Elégetné, azaz felhasználná a Magyar Nemzeti Bank (MNB) mintegy 35 milliárd eurós devizatartalékának egy részét a kormány, vagy nem? - ez a kérdés már több kormányzati politikus bejelentése nyomán felmerült az utóbbi hetekben, az Index keddi, a gazdasági minisztérium által később vitatott cikke miatt pedig újból felerősödött, és egyből rá is nyomta a bélyegét a forintárfolyam keddi alakulására.
A kérdés először Matolcsy György decemberi bejelentésekor került előtérbe, amikor a nemzetgazdasági miniszter azt kérte a jegybanktól, hogy segítse elő a gazdaság élénkítését, és éljen olyan eszközökkel, mint amilyeneket az Európai Központi Bank, az amerikai jegybank szerepét betöltő Fed és az angliai Bank of England is alkalmaz. Gulyás Gergely fideszes politikus pedig azt nyilatkozta a Népszabadságnak, hogy szerinte a jogi lehetőség adott, illetve szükség esetén megteremthető arra, hogy a devizatartalék egy részét a kormány felhasználja.
Matolcsy szerint "nagy kincs"
A Nemzetgazdasági Minisztérium (NGM) tagadta az Index állítását, amely szerint a devizatartalék egy részét a kormány gazdaságélénkítő tőkeinjekcióra használná fel. A gazdasági tárca Matolcsy György nemzetgazdasági miniszter korábbi bejelentésére hivatkozva azt közölte, hogy "a devizatartalék ilyen felhasználása szigorúan tilos, a magyar devizatartalék nagy kincs, óvni kell, abból nem lehet forrásokat a gazdasági növekedést támogató programokra felhasználni." Az NGM második közleményében később azt is tagadta, hogy a kormány a devizatartalékok egy részéhez abból a célból nyúlna hozzá, hogy a megyei önkormányzatoktól tavaly év végén átvett adósságokat kifizesse.
A cáfolat ugyanakkor valószínűleg nem vet véget a devizatartalék esetleges kormányzati felhasználásáról szóló találgatásoknak. Az új jegybanktörvény decemberi elfogadása óta ugyanis annyiban változott a jogi helyzet, hogy a jövőben akár hozzáférést is kaphat a kormány a devizatartalékokhoz.
Az új alelnök lehet a kulcs
Jelenleg a monetáris tanács dönt arról, hogy a jegybank mit kezdjen a tartalékkal, mennyit halmozzon fel, és azt mire fordítsa. A tanácsban már most is a kormányoldalhoz közel állók alkotnak többséget (4:3 arányban, miután 4 tagot nyáron választott meg a kormánytöbbségű parlament a kormánypárti többségű gazdasági bizottság javaslatára), azonban egy-egy döntést ma még képesek lassítani az operatív végrehajtásért felelős vezetők (Simor András elnök és két alelnöke), amennyiben nem értenek egyet a többi taggal.
"Hiába mondaná most azt a monetáris tanács, hogy a devizatartalék egy részét odaadja az államnak fedezet híján a lejáró államadósság törlesztésére, az elnök és alelnökei még képesek lassítani, akadályozni a folyamatot" - mondta el az [origo]-nak két szakértő, akik dolgoztak a jegybankban. Egy harmadik, szintén sokéves MNB-s múlttal rendelkező szakember szerint az operatív végrehajtásért felelős személyek "szívhatják ugyan a fogukat, ha nem értenek egyet egy döntéssel", de meggátolni nem tudják a végrehajtást.
A tartalék "most nagyjából elegendő" A devizatartalék az ország pénzügyi stabilitását, a hazai valuta vásárlóértékének megőrzését szolgálja. Bár ennek alapján lehetne azt gondolni, hogy minél nagyobb a tartalék, annál jobb, végtelen mennyiséget nem érdemes belőle tartani, mert a fenntartásnak költségei vannak" - mondta az [origo]-nak Orbán Gábor, az Aegon vezető kötvényportfólió-menedzsere. "A devizatartalékból ugyanis a jegybank védheti a forintot, ha spekulációs támadás éri, azaz rövid távú nyereségre hajtó befektetők akarják gyengíteni. Ebben az esetben euróért vásárolna forintot, ezzel megtámasztva az árfolyamot. A jegybank emellett a tartalékból biztosíthatja a pénzügyi rendszer stabilitását komoly forráskivonás esetén is." Hogy a tartaléknak mekkora a minimális vagy optimális szintje, arra vonatkozóan nem lehet pontos számot mondani. "A nyolcvanas években az egyik szabály az volt, hogy a devizatartaléknak valahány havi teljes importszámlát kell fedeznie, akkor elegendő. Ez leegyszerűsítve azt jelentette, hogy azt nézték, ki tudja-e fizetni az ország a gázimportot és a többi, külföldről behozott terméket. Később, a kétezres években ezt felváltotta egy másik szabály, az úgynevezett Greenspan-Guidotti-szabály, amely szerint akkor elegendő a devizatartalék, ha a nemzetgazdaság - bankrendszer, vállalati szektor és az állam - összes, éven belül lejáró devizakötelezettségét fedezni tudja. Ez azt jelenti, hogy ha az adott ország gazdasági szereplői egy fillér devizát sem tudnak bevonni a piacról, akkor a devizatartalékból egy darabig ki tudják fizetni tartozásaikat, így nem mennek csődbe, viszont ezt is csak úgy tehetik meg, ha forintot adnak helyette" - tette hozzá a szakember. 2008 őszén előállt az a helyzet, hogy nem tudtak devizaforráshoz jutni bizonyos szereplők, és az akkori devizatartalék nem lett volna elég az éven belül lejáró kötelezettségekre. "Az említett szabály szerint a jelenlegi devizatartalék nagyjából elegendő" - mondta Orbán Gábor. |
Tavasszal jönne jól a pénz
"A költségvetés, az állam finanszírozása elvileg tilos, az állam által kibocsátott kötvényeket, állampapírokat nem vásárolhatja meg a kibocsátáskor a jegybank. A már forgalomban levő állampapírokat ugyan elfogadhatja, de egy magánbanktól normál piaci viszonyok mellett jóval kisebb összegben hajlandó ezt megtenni, mint amennyit egy kormányzati befolyású jegybank vásárolna" - magyarázták a névtelenséget kérő volt jegybanki források.
A jegybanki devizatartalékokhoz való korlátlan hozzáférés akkor jön jól az államnak, ha - leegyszerűsítve - elfogy a pénze. Az [origo] által megkérdezett egyik elemző úgy számol, hogy a kincstári egységes számlán (kesz) levő pénz április-június között fogyhat el, ha továbbra is akadozik az állampapír-kibocsátás, és nem jön létre a Nemzetközi Valutaalappal és az EU-val az egyezség a kormány által kért hitelcsomagról. Magyarán: addig az állam tud úgy forintforrást felajánlani a jegybanknak, hogy az MNB devizatartalékot ad cserébe. (Így jár el normális körülmények között az MNB, a devizaforrást pedig a lejáró devizaadósság törlesztésére fordítja az állam.)
Ha azonban tavaszra elfogy az állam forintban rendelkezésre álló pénze, akkor az MNB önként már nem adna devizaforrást, az állam tehát nem tudná törleszteni a devizahiteleit, új devizakölcsönt pedig kérdéses, hogy kapna-e a befektetőktől. Ekkor vethetné be elméletileg azt a fegyvert, amelyet az új jegybanktörvény ad a kezébe, és a monetáris tanács hajlandó lenne közvetlenül vagy egy a kormányhoz közel álló baráti bankon keresztül az állam finanszírozására égetni a devizatartalékot.
"Életveszélyes ötlet"
"A jelenlegi gazdasági helyzetben ez életveszélyes ötlet" - mondta az [origo] kérdésére Kondrát Zsolt. Az MKB Bank vezető elemzője szerint még felmerülnie sem lenne szabad annak, hogy olyan helyzet alakuljon ki, hogy az ország devizatartaléka kevés legyen például egy forint elleni spekuláció kivédésére. "Ha egy országnak magas az adóssága, negatív a megítélése, gyengül az árfolyama, és közben kiderül, hogy a devizatartaléka is csökken, akkor olyan ördögi kör indul el, amelyben lehetetlenné teszi egy komolyabb tőkekivonás nyomán esetlegesen kialakuló pánikhangulat tompítását" - jegyezte meg az elemző.
Kondrát szerint egyébként, ha a kormány az önkormányzati adósságok átvállalásán vagy vállalkozásélénkítő programok beindításán gondolkozik - mint ahogy azt az Index kormányzati forrásokra hivatkozva írta -, ahhoz nincs szükség a devizatartalékokra. Csak abban az esetben, ha az önkormányzati adósságok esetében is valami olyasmiben gondolkozik a kormány, mint a lakossági hitelek végtörlesztésénél, tehát egy nagyobb tartozás egyszeri visszafizetésén. A vállalkozásélénkítő programokhoz sem kell a devizatartalék, teszi hozzá Kondrát, aki szerint ebből a célból alacsony kamatozású hosszú lejáratú forinthitelekre volna szükség. Ehhez állami kamattámogatás és garanciavállalás kell, amelyek mellett a jegybank saját forrásból a piacinál olcsóbban tudná refinanszírozni a kereskedelmi bankokat, amelyek így szintén a piacinál kedvezőbb feltételekkel hitelezhetnék hosszú lejáratú kölcsönökkel a vállalkozásokat. "A jelenlegi piaci, gazdasági helyzetben azonban még egy ilyen program sem hozna áttörést rövid távon" - fogalmazott az elemző.
"Nagyon rossz üzenet lenne most, ha a kormány hozzányúlna a devizatartalékhoz, az pedig a rosszabbnál is rosszabb lenne, ha a devizatartalékok egy részét rövid távú célokra használná fel, mint amilyen például az önkormányzati adósságok kifizetése" - mondta el Háda Bálint, a Quaestor-csoport vezető elemzője. Véleménye szerint a tartalékot most még inkább növelni kellene, hiszen ez is egy eszköze annak, hogy a piacról történő forrásbevonás, azaz az ország finanszírozása ne dráguljon tovább. A devizatartalékok esetleges felhasználása éppen ez ellen hatna, miközben az elmúlt napok állampapír-aukciós adatain is látható, hogy utoljára két évvel ezelőtt kellett olyan magas kamatot fizetni a kötvényvásárlóknak, mint most.
Orbán Gábor szerint sokan egyfajta költségvetési tartalékként tekintenek a devizatartalékra, holott egyáltalán nem az. "Nem lehet csak úgy elvenni belőle, valamit adni kell helyette, és az nem lehet állampapír. Az MNB-nek kétfajta ügyfele van, a kereskedelmi bankok és az állam. Utóbbi a tulajdonos, mert ő rakta bele a tőkét, de a bank eszközeit nem költheti el tetszése szerint. Egy kereskedelmi banknál sem vásárolhatnak maguknak jachtokat, autókat, ingatlanokat a tulajdonosok a bank eszközeiből a profit vagy a tőkefelesleg mértékét meghaladóan, ha mégis ezt teszik, akkor meglopták a betéteseiket, és csődbe vitték a bankot. A tulajdonos a társaság tőkéjével rendelkezhet ilyen módon, például felszámolhatja a céget" - fogalmazott Orbán Gábor. "Feltételezem, hogy az MNB felszámolása nincs napirenden" - tette hozzá.