Már nem mindenki akarja a svéd modellt

Az egyéni számlás nyugdíjrendszer (amely a hazai köznyelvben svéd modellként rögzült) nem lenne tökéletes a hazai viszonyok között, sok előnye mellett számos hibája van, és egy sor problémát nem oldana meg, a mai társadalombiztosítási nyugdíjrendszerhez képest mégis jelentős előrelépést jelentene - röviden ez volt a konklúziója annak az egész napos, élénk szakmai vitát kiváltó svéd modell konferenciának, amelyen szinte az összes hazai nyugdíjszakértő és egyetlen aktív, LMP-s parlamenti politikus képviseltette magát.

A TÁRKI Társadalomkutatási Intézet által szervezett eseményen két svéd professzor - Robert Holzmann és Edward Palmer - érvelt a Nonfinancial Defined Contribution (NDC) rendszer mellett, mondván az pénzügyileg stabil, transzparens, technikailag nem bonyolultabb, mint bármely más modell, az európai társadalmakat fenyegető öregedés nyugdíjrendszerbeli következményeit a legjobban képes kezelni, és a rögzített automatizmusok révén független a szavazatvásárlásra hajlamos politikusok játszmáitól.

Nekünk jó lenne?

"Nagyon szép, közgazdaságilag nagyon elegáns struktúra, amelyet bizonyos esetekben meg lehet valósítani, de Magyarországnak nem jó megoldás" - fogalmazta meg Fehér Csaba, a Magyar Nemzeti Bank szakértője. Az egyik legfőbb ellenérvként említette, hogy a bevezetéséhez óriási tartalékokra lenne szüksége a nyugdíjalapnak, ami pedig hiányzik, a rendszer csak látszólag egyszerű, de egyébként roppant bonyolult, az eddig felgyűlt egyensúlytalanságokat nem tudja kivezetni, és nincs meg az a bizalom az állammal szemben, amely mellett Svédországban transzparensen és hatékonyan működik az egyéni számlás nyugdíjmodell.

Bodor András, a Világbank szakértője szerint viszont azért lenne a mostaninál jobb rendszer az NDC Magyarországon is, mert egy pénzügyileg automatikusan fenntartható szisztémáról lenne szó, amelynek révén a nyugdíjvita kikerülhetne a politikai játszmák közül. Ugyanezt hangsúlyozta Gál Róbert Iván, a TÁRKI szakértője is, aki szerint a svéd modell nem szüntetné meg a rendszer politikai kitettségét, de nagyban csökkentené annak mértékét, és a beépített automatizmusok miatt a politikusoknak is könnyebb dolguk volna, ha a nyugdíjasokat érintő népszerűtlen intézkedéseket kellene meghozniuk.

Harminc év múlva lebénulhatunk

A szakértők abban egyetértettek, hogy a legsúlyosabb gondok 2030-2040 táján jelentkeznek majd a hazai nyugdíjrendszerben, amikor majd a Ratkó-unokák (a ma 30-40 évesek) nyugdíjba vonulnak. Az ő esetükben szükséges és még lehetséges is, hogy félretegyenek, mert mint Gál Róbert fogalmazott, kellő megtakarítás nélkül a magyar gazdaság le fog bénulni a '30-as évek végétől.

Az úgynevezett alapnyugdíj szükségességét szinte minden nyugdíjszakértő elismerte, és többen megjegyezték, hogy a politikai diskurzusból ez a kérdés mintha hiányozna, amikor a nyugdíjvita kerül terítékre. Az LMP képviselője erre reagálva bejelentette, pártja éppen most dolgozik egy nyugdíjkoncepción, amelynek része lesz az alapnyugdíj is, és amelyet hamarosan nyilvánosságra hoznak.

A svéd modell éveken át volt a Fidesz szakpolitikusainak kedvelt modellje. A 2010-es választások nyitányaként fontos kampánytémává lépett elő, de akkor a szocialista párti támadások miatt visszavonulót fújt a Fidesz, és tagadta, hogy a svéd modell bevezetésére készülne, mondván, "a svédektől legfeljebb Zlatan Ibrahimovicsot szeretnék átvenni".

Később Selmeczi Gabriella nyugdíjvédelmi kormánybiztos kijelentette, hogy szívesen lenne svéd nyugdíjas, majd mint a párt szóvivője azt mondta, hogy a Fidesz nyugdíjtervének alapját a Századvég Gazdaságkutató műhelytanulmánya képezi, amely a svéd modell alkalmazásának lehetőségeit járja körül. Selmeczi egyébként azt is mondta, hogy az év közepére eldől, melyik variáció nyújtja a nyugdíjrendszer stabil működését, ez eddig nem történt meg.