Luxemburg osztályzatai legfeljebb egy fokozattal, a többi eurótagállam államadós-besorolásai legfeljebb két fokozattal romolhatnak. Ha ez bekövetkezik, a eurózónában nem maradna egyetlen "AAA" adósosztályzatú tagállam sem.
A Wall Street Journal által megkérdezett elemző szerint rossz az időzítés. "Már jó volt az irány az eurózóna stabilizálására" - mondta az ING befektetési elemzője.
Az euróövezeti országok pénzügyminisztereit tömörítő Eurogroup elnöke élesen bírálta az amerikai hitelminősítő intézet bejelentését. A Deutschlandfunk rádióállomásnak kedden reggel nyilatkozó Jean-Claude Juncker szerint a Standard & Poor's értékelése mértéktelenül túlzó és igazságtalan. Mint hozzátette, az euróövezet "azon van, hogy rendbe tegye a dolgokat". Juncker azt mondta, hogy a minősítéseket nem kell túl komolyan venni.
A Standard & Poor's a nyáron a világ legnagyobb gazdaságát, az Egyesült Államokat is megfosztotta az elit "AAA" besorolástól, "AA plusz"-ra rontva a hosszú távú amerikai államadós-besorolást.
Az S&P annak idején azzal a véleményével indokolta ezt a döntést, hogy az államháztartási konszolidációs terv, amely az államadósság-limit emeléséről folytatott kongresszusi vita lezárásaként jött létre, elégtelen a középtávú amerikai államadósság-pálya stabilizálásához.