Merkel addig vár, amíg Görögország bedől

A görögök kilépése lehetne a végső érv Angela Merkel számára, hogy Németország a közös eurókötvények mellé álljon - vélik brüsszeli kutatók, akik szerint viszont a közös, erős banki kontrollt és a betétesek kártalanítását célzó bankunió terve belátható időn belül megvalósítható.

Németország az eurókrízis kitörése óta sokáig ódzkodott attól, hogy szorosabb fiskális és politikai integrációval reagáljon. De az elmúlt napokban fordult a kocka: Angela Merkel német kancellár egy közös bankfelügyelet tervéről beszélt. Ezenkívül bejelentette, hogy június végén az európai csúcstalálkozón a költségvetési és a politikai unió érdekében fog fellépni.

A közös európai államkötvények kibocsátását azonban továbbra is ellenzi. Az eurobondnak nevezett kötvények Németországban nagyon népszerűtlenek, mert a jó fizetőképességű tagállamok számára drágulna az állampapírok kibocsátása. Vagyis a németeknek a mostaninál biztosan több kamatot kellene fizetniük a kötvényeik után, miközben Spanyolország vagy Görögország terhei csökkenhetnének.

Kell a piaci nyomás a közös kötvényekhez

"Jelentős továbblépés az európai integrációban ezért csak akkor lesz, ha a piaci nyomás erre kényszeríti a kormány- és államfőket" - véli Darvas Zsolt, aki Brüsszelben a Bruegel intézetnél dolgozik gazdasági elemzőként. Ha a június 17-ére kitűzött görögországi választásokon olyan radikális pártok nyernek, amelyek felrúgják a megegyezéseket az Európai Unióval, az Darvas szerint paradox módon segítheti az európai integráció elmélyülését.

Ebben az esetben Görögország elhagyhatja az eurózónát - viszont a többi tagállam a közös európai államkötvények kibocsátása mellett dönthet, hogy megmentse a közös valutát. Ezt a szcenáriót elképzelhetőnek tartja Cinzia Aldici olasz származású közgazdász is, aki Brüsszelben a CEPS intézetnél kutató.

Viszonylag gyorsan megvalósítható lenne ezenkívül egy európai bankunió terve is - véli Darvas Zsolt. Ennek keretében egy európai alap végezné a bajba jutott bankok szanálását, és biztosítaná a megtakarítók betétjeit. Ha bedőlne például egy spanyol bank, és állami tőkére szorulna, akkor ezt a közös alapból fizetnék, illetve a többi tagállam is garantálná, hogy az üzletfelek pénze nem vész el. Ennek fejében viszont erősödne az európai kontroll: egy EU-s szintű bankfelügyelet ellenőrizné azokat a bankcsoportokat, amelyek több tagállamban tevékenykednek.

A bankunió belátható időn belül megvalósítható

Pillanatnyilag még főleg Németország, Hollandia és Finnország ellenzi az ilyenfajta terveket, a többi tagállam lelkesen támogatná - véli Darvas Zsolt. Ez szerinte érthető is: a közös kockázatvállalás a gyengébb tagállamokkal nagyobb rizikót és költségeket jelent, viszont közvetett módon nagyobb stabilitást vinne az eurózónába. Ez végső soron a gazdaságilag erős országoknak is kedvezne. "Nem holnap, de belátható időn belül" megvalósítható tervnek tűnik egy bankunió" - szögezi le Cinzia Aldici, aki szerint az egyes államoknak nem kellene a nemzeti szuverenitásukról oly mértékben lemondaniuk, mint egy közös költségvetési politika esetén.

Az uniós bankfelügyelet ezenkívül sokkal hatékonyabban kezelné azon bankcsoportokat, amelyek egyszerre több tagországban is tevékenykednek. Emellett sokkal függetlenebbül tudna cselekedni a hasonló nemzeti intézményektől, amelyek nem voltak hatékonyak a krízis megelőzésében. A tagállamokban a bankok, a bankfelügyelet és a kormány politikusai sok szállal kötődnek egymáshoz, és ez megakadályozhatja a hatékony ellenőrzést, míg egy európai intézménynek kevésbé kellene az érdekcsoportokra figyelnie - véli Darvas Zsolt. Ezért viszont éppen a német bankok ellenzik a bankuniót - mondta Cinzia Aldici. "Ők nem látnak benne előnyt, mert abból indulnak ki, hogy a német állam krízis esetén egyedül is meg tudja menteni őket."