Aranyban fuldoklik India

Ki hinné, hogy a töménytelen mennyiségű arany jelentős problémákat is tud okozni. Márpedig Indiában ez a helyzet, ahol a nemesfémn különleges szerepet tölt be a kultúrában és a mindennapokban. A lakosság már a GDP 50 százalékára rugó mennyiséget halmozott fel a nemesfémből. Ez egyben áldás, de az utóbbi időszakban már inkább átok volt az ország számára, hiszen az arany 90 százalékát importon keresztül szerzik be az indiaiak, ami a hiány növelésén keresztül súlyos teherként nehezedik a folyó fizetési mérlegre, és a gazdasági növekedésre. Az emberek nem a bankbetéteken gyűjtik megtakarításaikat, hanem aranyat vásárolnak helyette, így viszont a banki hitelezés multiplikátor hatása nem tudja segíteni a gazdasági növekedést. Talán ezért is próbálják a hatalmas aranyimportot visszaszorítani Indiában az importvám megemelésén keresztül.

Emelkedik az importvám Indiában

A korábbi 4 százalékról 6 százalékra emelik Indiában az arany után fizetendő importvámot, ezen túl az utána fizetendő fogyasztási adó is 3 százalékról 5 százalékra emelkedik. Az indiai vezetés a lépéstől azt várja, hogy csökken az országba behozott arany mennyisége, és visszaszorulhat a nemesfém kereskedelme.

A Nomura elemzőház szerint a vám hatására 12 százalékkal, 750 tonnára csökkenhet az aranyimport idén az előző évi 855 tonnáról, de az intézkedések hatása valószínűleg nem lesz akkora méretű, mint szeretnék. Ennek oka, hogy India aranyéhsége olyan nagy, hogy még az importvám emelésével is nehéz lesz visszafogni a keresletet.

Óriási aranytartalék a lakosságnál

A hatalmas méretű országban az arany különleges szerepet tölt be, hiszen az indiai kultúrában a nemesfém a jólét, a gazdaság és egyben a tisztaság szimbóluma.

Ezt bizonyítja, hogy az indiai lakosság mostanra több milliárd dollár értékben halmozott fel a legnemesebb fémből. És bár az arany mellett a többi befektetési forma népszerűsége is egyre növekszik, a lakosság még mindig inkább a fizikai eszközöket részesíti előnyben megtakarításai során (ezek adják a megtakarítások felét). Így az aranyon kívül szívesebben tartják vagyonukat ingatlanban, vagy tartós háztartási cikkekben.

Az egyszerűsége miatt is kelendő a nemesfém

A hagyományos aranyvásárlók körét az ország népességének 70 százalékát kitevő falusi lakosság teszi ki, akik leginkább ékszerek gyanánt veszik a nemesfémet. Számukra egyfajta biztosítékként is szolgál a nemesfém, amit bármilyen baj esetén el tudnak adni. Az aranyvásárlási láz tőlük terjedt el az utóbbi évtizedben szerte Indiában, amit több tényező is segített.

Az egyik, hogy a jövedelmek átlagosnál nagyobb része származik a feketegazdaságból, amit könnyebb ilyen módon "tisztára mosni". Másrészt az indiaiak is profitálni szeretnének az arany árfolyamának utóbbi években bemutatott nagyobb emelkedéséből, tehát a gazdagság iránti vágy is egyfajta hajtóerőt jelent a vásárlások mögött. Ezen túl azért is fordulnak sokan az arany irányába, hiszen olyan hagyományos megtakarítási formákon, mint például a bankbetéteken, nagyon alacsony kamatokat lehet csak elérni az országba, miközben magas infláció és fejletlen pénzügyi rendszer jellemzi az országot.

Az arany az egyszerűsége miatt kedvelt befektetési forma a lakosság körében, ugyanis nincs vele papírmunka, nem kell utána adót fizetni, tehát vásárlás után nincs vele további gond.

Komoly problémákat okoz a sok arany

Az ország rendkívül nagy aranyéhségét azonban valamilyen módon csillapítani kell, mert a lakosság és a jegybank vásárlásai már súlyos terhet rónak Indiára. Az ország folyó fizetési mérlegének hiánya ugyanis már a GDP 5,4 százalékára,22,3 milliárd dollárra rúgott a tavalyi év harmadik negyedévében, aminek közel 80 százalékát az óriási méretű aranyimport okozza. India a világ legnagyobb arany importőrének számít, és a nemesfém 90 százaléka külföldi behozatal útján kerül az országba.

A súlyos deficitben a világgazdaság visszaesése miatt csökkenő exportnak is szerepe van, miközben a rúpia gyakorlatilag soha nem volt ennyire gyenge a dollárhoz képest, ami az import drágítása révén szintén növeli a folyó fizetési mérleg hiányát. Így az arany vásárlására fordított rúpia milliárdok, melyek kifolynak az országból, súlyos teherként nehezednek a folyó fizetési mérlegre.

A gazdaság számára azonban nem csak a folyó fizetési mérleg nagy hiánya jelent problémát. Mivel az emberek a vagyonuk jelentős részét bankbetétek helyett aranyrudakban, vagy aranyékszerekben tárolják, nem érvényesülhet a banki hitelezés révén az a multiplikátor hatás, ami a gazdasági teljesítményre is jótékony hatást gyakorol. Mindezek miatt az importvám emelésével operál az ország, melyen túl a pénzügyminiszter is kevesebb arany vásárlására szólította fel az indiaiakat.

Arany árfolyama (dollár/uncia)

Sikeresek voltak korábban?

Az ország a szándékolt célok elérése érdekében már korábban is próbálkozott bizonyos piaci folyamatokat korlátozó lépésekkel, gondoljunk csak arra, hogy 1947 és 1966 között megtiltották az arany importját, és engedélyhez kötötték a nemesfém vásárlását. Egyik lépés sem működött, az arany csempészetének felfutását érték csak el velük. 1997-ben ezek után liberalizálták az arany kereskedelmét.

Ezt követően a döntéshozók próbálkoztak a dematerializáció lehetőségével is. Ez azt jelentette, hogy az aranyat "értékpapírosították", és a nemesfémhez kapcsolt termékeket indítottak. A nagy áttörést ez a lépés sem hozta meg, sokakat inkább arra buzdítanak, hogy az aranyat hitelek biztosítékaként használják, így próbálva a gazdasági folyamatok számára is hasznosabbá tenni a nemesfémet. Az ilyesfajta hitelek állománya folyamatosan növekszik, de még mindig csak a GDP 1,5 százalékát teszi ki. Ezzel szemben az indiaiknál lévő fizikai arany mennyisége még mindig a GDP 50 százalékára rúg!