Hamecz: Tíz éve leszakadunk

A magyar gazdaság már tíz éve nem képes felzárkózni és a kilátások sem biztatóak, ráadásul nem is a gazdasággal is van baj, hanem azzal a politikai közösséggel, ami ennek a keretét alkotja - írja a Heti Válaszban közölt jegyzetében az OTP Alapkezelő elnök-vezérigazgatója. Hamecz István szerint a kormányzat az elmúlt két évben számos statisztikai cselt alkalmazott annak érdekében, hogy a szűkös mozgástéren belül a lehető legnagyobb lökést adja a gazdaságnak.

Közgazdászként értékeli a kormány elmúlt két évét Hamecz István, az OTP Alapkezelő elnök-vezérigazgatója a Heti Válaszban megjelent jegyzetében, mert mint írja, azok a viták, amelyek napjainkban zajlanak erről, alapvetően politikaiak. Hamecz István szerint az elmúlt két évben a magyar gazdaságpolitikának nem sikerült letérítenie a gazdaságot arról a pályáról, amelyet 2002 óta követ, és mely azzal jellemezhető, hogy a környező országok és a köztük lévő fejlettségbeli különbségek nőnek. Az adatok azt mutatják meglátása szerint, hogy a növekedés mindenütt sokkal lassabb, mit amilyen a pénzügyi válság kirobbanása előtt volt. Ebben a helyzetben jelentős növekedést elvárni bármely gazdaságpolitikától túlzó lenne - teszi hozzá.

A relatív pozíció romlása azonban arra utal az OTP Alapkezelő vezetője szerint, hogy a kormánynak eddig nem sikerült áttörést elérnie a magyar gazdasági szereplők várakozásaiban, amely elindíthatna egy "angyali kört", mely az egyes apró tényezők egymást felerősítve aztán látható eredményeket produkálnának. Azt, hogy ma már várakozási problémákkal nézünk szembe, jól mutatja, hogy a kormányzat az elmúlt két évben számos statisztikai cselt alkalmazott annak érdekében, hogy a szűkös mozgástéren belül a lehető legnagyobb lökést adja a gazdaságnak - jelentette ki.

Hamecz szerint az így kiengedett forrásokat a gazdasági szereplők elnyelték, mint a sivatagi homok a vizet, ami újra bizonyította, hogy kis nyitott gazdaságokban a kereslet egyoldalú gerjesztése a növekedés beindításának nem hatékony eszköze.

A statisztikai cseleken túl a növekedés beindításának másik remélt eszköze az elosztási viszonyok radikális megváltoztatása volt. Itt az elérni vágyott cél a fogyasztók és a termelőszféra helyzetbe hozása volt a szolgáltatók, alapvetően a bankok rovására - írja Hamecz.

A közgazdaságtan azonban sajnos pont a nem szándékolt következmények vizsgálatának tudománya, s úgy tűnik, ezek most olyan erőseknek bizonyultak, hogy a tényleges hatások a reméltek ellentétébe fordultak át - fogalmazott.

Hamecz szerint semmi sem mutatja olyan jól ezt a paradoxont, mint a végtörlesztés, mely az átlagos adós helyzetét inkább rontotta, de a bankrendszert is lebénította, aminek következtében a térségben egyedülálló módon a hitelfolyósítás itt még mindig negatív, azaz több hitel jár le, mint amit a bankok kihelyeznek.

Az a tény, hogy a felzárkózás nem indult be, nem jelenti szükségszerűen azt, hogy nem is fog. De az örök optimistáknak két szomorú ténnyel kell szembenézniük véleménye szerint. Az egyik az, hogy már néhány éve a magyar beruházási ráta lényegesen alacsonyabb, mint a környező országokban. A másik az, hogy jelenleg a magyar kormányzat olyan drágán finanszírozza magát, hogy amennyiben a teljes adósság átárazódik néhány év alatt, ez egy újabb, jelentős költségvetési kiigazítási igényt generál, ami egyértelműen növekedésellene lesz, ahogy ezt 2006 óta látjuk szerinte.

Az a tény, hogy a magyar gazdaság már tíz éve nem képes felzárkózni és a kilátások sem biztatóak, arra utal, hogy valószínűleg nem is a gazdasággal is van baj, hanem azzal a politikai közösséggel, ami ennek a keretét alkotja. A politikus ugyanis mindig és mindenhol azt csinálja, amitől az újraválasztását reméli, az elmúlt és az elkövetkező évek gazdasági teljesítménye ennek csak egy sajátos, de nem szándékolt mellékkövetkezménye - zárja írását Hamecz István.