Megszólalt a pincér: Ízlésről nem vitatkozunk!

Az Investor.hu hasábjain a CIG Pannóniával kapcsolatban tegnap megjelent cikkre reagált Sándor Benedek, a vállalat egyik alapítója, egykori befektetési kapcsolattartója. Írását ezúton változatlan formában közöljük.

A CIG Pannónia Életbiztosító Nyrt.-vel kapcsolatban az Investor.hu-n napokban kialakult eszmecseréhez szeretnék röviden hozzászólni, a tegnapi napon megjelent, a problematikát nagyon jól szemléltető éttermi hasonlatához szeretnék adalékul szolgálni. A CIG egyik alapítójaként és 2011 őszéig a befektetői kapcsolattartásért felelős igazgatójaként feladatom volt -többek között- a társaság tőzsdei bevezetésének vezetése, és a hazai és külföldi befektetőkkel való kommunikáció. Ennek keretében indítottuk el a sajtó nyilvános elemzői találkozókat, melyek rend szerint a negyedéves jelentéseket követően kerültek megtartásra. Mondhatnánk, hogy én voltam a pincér, az összekötő kapocs az étteremben, akinek az a feladata, hogy a lehető legérthetőbben tálalja az "ételt".

Bár már nem dolgozom az étteremben bő egy éve, továbbra is törzsvendége, részvényese vagyok a vállalatnak, így óvakodva a "vendég és a séf" közötti vitában való állásfoglalástól (mert úgy érzem, hogy mindenkinek a maga módján igaza van) engedjék meg, hogy pár szót szóljak az "ételről és az étteremről", remélve a jobb megértést és ízeket.

Egyetértek a helyzettel, mintha egy, a hagyományos ételekhez szokott vendég elmenne a város legújabb éttermébe, és a) nem azt kapja, amit megszokott, b)nem is ízlik neki annyira, és c) nem hisz benne, hogy az ételek javulnak, és az étlap a jövőben jelentősen változni fog. Ezért óvatosan, de lebeszéli a széles közönséget az étterem látogatásától. Ismerjük a közmondást: Ízlésről nem vitatkozunk!

a) Nem azt kapta, amit megszokott

A kihozott étel olyan, mint egy angol steak, a jól megsült húsokhoz szokott vendégnek kicsit idegen, illetve első ránézésre azt gondolja valamit elrontott a séf. Egyedi ételről és jelenségről beszélünk, hiszen a rendszerváltás óta, de akár sokkal régebbre visszamenve nem találunk példát arra, hogy Magyarországon biztosító nyilvánosan és tőzsdén működjön. Biztosításmatematikához az országban kevesen értenek, és kevés elemzővel találkoztunk az évek során, aki már foglalkozott volna biztosító elemzésével, modellezésével. Egy biztos, a biztosítói számvitel, a CF és üzleti tervezés nagyon eltér a hagyományos vállalati módszerektől és valóban téves következtetésekre adhat okot. Egyedül a KBC elemzője vette a fáradtságot, hogy a vállalat szakértőit felkeresve, hónapok alatt megértse és az elemzésre alkalmas modellt építsen.

b) Nem ízlik az étel

A séf úgy tűnik, hogy hiába próbálja meg rábeszélni a vendéget, hogy rendeljen egy olyan steaket, amely igaz, hogy még nincs jól átsülve, de rövidesen beérik és akkor nagyon finom lesz. Az elemzői prezentációk és a vállalat egyik fajsúlyos üzenete a piac felé az elmúlt években az volt, hogy a biztosítói állomány felépülésének, ezen keresztül a költségviselő képességnek, így végső soron az eredményességnek is szokatlan, de nagymértékben determinisztikus pályája van. A biztosító nem hagyományos termelő vállalat, akinek minden évben újra és újra el kell adni a termékét, különben ha elkezd csökkenni a tárgyévi üzlet, akkor gyors tempóban tönkre tud menni. Ezzel szemben a biztosító olyan (pénzügyi) terméket értékesít, amely az értékesítést követő 10-15 évig generál díjbevételt, ezért az egyes évek értékesítései (generációi) egymásra rakódnak és növekvő pályára teszik egy újonnan alakult életbiztosító díjbevételét. Szintén fontos tény, hogy az elhatárolások és a pénzügyi viszontbiztosítás miatt a tárgyévi új szerzés közel nulla hatással van a tárgyévi eredményre; az kizárólag a felépült biztosítási állomány és a működési költségek eredője. A biztosító talán második legfontosabb dolga ezért (a biztosítások új értékesítése mellett) a meglévő állomány ápolása, a törlési hányad minimalizálása. Mindaddig, amíg az életbiztosító a piaci átlag felét jelentő törlési hányaddal és a piaci átlag kétszeresét kitevő átlagdíjú szerződésállománnyal rendelkezik, addig a jövedelemtermelő képesség nagymértékben épül. A tárgyévi új szerzések vagy az egyszeri díjak (az odalátogató vendégek) csökkenése miatt gasztro bloggerként téves következtetés, hogy kevesebbet ér az étterem és indokolt az alacsonyabb részvény árfolyam. Az csak áttételesen és feltevésekkel lehet igaz.

Természetesen érthető, hogy nem ízlik a steak még ebben a stádiumban, mindenesetre az elemzésekben a szerzők rendre negligálják azt, amit a vállalat kommunikációjában rendre hangsúlyoz: az állomány felépítése az első pár évben nagymértékű tőkebefektetést igényel, ezért nagymértékű veszteséget termel (a számviteli sajátos elszámolások, elhatárolások és a pénzügyi viszontbiztosítás miatt), viszont egy életbiztosító egy ponton automatikusan és determinisztikusan átfordul nyereséges működésbe. Mindezt teszi akkor, ha az állomány már akkora, hogy a működési költségeket és a tárgyévi új szerzést "tudja finanszírozni". A nemzetközi tapasztalatoknak megfelelően az eredeti üzleti tervek az alapítást követő ötödik-hetedik évben várták a break-even-t, és az elmúlt évek jelentős nemzetközi és hazai gazdasági eseményei miatt (gazdasági válság, nyugdíjpénztárak, tőzsdei forgalom, lakosság jövedelmi helyzete, jogszabályi változások, stb.) ezek a tervek jelentős újratervezésen mentek keresztül. A menedzsment tavaly év közepén meghirdetett költségcsökkentő sorozata pontosan azt a célt szolgálták, hogy az eredeti profit terveket tudja tartani a vállalat: ha már borúsabbak a kilátások az értékesítést illetően, akkor a költségek nagymértékű csökkentésével tartható az ütemterv.

c) Hit a jövőben

Az étterem megítélésében ma még nagyobb hangsúlyt kap az a tény és információ, hogy itt olyan a steak, mely még nincs kellően átsütve, és a piac nem hiszi el, hogy hamarosan minden meg fog változni. Ez egy hitvita, melyben nehéz meggyőzni a vendéget. Az étterem vezetői és tulajdonosai végzik a dolgukat, rendre újra invesztálnak a működésbe a folyamatos tőkeemelésekkel és várják az életbiztosító életének második fázisát, amikor átvált nyereséges működésbe. Természetesen érthető, hogy mindaddig, amíg nem rendesen megsült steaket szolgálnak, addig tartunk az étterem látogatásától. Mindenesetre az alapítók köre üzenet a T. Vendégeknek: elismert és ismert hazai személyek kaptak meghívást az alapítói körbe és invesztáltak jelentős összegeket, egyben ma is aktívan részt vesznek a vállalat életében és további tőkeemelésekkel tettek hitet a vállalat jövője mellett.

Szintén a vállalat kilátásait és profit képességét erősítik az alapítás óta elkezdett további tevékenységek: ma már hagyományos és nem-életbiztosítással is foglalkozik a vállalat, több külföldi országban jelen van és belépett a nyugdíjpénztári piacra is saját alapkezelővel. Ezek szintén tőkeigényes beruházások voltak, de nagymértékben már ma is hozzájárulnak az eredményességhez.

Én kívánom a Tisztelt Vendégeknek, részvényes társaknak, de egyben a teljes hazai tőkepiac számára, hogy az étterem sikeresen működjön és a hazai tőzsdei éttermek meg tudják valósítani céljaikat, melyhez kívánok jó étvágyat!

Sándor Benedek
Közgazdász,
A CIG Pannónia Életbiztosító Nyrt. volt befektetői kapcsolattartója