Itt a nagy befektetési sztori: forrong a vegyipar

Amikor már kezdett úgy tűnni, hogy az Egyesült Államokat letaszíthatják a világgazdaság trónjáról, a palagáz őrület hirtelen elcsendesítheti azokat a hangokat, amelyek a hatalomváltás mellett érvelnek. A történet középpontjába többek között a petrolkémiai iparág kerülhet, amely az olcsó gáz farvizén jelentős növekedési sztorit jelent az észak-amerikai országnak. 

A Gary Lineker féle legendás "aranyköpés" szerint "a foci olyan játék, amit 22-en játszanak 90 percen át, és a végén mindig a németek győznek". Ezt a gondolatmenetet tovább fűzve a világgazdaságról elmondható, hogy az egy olyan sokszereplős játszma, amelyben az utóbbi évszázadban (többnyire) az Egyesült Államok dominált.

Bár ez a tétel szakértők szerint hamarosan megdőlhet, és a fejlődő országok átvehetik az USA vezető szerepét, azonban a palagáz sztori előrehaladtával úgy tűnik, az USA sokkal erősebben kerülhet ki az utóbbi évek válságos időszakából, mint azt sokan gondolták volna. Az olcsó gáz korszakában a gazdasági körforgás egyik legalapvetőbb iparága, a petrolkémia központja átkerülhet az Egyesült Államokba, konzerválva az ország világgazdasági vezető szerepét. Érdemes lehet szem előtt tartani a vegyiparban érdekel cégek teljesítményét, mert a csillagok kedvező együttállása most nekik kedvezhet.

Bár a petrolkémia sokunk számára meglehetősen távoli és érthetetlen területnek tűnhet, fontos kiemelni, hogy az iparágban zajló átalakulás tovagyűrűző kedvező hatásokat gyakorolhat sok egyéb iparágra. Nem mellékesen pedig kiváló befektetési lehetőségekkel kecsegtet egyfelől a vegyipar szereplői között, másfelől pedig a vegyipar termékeit nagy mennyiségben felhasználó más szektorokban. Érdemes tehát résen lenni.

Petrolkémia, "mindennek" az alfája és omegája

Korábbi cikkünkben írtunk már arról, hogy a palagáz sztori egyik nyertese a cseppfolyós gáz iparág (LNG) lehet, mivel olcsóbb földgázból lehet majd előállítani a szállításra alkalmas földgázt. Az olcsóbb alapanyag miatt még a szállítási költségekkel együtt is egyre jobban megéri majd az Egyesült Államoknak is beszállnia az LNG export bizniszbe, feltéve, ha ezt a szabályozás és a különböző engedélyezési eljárások is lehetővé teszik majd (erről lásd korábbi cikkünket).

Véleményünk szerint a palagáz térnyerésének nagy nyertese lehet még a petrolkémia is az Egyesült Államokban. Egyrészt az alapanyagok viszonylagos olcsósága, másrészt a csökkenő energia költségek révén a gáz alapú petrolkémiai termelés még az eddiginél is olcsóbbá válhat Európához és a Távol-Kelethez képest.

Mi az a petrolkémia?

A petrolkémiai termékek elsősorban kőolajból, földgázból és szénből előállított vegyi anyagok, melyeket a gazdaság szinte összes szektora felhasznál valamilyen módon. A petrolkémiai folyamatok során a legfontosabb köztes termékek az etilén, a propilén és a butadién. Ezekből lesznek a továbbfeldolgozás után az ipari és kereskedelmi végtermékek, úgy mint a műanyagok, csomagolóanyagok és különböző vegyszerek. Ezen anyagok legjelentősebb felhasználói az autóipar, a ruhaipar, az építőipar, valamint szinte az összes fogyasztáshoz kapcsolódó iparág a csomagolóanyagoktól kezdve, a bútorokon keresztül egészen a különböző vegyszerekig és gyógyszerekig. A petrolkémia tehát a gazdasági körforgás egyik legalapvetőbb iparága.

Attól függően, hogy milyen alapanyagot használnak fel a petrolkémiai folyamat során, a különböző üzemek gyártási költségei jelentősen eltérnek egymástól. A lenti ábrán az látható, hogy az egyik legalapvetőbb petrolkémiai termék, az etilén előállításának költsége hogyan változik a különböző régiókban.

A vízszintes tengelyen a termelőkapacitásokat ábrázoltuk az alacsony költségtől a magasabbig összegezve őket, míg a függőleges tengelyen az előállítás költsége van feltűntetve. Ez alapján látszik, hogy a 2011-es kereslet alapján még tonnánként közel 1200 dolláros áron termelő, rendkívül drága üzemek is értékesítik termékeiket.

Míg a Közel-Keleten és az Egyesült Államokban alacsonyabb az egységnyi etilén előállításának költsége, addig a kőolajszármazékból (elsősorban naftából) táplálkozó európai és távol-keleti üzemekben magasabb a költségszint.

Ennek teljesen prózai okai vannak. Európában a petrolkémia elsődleges alapanyaga kőolajszármazék, ezért az etilén előállítás költsége a kőolaj árához van kötve. Ezzel szemben Észak-Amerikában a földgáz kitermelése közben kinyert etánt hasznosítják a petrolkémiai üzemek, így a költségek a földgáz árához vannak kötve. Ha tehát az amerikai földgáz ára tartósan alacsony marad, akkor az az alábbi ábrán látható költségviszonyokat is alaposan átalakíthatja.

Eltérő alapanyag, eltérő végtermék összetétel

A petrolkémiai folyamat két legfontosabb alapanyaga tehát a kőolaj finomítás során kinyert nafta, illetve a földgázkitermeléshez kapcsolódó különböző gázok, mint például az etán, a propán vagy a bután. A kétféle alapanyag esetén a végtermékek aránya eltér, míg nafta esetén nagy mennyiségű propilén, addig például etán esetén nagy mennyiségű etilén keletkezik. Tulajdonképpen ezek a petrolkémiai végtermékek a műanyagipar legjelentősebb alapanyagai, melyek néhány tulajdonságukban eltérnek ugyan egymástól, de felhasználásuk során tekinthetők egymást helyettesítő termékeknek.

A palagázforradalom

Arra a kérdésre, hogy miért tér el egymástól ennyire a kőolaj és a földgáz alapú petrolkémia, a palagáz sztori adja meg a választ.
A technológiai fejlődés miatt nagy mennyiségű úgynevezett palagáz vált gazdaságosan kitermelhetővé az Egyesült Államokban. A gáz árának csökkenése pedig óriási költségelőnyt jelent az olyan iparágaknak, mint például a petrolkémia, amely alapanyagként használja a földgáz kitermelése során felszínre kerülő különböző gázokat.

Mi az a palagáz?

A palagáz (angol nevén: shale gas) olyan hagyományos gáz, ami talaj alatti pala képződmények apró üregeiben, csatornáiban, réseiben található. Az innovatív fejlesztések révén ma már könnyedén kibányászható a nyersanyag, leginkább hidraulikus repesztéssel. Az eljárás során először függőlegesen lefúrnak a talajba, majd horizontális irányba folytatják a fúrást. A kialakuló "lyukba" a csöveken keresztül különböző vegyi anyagokat juttatnak, amivel hajszálrepesztéseket végeznek a talajban. Ezután a kiszabaduló gázt pedig kivezetik, összegyűjtik. Ez a kitermelési módszer leginkább az USA-ban támogatta a gázkitermelés felfutását. Egy ilyen rendszer felépítése 20 millió dollár körüli összeget emészt fel, ugyanakkor problémát jelent, hogy gyors a kutak kiszáradás sebessége. A Post Carbon Institute kalkulációi szerint 24 hónapon belül az ötödére zuhan vissza a kutak teljesítménye.

Az elérhető földgáz mennyiségének növekedésével párhuzamosan az észak-amerikai Henry Hub földgáz ára elkezdett csökkenni, és 2012-ben már olyan szinteken járt 2-3 dollár környékén, ahol a 2009-es gazdasági visszaesésben, azelőtt pedig a 2000-es évek elején, a dotcom lufi kipukkanása után fordult meg legutóbb.

A Henry Hub földgáz ára

A Henry Hub egy Luoisiana államban (azon belül is Erath városában) található elosztási csomópont a gázvezeték rendszerben, amely annyira jelentős, hogy a New York-i tőzsdén jegyzett határidős földgázt elnevezték Henry hub földgáznak. A Henry hub-ot úgynevezett brit hőegységben fejezik ki (Brittish thermal unit) és ez az elsődlegesen elfogadott érték, amikor észak-amerikai gázárról beszélünk.

Energiaforradalom a szemünk láttára: olcsó gáz, drága olaj

Nem véletlen, hogy az Egyesült Államok petrolkémiai termelésének költségei egyre közelebb kerülnek a közel-keleti költségszintekhez, mivel a gáz ára jelentősen csökkent az országban azóta, hogy egyre több palagáz vált gazdaságosan hozzáférhetővé. Az alábbi ábra azt szemlélteti, hogy a kőolaj árához viszonyítva legutóbb a 2009-es gazdasági visszaesés idején lehetett ilyen olcsón földgázhoz jutni az Egyesült Államokban.

A földgáz olcsó hozzáférhetősége az energiaköltségek csökkenéséhez vezethet, és emellett a petrolkémia is olcsóbb alapanyaghoz juthat a föld mélyében lévő repedezett rétegekből felszínre hozott különböző gázok (etán, propán, bután) formájában.

Földgázból kinyerhető végtermékek

A föld mélyén található palagáz rétegekből kinyerhető etán nevű gáz a petrolkémiai iparág egyik legfőbb alapanyaga. Etánból a krakkolási folyamat során etilént állítanak elő, amiből a végfelhasználó számára műanyagok, csomagolóanyagok, fagyállók vagy például mosószerek készülnek. Mivel a krakkolási folyamat nagyon magas hőmérsékleten történik (etán esetén 800 °C-on), ezért a folyamatban nem csak alapanyag, azaz az etán ára, hanem a felhasznált energia ára is fontos szerepet játszik.

Egy jó befektetési sztori készülődik

Egy jól működő piacon az olcsóbb földgáz oda vezet, hogy a petrolkémiában érdekelt gyártók áthelyezik üzemeiket az Egyesült Államokba. Az utóbbi hónapokban például a Dow Chemical jelentette be, hogy áthelyezi Európából a polietilén gyártását az Egyesült Államokba és további vezető vegyipari vállalatok is hasonló lépésen gondolkodnak. Ez egyrészt újabb munkahelyeket teremthet, másrészt különböző kapcsolódó iparágaknak, mint például a szállítmányozás vagy az építőipar, is újabb üzleti lehetőségeket teremthet.

Úgy tűnik, a befektetők már elkezdték beárazni a folyamatokat, mivel az S&P 500 vegyipari vállalatokat tömörítő indexe történelmi magasságokban jár. Többek között vezető vegyipari társaságok tartoznak az indexbe, mint például a Dow Chemical, a Monsanto, a Mosaic vagy a PPG Industries.

S&P 500 Chemical Industry Index (heti grafikon)

De Európában is vannak olyan társaságok, amelyek haszonélvezői lehetnek a petrolkémiai boom-nak. Ezek közé tartozik például a német BASF, az amerikai piac harmadik legnagyobb vegyipari vállalata. A társaság menedzsmentje néhány hónappal ezelőtt jelentette be, hogy vizsgálja annak lehetőségét, hogyan tudnák még jobban kihasználni az amerikai palagáz jelentette lehetőségeket.

BASF

Az Egyesült Államok a palagáz történet hatására tehát petrolkémiai vezető szerepet tölthet be az elkövetkezendő években. A nagy mennyiségben elérhetővé váló olcsó földgáz kitermelése során olyan gázok is elérhetővé válnak, amelyek olcsó alapanyagul szolgálnak a petrolkémiai iparágnak. Az alacsony energia- és alapanyagárak hatására a kémiai cégek üzemeket fognak létesíteni, illetve gyártókapacitásokat fognak áttelepíteni az Egyesült Államokba. Mivel a petrolkémia a világgazdaság legtöbb iparágát alapanyagokkal látja el, az ország bebetonozhatja világgazdasági vezető szerepét.