Egyre többször ad hangot José Manuel Barroso, az Európai Bizottság elnöke az Európai Egyesült Államokról szőtt fantáziájának, sőt a június végén Brüsszelben esedékes uniós állam- és kormányfői találkozóra már konkrét iránymutatásokat ígért.
Pozíciójánál fogva a kontinens egyik legbefolyásosabb politikusa szerint további lépéseket kell tenni az unióban és az euróövezetben az egységesedés irányába, még ha ez a tagállamok hatalmának csorbításával jár is együtt. Kiköveteli ezt a krízis, amely továbbra is tombol Európában, dacára a néhány nappal ezelőtt bejelentett spanyol bankmentő csomagnak is, és ha a hétvégi görög választások balul sülnek el, akkor a borítékolható pánik sarkallhatja azonnali lépésekre az európai döntéshozókat.
Hogy pontosan, milyen lépésekről lehet szó, azt egyelőre több feltételezés, mint tényszerű információ övezi, de a Barroso, Angela Merkel német kancellár és más politikusok által szorgalmazott cél egyértelműen az, hogy az uniós tagállamok - első körben főként az eurót használó országok - a mainál lényegesen szorosabbra fonják a gazdasági együttműködésüket. Ez elméletileg az egységes adózástól kezdve a közös nyugdíjrendszeren át új közös felügyeleti és kormányzati intézmények felállításáig sok mindent magában foglalhat, nem véletlenül kelt aggodalmakat a függetlenségüket, önálló döntéshozatalukat féltő államok vezetői körében.
Orbán Viktor magyar miniszterelnök már korábban kijelentette, nem támogatja az Európai Egyesült Államok ötletét, mert ha az többek közt közös uniós adószedést jelentene, azzal csak a brüsszeli bürokráciát erősítenék. Péntek reggeli szokásos rádióinterjújában a kormányfő úgy fogalmazott, "radikális átalakítási tervek vannak" Európában, amelyek olyan mélyen érintik a nemzeti szuverenitást, hogy alapjaiban változtatják meg azt, amit egy ország függetlenségéről gondolunk. Ezért azt is hozzátette, hogy Magyarországnak újra át kell gondolnia, egyáltalán akar-e az eurózónához csatlakozni.
Az USA jóvoltából ki van találva
"Vagy az integráció nagyobb fokára lép az EU, vagy szétesik" - mondta az [origo]-nak Magas István egyetemi tanár, a Corvinus Egyetem világgazdasági tanszékének vezetője, aki szerint Barroso terve az Európai Egyesült Államokról már egyáltalán nem fantazmagória. Magas úgy látja, a szövetségi Európa 2-5 öt éves perspektívában létrejöhet, és jelenleg 35-40 százalékos az esélye.
"Maga a rendszer az USA jóvoltából ki van találva, csak el kell dönteni, hogy ki mivel fog részt venni benne" - fogalmazta meg az egyetemi tanár, hozzátéve, az igazi Európai Egyesült Államok csak akkor tud megvalósulni, ha van egy föderális adószedő, a megfelelő jogosultságokkal. Magas szerint a nemzeti önállóság jelentős darabjának átadását jelenti, ha mindekinek be kell fizetnie az egységes adót, amelynek kulcsáról, beszedéséről és felhasználásáról egy közösen kijelölt vezető (EU-pénzügyminiszter) dönt. "Ez a keményebb dió, de ha az Európai Unió a jelenlegi méretelőnyeit meg akarja tartani, ezt meg kell lépnie" - tette hozzá.
Szerinte ha nem jön össze a szorosabb integráció és a fiskális szerződés, összekötve egy föderális szerveződéssel, akkor az EU visszafelé megy majd. "Lesz egy mag, akár az eredeti hatos vagy egy szűkebb euróövezet, amelyhez a perifériaországok csak szimbolikusan fognak kapcsolódni" - vázolta a lehetséges jövőképet, hozzátéve, ha viszont a közös piac szintjére térne vissza az unió, az mindenképpen hátramenet lenne.
Az egyesült Európa koncepciójának alkotóelemei ma még nincsenek kidolgozva, legfeljebb ötletek körvonalazódtak. Összeállítottuk, hogy ezeknek mi a lényegük, mekkora a valószínűségük, milyen gyorsan lehet bevezetni őket - és bizonyos elemeik milyen hatással lehetnek Magyarországra.
Fiskális unió közös adókivetéssel
Mit jelent?
Az ötlet lényege a felismerés, hogy nem elég bevezetni a közös valutát, ehhez közös gazdaságpolitika is kell. Ennek a koordinációját egy "euró-pénzügyminiszter" vehetné át. Az eurózónában már létezik hasonló tisztség: Jean-Claude Juncker pillanatnyilag a 17 eurós ország pénzügyminisztereit tömörítő eurócsoport elnöke. Elképzelhető, hogy ez a szerep értékelődne fel.
Hivatalos elképzelés még nincs arról, meddig terjedne a hatalma. A Spiegel német hetilap beszámolója szerint Barroso Junckerrel, valamint Herman Van Rompuyjel, az Európai Tanács elnökével és Mario Draghival, az Európai Központi Bank elnökével együtt olyan terven dolgozik, amely az egyes államoknak egy az egyben megtiltaná, hogy önállóan vegyenek fel kölcsönöket. Ha egy állam nem képes a kiadásait a bevételeiből fedezni, az eurózóna pénzügyminiszterei döntenének arról, mennyi kölcsönt engedélyeznek a számára, és ezt eurókötvényekkel fedeznék. Hogy június végén ezt a tervet fogják-e bemutatni a csúcstalálkozón, az még tisztázatlan.
Magas István szerint úgynevezett fiskális föderalizmus is elképzelhető, amelynek részeként a tagállamok a saját nemzeti költségvetésükön felül bevételeik egy részét - mondjuk 8 százalékát - bedobják egy közös alapba. A tanszékvezető szerint ma a tagállamok GDP-jének alig több mint egy százalékával rendelkezik az EU, ennek minimum a tizenötszöröse kellene ahhoz, hogy olyan összeg álljon "szövetségi szinten" az EU rendelkezésére, amely a fiskális föderalizmust komollyá teszi. A "föderális forrásból" a tanszékvezető szerint nagy, európai szintű projekteket lehetne támogatni akár az energiagazdálkodás, a közlekedés, az egészségügy, sőt az oktatás területén is. Távlatilag elképzelhető lenne egy európai szintű minimális betegbiztosítás, vagy akár az is, hogy európai szinten kezeljék a munkanélküliségi alapjárulékok kifizetését is.
Miért problémás?
Ha az eurózóna tagállamai nem dönthetnek már önállóan arról, mennyi kölcsönt vesznek fel, és milyen adókat vetnek ki, az nagymértékben korlátozná a szuverenitásukat. Ezért erős ellenállás várható számos tagállam, például Franciaország részéről. Felvetődik az a kérdés is, mennyire lenne demokratikus egy ilyen konstrukció: a nemzetállamokban hagyományosan a parlament ellenőrzi a kormányt, de ki ellenőrizné az euró-pénzügyminisztert? Ezt a feladatot vagy az európai parlament vállalhatná, vagy egy új testület, amely az egyes államok képviselőiből tevődik össze. Itt egyelőre nagyon sok a tisztázatlan kérdés.
Lesz, vagy nem lesz?
Minden jel arra mutat, hogy a fiskális unióval kapcsolatban lesz valamiféle előrelépés a június végi EU-csúcson. Angela Merkel néhány napja a német televízióban arról beszélt, szükség van arra, hogy a tagállamok közös költségvetési politikát folytassanak.
Bankunió
Mit jelent?
Az európai bankrendszer ma nagyon szorosan össze van fonódva, az intézmények erősen függenek egymástól, megfelelő hatáskörrel felruházott bankfelügyelet azonban máig nincs európai szinten. A bankunió következtében a több országban aktív bankokat egy közös hatóság felügyelné. Ennek fejében a betéteket is európai szinten biztosítanák. Ha egy bank bedőlne, akkor az ügyfeleinek a többi tagállam bankja is garantálná, hogy nem vész el a pénzük.
A bankunió azzal is járna, hogy a biztonságos működést, a garanciákat vagy az esetleges bankmentést nem az egyes államok adófizetőivel fizettetnék meg, hanem azokkal, akik a banki szolgáltatásokat használják. Mégpedig úgy, hogy a kamatok és díjak egészen kis hányada egy közös alapba folyna be. "Az új európai bankrendszernek össze kell állnia, mert nem lehet tovább az adófizetők pénzével tömni a bankrendszeren kialakult lyukakat" - fogalmazott Magas István, a Corvinus tanszékvezetője.
Miért problémás?
A fiskális unióhoz hasonlóan a tagállamoknak itt is jócskán szűkülne az önállóságuk, mivel már nem ők ellenőriznék a bankokat, hanem egy európai hatóság. Ez Nagy-Britanniának és Németországnak sem tetszik. A betétbiztosítási alap is felvet kérdéseket. A német bankok képviselői például attól félnek, hogy az ő pénzüket vetik be, ha bedől egy görög, spanyol vagy olasz bank. Az is kétséges, hogy milyen gyorsan lehetne megvalósítani a bankuniót. Az EB elnöke, José Manuel Barroso szerint ez lehetséges az európai szerződés megváltoztatása nélkül is, de számos jogász nem ért vele egyet.
Lesz, vagy nem lesz?
A bankuniónak minden ellenérv ellenére kevesebb ellensége van, mint például a közös eurókötvénynek. Darvas Zsolt, a brüsszeli Bruegel Intézet tudományos munkatársa szerint 75 százalékos a valószínűsége annak, hogy a június végi EU-s csúcstalálkozón előrelépés történik ebben a kérdésben. Magas István szerint nagyon valószínű, hogy már 2013-ra lesz bankunió.
Eurókötvény
Mit jelent?
Az eurózónában ugyan közös a fizetőeszköz, de az egyes tagállamok egyenként vesznek fel kölcsönöket a pénzügyi piacokon. Minél inkább bíznak a befektetők abban, hogy egy állam vissza tudja fizetni a kölcsönt, annál alacsonyabb kamatokat kell fizetnie. Németország például pillanatnyilag alig fizet kamatot, Spanyolországnak viszont a tízéves kötvényekre majdnem hét százalékot kell adnia. Az eurókötvénynek az lenne a lényege, hogy a 17 eurózóna-tagállam közösen vesz fel kölcsönt, közösen bocsát ki kötvényt. A terv hívei azt remélik, a befektetők ebben az esetben megelégednének egy alacsonyabb kamattal - hiszen nagyon valószínűtlen, hogy az összes eurós állam egyszerre csődöl be.
Miért problémás?
Németország nagyon nem akarja az eurókötvényt, a lakosság 80 százaléka elutasítja azt, és csak 14 százaléka támogatja. Ez érthető is: az országnak az eurókötvény bevezetése után nagy valószínűséggel magasabb kamatokat kellene fizetnie, mint amennyit most ígér a befektetőknek. Ugyanebből az okból más, jó fizetőképességű államok is ellenzik az ötletet, például Ausztria, Hollandia és Finnország. A megvalósítást az is hátráltatja, hogy az eurókötvény bevezetéséhez meg kellene változtatni az európai szerződést, sőt a német alkotmányt is. Ezek a folyamatok a múltban sok évig tartottak, így az eurókötvény bevezetésével rövid távon akkor sem lehetne reagálni a krízisre, ha meglenne az egyöntetű politikai akarat - ami nincs meg.
Lesz, vagy nem lesz?
A számos bökkenő miatt a legtöbb szakértő szerint szinte kizárt, hogy június végén a közös eurókötvény bevezetését jelentik be a EU-s döntéshozók. Stephan Seidendorf, a ludwigsburgi Német-Francia Intézet kutatója szerint az is félreértés, hogy az új francia elnök, Francois Hollande nagy híve lenne az eurókötvénynek. "A franciák kétharmada elutasítja az eurókötvényt, mert ők is ráfizetnének" - mondja Seidendorf. Az pedig nem elég, hogy az eladósodott államok - mint Görögország vagy Olaszország - támogatják az ötletet.
Kék és piros kötvények
Mit jelent?
Ez a terv az eurókötvény ötletét variálja. A lényege az, hogy nem az összes államkölcsönt tennék be a közösbe: minden állam csak addig vehetne fel hiteleket a közös, kedvező kamatlábbal, amíg azok összege nem éri el a GDP 60 százalékát. Ez megfelel annak az értéknek, amit az eurózóna tagállamainak már a közös pénznem bevezetése óta be kellett volna tartaniuk. A közös államkölcsönöket neveznék kék kötvénynek (blue bond). Ezen felül minden állam csak a saját szakállára vehetne fel hitelt - úgynevezett piros kötvényként (red bond). Mivel ezeknél feltehetőleg magasabb lenne a kamatláb (kivéve néhány államnál, mint a németek meg a finnek), továbbra is lenne motiváció a takarékosságra.
Miért problémás?
Itt valamivel kevesebb bökkenő van, mint az egyszerű eurókötvénynél. Akkor is be lehetne vezetni a kék és piros kötvényt, ha nem minden euróövezeti állam akarna részt venni benne - de néhány kulcsországnak - például a németeknek - azért csatlakoznia kellene, különben az egésznek nincs sok értelme. De mivel az ötlet hívei nem átmeneti időszakra tervezik a kék és a piros kötvényt, hanem örökre, itt is meg kellene változtatni az európai szerződést és a német alkotmányt.
Lesz, vagy nem lesz?
A szakértők szerint ez esélyesebb, mint az egyszerű eurókötvény. Az Európai Bizottság asztalfiókjaiban már régen ott vannak a kidolgozott koncepciók, legalábbis így látja Martin Große-Hüttmann, a tübingeni egyetem politológusa. Ennek ellenére a kék és piros kötvény bevezetése is évekig tartana, ezért azonnali krízisenyhítésre aligha bevethető.
Államadósság-törlesztő alap
Mit jelent?
Ezt az ötletet néhány neves német közgazdász dolgozta ki, akitől a német kormány is szokott tanácsot kérni. Az elképzelés többé-kevésbé a kék és piros kötvény fordítottja: itt minden állam a mindenkori adósságának azt a hányadát dobná be a közösbe, amely túlmegy a GDP 60 százalékán. Ezt a hitelhalmazt aztán a tagállamok közösen fizetnék vissza, mondjuk 25 év alatt. Az intézkedés főleg a nagyon eladósodott országokon segítene, például Görögországon, ahol a hitelállomány - még a tetemes adósságelengedés után is - az ország gazdasági teljesítményének (GDP) körülbelül 120 százalékát teszi ki.
Miért problémás?
Mivel az államadósság-törlesztő alap (a nemzetközi sajtóban European debt redemption fund néven vagy Schuldentilgungsfondsként fut) átmeneti intézkedés lenne, az európai szerződéseket nem kellene megváltoztatni a bevezetéséhez. Viszont nem biztos, hogy az ötlet megakadályozná, hogy bizonyos államok újra gyorsan eladósodjanak, hiszen strukturális problémáik továbbra is fennállnának. Ezenkívül valószínűleg ezt az ötletet sem igazán díjazná a német vagy a finn lakosság.
Lesz, vagy nem lesz?
Darvas Zsolt szerint mindössze tíz-húsz százalék a valószínűsége annak, hogy június végén bejelentik az államadósság-törlesztő alapot az EU-s csúcstalálkozón. Ha ez megtörténik, akkor viszont fél év alatt be is lehetne vezetni.