Egészen elképesztő ez a jelenség. Félnek az INA dolgozói, hogy egy állami olajcég miatti verseny veszélyeztetné a kutatás termelésben dolgozók munkahelybiztonságát. Bár közel sem vagyunk a horvát munkaerőpiac nagy ismerői, első blikkre azt mondanánk, hogy Horvátországban nem nő minden bokorban több éves tapasztalattal bíró olajmunkás. Márpedig egy állami olajcég, egy már évek óta olajozottan, az utóbbi időszakban pedig egyre versenyképesebben működő céggel szemben csak úgy lehet ütőképes, ha megfelelő munkaerőre tud támaszkodni. Ergo, versenyt akkor támaszthat az állam, ha elcsábítja az INA munkavállalóit. Lehet velünk van a baj, de így nézve szerintünk az INA munkásai számára inkább lehetőség, mint veszély az állami cég indulása.
Elég egyszerű eszmefuttatás ez ahhoz, hogy nekünk jusson először eszünkbe. Talán ezért is támadhat bárkinek az az érzése, hogy ez a hír csak egy újabb abban a sorban, ami a MOL elleni kommunikációs hadjárat részét képezi. A szakszervezetek elmondhatták, hogy mennyire féltik a dolgozók a munkahelyüket, aggodalmaiknak adhattak hangot az INA életképességével kapcsolatban, és ismét hiányolhatták a cégnél a beruházásokat. Azért ismerősen csengnek ezek a szavak, amik általában az éppen aktuális horvát vezetés részéről hangzik el, hogy nyomást gyakoroljon a MOL-ra.
A horvát lépések persze nem ok nélküliek. A MOL hatékonyságot növelni érkezett az országba, ennek egyik elemét pedig a leépítések jelentik, a veszteségesen termelő Zágráb melletti sisaki finomítót pedig ha tehetné, valószínűleg már rég le is állította volna. A politikusok persze ezt nem akarják szó nélkül hagyni, hiszen mégiscsak egy nemzeti kincsükről van szó.