Blanchard tanár úr látogatása Unortodoxiában

Az IMF vezető közgazdásza eljött Budapestre, hogy a jövő pénzügyminiszterei és jegybankelnökei előtt elmesélje, mitől dőlhet össze a világ, illetve hogyan lehetne mégis megmenteni. Volt a mondandójában olyan is, amivel Matolcsy György unortodox miniszter is egyetértett volna.

Olivier Blanchard pont olyan tankönyvet írt, amilyet Matolcsy György nemzetgazdasági miniszter félredobott. Az MIT és Harvard egyetemek egykori tanárának Makroökonómiáját már ötödik kiadásban vitték a közönség elé, és használják világszerte a közgazdasági egyetemeken.

A könyv tudományos alapossága (és Blanchard további munkáinak széles köre) volt az egyik érv amellett, hogy a Budapesti Corvinus Egyetem Rajk László Szakkollégiumának diákjai neki ítéljék tavaly decemberben a Neumann János-díjat. Ez az az elitképző, amelyet ősidők óta Chikán Attila, az Orbán-kormány első gazdasági minisztere elnököl, és ahonnan rendre előkerülnek Magyarország vezető közgazdászai, pénzügyminisztériumi és jegybanki szakemberei. A díj együtt jár egy előadással is, amelyet 600 bejelentkezett érdeklődő miatt most a budapesti Uránia moziban rendeztek meg. Az érdeklődés nemcsak a tudós embernek szólt, Blanchardra mostanában nem a könyvei miatt figyelnek, hanem azért, mert ő az IMF vezető közgazdásza. Még egy ok, hogy azt gondoljuk: a közgazdaságtan főáramához tartozó, a világ válságkezelését az IMF központjából befolyásoló közgazdász előadása csupa olyan dologról szól majd, ami szöges ellentéte a Matolcsy György-féle unortodoxiának. Nem így történt.

Fotó: Mudra László [origo]

Olivier Blanchard előadása a budapesti Uránia moziban

Három plusz egy fék

A francia származású közgazdász szerint alapvetően három plusz egy oka van annak, hogy fájdalmasan lassan szabadulunk a 2008 végén útjára indult gazdasági válságtól. Az eredetileg is magas és a válság során csak még magasabbá vált államadósság, az európai és amerikai ingatlanbuborékok valamint a legyengült bankrendszer fékezik a gazdaságot. Mindezt tetézi a fogyasztók és üzleti döntéshozók bizonytalansága is. Ezek így együtt pedig túlságosan nagy falatot jelentettek a szerinte egyébként daliásan küzdő jegybankoknak, amelyek hiába csökkentették alapkamatukat, amíg csak tudták, majd vetettek be mindenféle trükkös megoldásokat, hogy pénzt pumpáljanak a gazdaságba.

Az államadósság

Az IMF vezető közgazdásza nem hagyott kétséget afelől, hogy a jelenlegi államadósság szintek fenntarthatatlanok. Sok európai országban és az Egyesült Államokban ez az éves GDP szintjét is eléri, ezzel szemben 2030-ra 60 százalékra kellene letornázni a számokat. Keményvonalasságát mutatja, hogy még alacsonyabb szintet javasolna, de ő is látja, hogy a jelenlegi helyzetben kár brutálisabb elvárásokkal előhozakodni. Az államadósság csökkentése mint fő cél a Matolcsy-gazdaságpolitika első nagy tézise volt, a miniszterelnök számtalanszor beszélt az államadósságról mint fő ellenségről. Igaz, a forint gyengülése és a GDP lassú növekedése, illetve idén várható csökkenése nem segítették az egyébként teljesen IMF-kompatibilis cél elérését.

Az ingatlanbuborék

Az eladósodott országokon túl bonyolítja a válságkezelést az európai és amerikai ingatlanbuborékok káros utóhatása is. A túlvállalt lakáshitelek apasztják a családok elkölthető jövedelmét, a piacon lévő lakások tömege pedig nem engedi feljebb kúszni az ingatlanárakat. Blanchard félmondatban elejtett javaslata az volt, hogy az államok igyekezzenek felszabadítani polgáraikat a hitelterhek alól. Itt hangzott el az egyetlen utalás Magyarországra is, mint az IMF vezető közgazdásza fogalmazott: tisztában van vele, hogy ez nálunk is zajlik, bár "egy bonyolult jogi kérdés".

Fotó: Mudra László [origo]

"Katasztrófa is lehet a vége"

Az európai ingatlanbuborékok és a magyar devizahitelek problémája nem azonos, a hatásuk viszont részben ugyanaz. A hiteleket nyögő családok nem fogyasztanak. Matolcsyék idejekorán elindított programja a devizahitelesek segítésére is egybevág az IMF-es közgazdász céljával, igaz, módszereit és kivitelezését már biztosan kritizálná.

Gyenge bankok

Gyenge lett a bankrendszer - hozta fel a gyors válságkezelés harmadik legfontosabb fékjét Blanchard. Ha nincs hitelezés, nincs növekedés, ezért az államoknak nem marad más lehetőségük, mint hogy feltőkésítsék bankjaikat. "Nem azért kell ezt tennünk, hogy kedvesek legyünk például a spanyol bankokhoz, hanem hogy lehetővé tegyük számukra: csinálják azt, amire létrejöttek" - mondta. A banki hitelezés felpörgetése, a bankok segítése már egy olyan pont, ahol az unortodoxia leválik a Blanchard által javasolt irányról is. A devizahitelesek megsegítésének módja, a bankadó és a bankok kihagyása a fontos gazdasági döntésekből mind a hitelezés visszafogásához vezettek, ezen keresztül súlyosbították a Magyarországot ért válsághatásokat.

Bizonytalanság

Az egész problémahalmazt leöntő extra teherként bizonytalanság nehezíti a válságkezelést. "Ha csoda történne, és a befektetők hirtelen bíznának abban, hogy az Európai Unió vezetői gyors és hatásos döntéseket hoznak, az jelentősen dobna a növekedési esélyeken" - jelentette ki, miután adatokkal illusztrálta, hogy meglepő módon mára nem is a piaci, sokkal inkább a politikai bizonytalanság tartja vissza a vállalkozókat, beruházókat és fogyasztókat. A bizonytalanság eloszlatása ügyében Matolcsy György ugyancsak nem könyvelhet el sikereket, unortodox lépései és azok nyílt vállalása csak fokozta a kételyeket Magyarország körül.

Igyekezzünk - vagy jön a katasztrófa

A válságkezelés nehézségeinek részletes kitárgyalása mellett Blanchard nem mulasztott el valami jóról is beszélni - hűen a világ pénzügyi nyugalma felett őrködő IMF-es szerepéhez. Az IMF-nél ugyanis kiszámoltak, milyen mértékben kell csökkenteni az országok elsődleges egyenlegét (a költségvetési hiányt az államadósság törlesztése nélkül) évről évre ahhoz, hogy 2030-ra a GDP-hez viszonyítva 60 százalékos adósságszint elérhető legyen. A jelenlegi nagy piaci nyomás alatt az európai országok jócskán túlteljesítenek, így a kilábalás könnyebb is lehet, mint gondolnánk.

Fotó: Mudra László [origo]

Az előadást meghallgatta Iryna Ivaschenko, az IMF budapesti irodájának vezetője és Kornai János világhírű magyar közgazdász is

A túlzott megszorításoktól azonban óva intett Blanchard - csak hogy az előadásba jusson egy velejéig unortodox gondolat is. "A pénzügyi konszolidációk hatását a növekedésre jelentősen alulbecsültük" - mondta önkritikusan. Az IMF korábbi becslése szerint ugyanis 1 százalékos kiadáscsökkentés megközelítőleg 0,5 százalékpontot faraghat le egy ország éves növekedéséből. Az adatok azonban azt mutatják, hogy ez az összefüggés sokkal erősebb - 1 százalék mínusz a kiadásokban 1,5 százalékpontot vehet el növekedésből.

A szigor és a lazítás precíz adagolása kicsit sem mindegy. "Ha a növekedés fékjei elkezdik egymást erősíteni, annak katasztrófa lehet a következménye" - mondta a közgazdász "ördögi kör" című ábrájára mutatva.

A végén betörnek a spanyolok és az olaszok is

Az a tippem, hogy végül Spanyolország és Olaszország is bele fog menni, hogy bizonyos feltételekért cserébe külső segítséget is kapjon - mondta Olivier Blanchard. A spanyol miniszterelnök korábban élesen elutasított egy ilyen lehetőséget. A francia szakember szerint már csak erre volna szükség, hogy az európai válságkezelés legfontosabb alapjai meglegyenek. Több feltétel ugyanis szerinte már ki van pipálva A spanyol bankoknak közvetlenül juttathatnak tőkét, és arra is megszületett az Európai Központi Bank eszköze, hogy az olasz és spanyol kötvényhozamokat a fenntartható 3-4 százalékos szintre hozzák. A szigorú költségvetési politikát pedig szerinte nagyon komolyan veszik mindkét országban.