A németek bezzeg osztogatnak

Németország választásokra készül, Angela Merkel pedig úgy döntött, hogy osztogatásba kezd. Kapnak a kispénzű nyugdíjasok, a gyereküket a bölcsőde helyett otthon nevelő szülők, és megszűnik a vizitdíj. Így sem biztos, hogy a pénzeső elég lesz a jövő évi újraválasztáshoz. A német közgazdászok prüszkölnek, angol és amerikai kollégáik viszont már rég ezt várták Merkeltől.

Megszokott kép fogadta Angela Merkel német kancellárt a hét elején, amikor Portugáliába látogatott. Ahogyan korábban Athénban, most Lisszabonban is dühödt tüntetők tiltakoztak az általa képviselt intézkedések ellen. Azzal vádolták, hogy ő kényszeríti a portugál kormányt kemény megszorításokra. Portugáliában emelkedni fog a jövedelemadó, csökkennek a nyugdíjak és a munkanélküli-segély, az oktatásra és az egészségügyre is kevesebb pénz jut majd.

Németországban nem képzelhető el, hogy ilyen megszorításokat keresztülvigyen Angela Merkel. Ehelyett az ott még rózsás gazdasági helyzetet arra használja a kormány, hogy egy csomó új szociális juttatást vezessen be, és pénzt adjon az embereknek. A német parlament a múlt héten szavazta meg, hogy az olyan fiatal családok, akik egy és három év közötti gyereküket nem járatják bölcsődébe, havonta először 100 eurót (megközelítőleg 28 ezer forintot), később 150 eurót (42 ezer forintot) kapjanak. Ez a német államnak évente 1,2 milliárd eurójába kerülhet. Ezenkívül 2013-tól eltörlik a nyolc éve bevezetett vizitdíjat - ez további 2,1 milliárd euróval kevesebb bevétel. Azokat is támogatni akarják, akik alacsony nyugdíjat kapnak - ez évente akár 2 milliárd euróba is kerülhet, és az összeg a társadalom öregedése következtében nőni fog.

Mikulást játszik a kormány

Miért osztja Angela Merkel és kormánya két kézzel a pénzt, miközben a portugáloktól, a görögöktől és az olaszoktól fájdalmas megszorításokat követel? Németországban 2013 őszén választások lesznek. Az aktuális felmérések szerint a mostani koalíciót - amely a konzervatív CDU/CSU-ból és a liberális FDP-ből áll - nem választanák újra. Bár a CDU/CSU egy novemberi felmérésen 40 százalékot ért el - többet, mint az elmúlt évben bármikor -, a pártnak paradox módon nem használ Angela Merkel népszerűsége. A németek kétharmada érzi úgy, hogy az országot jól vezeti a válságon keresztül a kancellár, a kormánnyal viszont minden második polgár elégedetlen. A kisebbik koalíciós párt, a liberális FDP az aktuális felmérés szerint még a parlamentbe sem kerülne be a választásokon, elbukna az ötszázalékos küszöbön.

Angela Merkel német kancellár készül a választásokra

Ebben a helyzetben játszik Mikulást a német kormány: mindegyik kormánypárt kívánhatott valamit a saját feltételezett választói számára. A bajor konzervatívok - a CSU - már sok éve küzdenek a kisgyerekes családok kedvezményeiért. Nekik ráadásul 2013-ban duplán kell izgulniuk, mert Bajorországban parlamenti választások is lesznek. Horst Seehofer bajor miniszterelnök azt reméli, hogy a vidéki konzervatív szavazók, akik úgysem küldenék egy-két éves gyereküket állami bölcsődébe, meg fogják hálálni az extra pénzt. A liberális FDP-nek szánt ajándék a vizitdíj eltörlése - nem azért, mintha a betegekkel lenne szolidáris a jól keresők pártjának számító politikai erő. Inkább azért, mert az orvosok az FDP törzsszavazóihoz tartoznak, és idegesíti őket a vizitdíjjal járó bürokrácia, a beszedett pénzt viszont tovább kell adniuk a betegbiztosítóknak. A CDU pedig - az élén Ursula von der Leyen szociális miniszterrel - azokat akarja támogatni, akik évtizedekig fizettek be a társadalombiztosításba, de ennek ellenére alacsony a nyugdíjuk.

Legalább bejön?

Bizonytalan viszont, hogy mennyire dobják meg a pártok népszerűségét az új juttatások. A vizitdíj eltörlését és a nyugdíjak emelését a legtöbb német pártolja, a kisgyerekeseknek szánt támogatást viszont nem. A döntés kritikusai szerint éppen a bevándorló és szegény családokban felnövő gyerekek nem fognak miatta bölcsődébe járni, pedig nekik adná a legtöbbet az ottani törődés, a német nyelv korai megtanulása.

A konzervatív párton belül is többen kritizálják a kormány bőkezűségét: "Nem várhatjuk el a dél-európai országoktól, hogy csökkentsék a szociális kiadásaikat, miközben Németországban bővítjük ezeket" - mondta például Kurt Lauk, aki a CDU-n belül a vállalkozókat képviseli. Günter Bannas, a konzervatív Frankfurter Allgemeine Zeitung újságírója ezt még szemléletesebben fogalmazta meg: "Aki otthon a Mikulást játssza - csokit osztogat boldognak-boldogtalannak -, attól külföldön rossz néven veszik a virgácsot hozó krampusz szerepét."

Van rá pénz

Az osztogatást a német gazdaság jó helyzete teszi lehetővé. A német lakosság alig érez valamit a válságból. A munkanélküliség 1990 óta még soha nem volt olyan alacsony, mint most, emiatt nőnek az adóbevételek és a társadalombiztosításba befizetett járulékok.

Ezenkívül a német állam rendkívül kedvező feltételekkel tud új kölcsönöket felvenni. Kétéves futamidejű állampapírokra nulla százalék kamatot fizet Berlin, 6 hónapos kincstárjegy-aukción pedig negatív hozam alakult ki - még így is elkapkodják a befektetők a különösen biztosnak vélt papírokat.

Tökéletes lenne ezért a pillanat, hogy a berlini kormány végre kiegyensúlyozott államháztartást érjen el. Már 2009-ben, amikor a konzervatív CDU és a szociáldemokrata SPD nagykoalícióban kormányzott, beleírták a német alkotmányba, 2016-ig elérik, hogy legfeljebb a GDP 0,35 százalékának megfelelő új kölcsönt vehet fel a kormány. A rózsás gazdasági helyzet miatt két évvel előbb, 2014-ben teljesülhet ez a cél. (Összehasonlításképpen: a magyar kormány azért harcol, hogy az Európai Bizottság elismerje, Magyarország képes 2013-ban 3 százalék alatt maradni.)

Jót tesz, vagy inkább spórolni kéne?

A közgazdászvilág nem egységes azzal kapcsolatban, hogy a német kormány intézkedései segíteni fogják-e a válságkezelést, vagy éppen elmélyítik a válságot.

Vezető német közgazdászok élesen kritizálják a kormányt, amiért nem mutat "lényegesen több ambíciót az államháztartás konszolidálásánál". Szerintük a német kormány "nem számolhat tartósan a kivételes körülményekkel és a kedvező konjunkturális fejlődéssel". Ezek a mondatok abban a jelentésben találhatók, amelyet a gazdasági bölcsek tanácsának becézett grémium mutatott be néhány napja Berlinben.

Az öt gazdasági szakember, aki különben számos pontban különböző véleményen van, ebben meg tudott egyezni. Szerintük vissza fog ütni, ha a kormány ennyire elengedi a gyeplőt, és két kézzel kezdi osztani a pénzt. Ha például a munkanélküliség újra megemelkedne, odalennének a kiegyensúlyozott háztartásról szőtt álmok.

A német közgazdászok azonban híresen konzervatívak, és angolszász kollégáikkal szemben nem hisznek abban, hogy újabb kölcsönökkel ki lehet törni a válságból. Van azonban a közgazdászoknak egy olyan csoportja, amely szerint a kormány éppen az ilyen lépésekkel indul a helyes válságkezelés irányába. A Nobel-díjas Joseph Stiglitz például visszatérően azzal vádolja a németeket, hogy nem próbálják kellően felpörgetni saját fogyasztásukat, így nem húzzák eléggé a recesszióba süllyedő európai gazdaságot.