Hamis számokra ugrottak a befektetők

Hiába tettek közzé a felszínen meglepően jónak tűnő adatokat a napokban, az amerikai munkaerőpiac helyzete távolról sem rózsás. Ez a helyzet alapjaiban határozhatja meg a vállalati szektor életét, hiszen a csökkenő munkanélküliségben ugyanúgy szerepet játszhat a sikertelen munkakeresők végső kiábrándultsága, mint a gazdaság talpra állása. A tisztánlátást ráadásul nehezíti, hogy még az amerikai statisztikai hivataloknál is be-becsúsznak súlyos bakik az adatközlésbe. 

Obamát segítheti a 7,8 százalékos munkanélküliség

A múlt heti munkaerőpiaci adatok alapján az Egyesült Államokban a 2009 év eleji szintekre süllyedt a munkanélküliség, legalábbis ami a munkanélküliségi rátát illeti. A Lombard Street Research egyszerűen csak Obama "legszebb választások előtti ajándékának" nevezte a múlt pénteken közzétett statisztikákat, aznap pedig a bejelentésre az amerikai tőzsdék erősen kezdték a napot, igaz, a nap végére visszakorrigáltak a megelőző napi záró értékig.

Az S&P500 index mozgása a munkanélküliségi adat bejelentését követően

Forrás: [origo]

Donald Trump ingatlanmogul és Jack Welch, a General Electric (NYSE) korábbi vezérigazgatója viszont összeesküvést vélnek felfedezni, és egyáltalán nem hisznek a közzétett számok hitelességében. Trump szerint - aki köztudottan az Obama-kormány nagy kritikusa és a republikánus elnökjelölt Mitt Romney támogatója - a 7,8 százalékos munkanélküliségi adatot muszáj felfelé korrigálni a november eleji választások után.

Ebben a vitában nehéz igazságot tenni, az viszont biztos, hogy jelenleg ugyanolyan szinten van a mutató, mint Obama 2009. januári hatalomra lépésekor. Nem mindegy persze, hogy hogyan értelmezzük a munkanélküliségi rátát.

A számok mögé nézve kevésbé rózsás a kép

A munkanélküliség csökkenésének összetevőit vizsgálva van néhány tényező, ami árnyalja a képet. A foglalkoztatás növekedése lassult tavasz óta és a Lombard Street Research álláspontja szerint úgy tűnik, hogy az USA gazdasága egyre kevésbé lesz képes lépést tartani a munkaképes lakosság (azon munkaképes korú személyek, akik foglalkoztatásban állnak, vagy munkát keresnek) növekedésével. A munkanélküliség csökkenésében jelenleg ugyanis az egyéni vállalkozók számának felfutása játszik jelentős szerepet szemben a cégek által kínált új munkahelyek növekedésével (a vállalati szektorban inkább a leépítések jellemzőek mostanában).

Az elemzők kiemelik, hogy a munkanélküliség csökkenése a munkaerőpiaci aktivitás csökkenésének köszönhető, de ez a trend várhatóan fordulni fog hamarosan. Az év végi fiskális szakadék közeledtével egyre többen térhetnek majd vissza az álláskeresők közé, amennyiben az eddig életben lévő segélyezési mechanizmusokat felülvizsgálja a kormány. Ebben az esetben a vállalati (és az állami) munkahelyteremtés kerülhet majd előtérbe, mert az egyéni foglalkoztatás előbb utóbb már nem lesz képes átvenni a cégek (és az állam) szerepét. A nagy tömegben visszatérő dolgozni vágyó állampolgárok miatt a munkanélküliségi ráta ismét megugorhat.

A munkanélküliségi ráta leegyszerűsítve a munkaképes korú és aktívan munkát kereső, de jelenleg munka nélkül lévő személyek aránya a dolgozni képes és akaró (gazdaságilag aktív) populációhoz viszonyítva. Fontos megjegyezni, hogy azon munkanélküliek, akik valamilyen oknál fogva nem keresnek munkát, nem értendők bele a statisztikába. Ebből fakadóan a munkanélküliségi ráta minden egyéb tényező változatlansága mellett akkor is csökkenni tud, ha valójában a foglalkoztatottak száma nem nő, pusztán a munkakeresők egy része "feladja", és kivonul a gazdaságilag aktív rétegből.

Érdemes kiemelni, hogy azok is teljes értékű foglalkoztatottnak számítanak, akik csak részmunkaidős állást kaptak, holott képesek lennének teljes állásban dolgozni. A munkanélküliségi ráta helyett így többek között az ezt a tényezőt is megragadó alulfoglalkoztatottsági mutató pontosabb képet festhet a valós munkaerőpiaci helyzetről.

Forrás: [origo]

Sokkal árnyaltabb képet mutat, ha nem pusztán a munkanélküliséget, hanem az alulfoglalkoztatottság szintjét vizsgáljuk. Ebben az esetben azokat az embereket is bele kell venni a statisztikába, akik ugyan foglalkoztatottak, de annak ellenére, hogy teljes állást kerestek, csak részmunkaidőset találtak. A Lombard Street Research egyik elemzése kiemeli, hogy az alulfoglalkoztatottság mint indikátor általában fél évvel előre jelzi, míg a munkanélküliség alakulása mindig késve követi a gazdasági ciklusokat.

Forrás: [origo]

Ilyen szempontból tehát kevésbé kedvező az Egyesült Államok gazdaságának állapotáról elénk táruló kép. Az alulfoglalkoztatottság az idén március-április környéki szintekről a kedvezőtlen irányba mozdult el, ami azt jelzi, hogy a gazdasági növekedés is lassulhat az előttünk álló negyedévekben.

Valami kimaradt a munkanélküli segélykérelmek számításából

A csütörtöki munkaerőpiaci adat szerint a munkanélküli segélyért folyamodók száma a szezonális kiigazítások után 30 ezer fővel csökkent, ami nagyon jelentős javulásnak tűnik első ránézésre. Ennek köszönhetően a segélykérelmek száma négyéves 339 ezres mélypontra süllyedt szemben a Reuters felmérés alapján várt 370 ezres konszenzussal.

Forrás: [origo]

Később azonban egy szóvivő megerősítette, hogy az egyik állam csak késve szolgáltatta be az adatokat, ezért a valós érték 30 ezerrel magasabb, így a végső 369 ezres érték már nagyjából megfelel a várakozásoknak. A tőzsde a nap elején jócskán az előző napi záróárfolyam felett nyitott, de ahogy kiderült a turpisság, a folyamatos lemorzsolódást követően elpárolgott a kezdeti pozitív árfolyamhatás.

Az S&P500 index mozgása az adat publikálását követően

Forrás: [origo]

A munkanélküliség a gazdaság béklyója

Két tanulság vonható le a fenti fejtegetésből. Egyrészt az, hogy nem csak Kínában vannak gondok a statisztikai adatok megbízhatóságával, hanem a világ egyik legfejlettebb gazdasági adatközlési rendszerébe is ugyanúgy becsúsznak a bosszantó hibák. Másrészt nem szabad elfelejteni azt sem, hogy egy olyan komplex rendszert, mint egy ország munkaerőpiaca, képtelenség egy vagy akár két egyszerű mutatóval leírni. Mindig érdemes a számok mögé nézni a mélyebb összefüggések megértéséért.

Az USA gazdasága pedig koránt sem tekinthető annyira egészségesnek, mint ahogy azt a legutóbbi hetek előzetes munkaerőpiaci adatai sugallták. A viszonylag magas szinten ragadt és láthatóan nagyon nehezen csökkenő munkanélküliséget ráadásul tovább ronthatják a vállalatok költségcsökkentő törekvései. Kevesebb mint egy héttel a gyorsjelentési szezon kezdete után több jelentős leépítési terv is felszínre került, és a folyamat biztosan nem áll meg itt. A magas munkanélküliség ugyanakkor visszafogja a fogyasztást, további nyomást gyakorolva a vállalatok bevételeire, ami tovább nehezíti a szektor dolgát.

Nem véletlen, hogy a Fed kiemelt figyelmet szentel a munkaerőpiaci helyzetnek, és a fentiek tükrében a laza monetáris politika még hosszú időn át fennmaradhat az Egyesült Államokban, ahogy egyébként ezt a Fed tisztségviselői úton-útfélen hangoztatják is.