Ismét 25 bázisponttal, 5,75 százalékra csökkentette irányadó kamatrátáját az MNB, a jegybank monetáris tanácsa tehát nem rettent meg a tegnap és ma reggel kibontakozott forintgyengüléstől, folytatja kamatcsökkentési ciklusát. A sorozatban ötödik kamatvágás megfelel a piaci várakozásoknak. A monetáris tanács külső tagjainak nyilatkozata alapján valahol 4,5-5 százalék között lehet az általuk ideálisnak tartott, "egyensúlyi" kamatláb, ami kellően alacsony a gazdasági növekedés serkentéséhez, de nem gyengíti túlságosan a forintot.
A döntés hátteréről a 15 órakor kezdődő sajtótájékoztatón tudhatunk meg többet.
Mivel teljesen a vártnak megfelelő lépésről van szó, a forint nem mutat érdemi reakciót, főként a reggeli-délelőtti hullámvasút után látszik teljesen nyugodtnak a paic, az euró-forint árfolyam szinte hajszálpontosan 288 forinton áll.
EURHUF (3 perces)
Vitás helyzet
Mint ismeretes, a magyar jegybanki alapkamat hosszú ideje két tűz között van. Miközben a külső tagok a kamat csökkentését szorgalmazzák, addig az MNB vezetői (akik szintén ott vannak a Monetáris Tanácsban) 7%-on szerették volna tartani a kamatot. Az utóbbi csapat véleménye szerint azért nem szabadna kamatot csökkenteni Magyarországon, mert az infláció 2008 óta nem látott magasságokba repült (októberben 6 százalék volt, bár azóta érezhetően mérséklődött), miközben a jegybanknak törvényben rögzített feladata éppen az lenne, hogy az árak emelkedését fékezze.
Az elmúlt hónapokban a külső tagoknak rendre sikerült egy hajszálnyi többségbe kerülniük, így leszavazták a többieket, kamatcsökkentést eszközöltek. A most már öt alkalommal megejtett, egyenként 0,25 százalékpontos kamatcsökkentéseket minden alkalommal éles vita követte az elemzők és szakértők körében. Van, aki a külső tagokkal ért egyet és arra hívja fel a figyelmet, hogy Magyarország feleslegesen tartja fenn az Európai Unió legmagasabb kamatrátáját, miközben a forint sokat erősödött, a kockázati felárak pedig jelentősen csökkentek az elmúlt fél évben.
Mások viszont úgy vélik, hogy a kamatcsökkentés ellentétes az inflációs célkövetés rendszerével, a jegybank tulajdonképpen megtagadja a törvényben rögzített kötelességét, s így rombolja a saját hitelességét, ami pedig hosszú távon nagyon sokat árthat az ország gazdaságának. A kritikusok azt is gyakran felemlegetik, hogy a külső tagokat a kormány nevezte ki, s azok valójában nem függetlenek, hanem a kormány gazdaságpolitikájának és választási céljainak akarnak kedvezni a kamatcsökkentéssel.