Miniszter úr! Maga szerint mennyire vagyunk hülyék?

Ismét éleshangú szóváltásba keveredett a francia kormány vehemens ipari minisztere egy nagyvállalattal, bár ezúttal mintha nem ő kezdte volna az országban megtelepedni kívánó gumigyártó, a Titan pocskondiázását. Az eset egyfelől rendkívül komikusan hangzik, másfelől viszont kiválóan rávilágít a francia "munkabarát" gazdaságpolitika és a szakszervezetek uralta munkaerőpiac versenygazdaságra gyakorolt rendkívül negatív hatására.

"Hülyék lennénk egy olyan országban működni, ahol ennyi pénzt keresnek a dolgozók napi három óra munkáért" - jelentette ki a Titan International nevű gumigyártó vezérigazgatója a héten a francia ipari miniszternek írt nyílt levelében. A vezető kiakadásának előzménye, hogy tavaly a cég kénytelen volt visszalépni a Goodyear egy veszteségesen működő francia gyárának megvásárlásától, mert a szakszervezetek, élükön a kommunista hátterű CGT-vel, mereven elzárkóztak a munkaórák számának növelésétől, még úgy is, hogy látszólag ez volt az ára annak, hogy megtarthassák munkájukat.

Maurice Taylor a levelében úgy fogalmazott, hogy a francia dolgozók három órát beszélnek, egy órát ebédelnek, és csak három órát dolgoznak egy nap. "Ön azt szeretné, hogy ismét tárgyalóasztalhoz üljünk. Mit gondol, mennyire vagyunk hülyék?" - írta Taylor Arnaud Monteburg ipari miniszternek, aki természetesen visszautasította az inzultust.

A problémák még 2007-ben kezdődtek a gyárban, miután a Goodyear úgy döntött, átalakítja a termelést az üzemben, és arra kérte a szakszervezeteket, hogy dolgozzanak ki folyamatos termelést lehetővé tévő műszakváltásokat. Miután a szakszervezetek ezt visszautasították, a cég letett a tervről és 402 fő elbocsátását jelentette be, amire azonban a szakszervezetek perbe fogták a céget. 2009-ben az elbocsátásoktól is elállt a cég, és tárgyalásokat kezdett a gyár eladásáról a Titannal.

A Titan a munkások felét tartotta volna meg, az ő helyüket két évre garantálta volna, a szakszervezetek ugyanakkor 7 év garanciát követeltek, és hiába győzködte őket az ipari miniszter is, nem engedtek. Tavaly év végére valamelyest enyhült a hangulat, ekkor igyekezett visszahívni a Titant a miniszter, amire most csattanós választ kapott a cégtől.

Időközben a Goodyear a gyár szinte teljes leállítása mellett döntött, a korábbi 21 ezer darabos gumiabroncsgyártást napi 2000 darabra csökkentette. A francia törvények ugyanakkor nem engedik a munkások elbocsátását, így sokan napi pár óra munkáért kapják teljes fizetésüket. Úgy tűnik, a Titan vezérét ez vágta földhöz.

A vita nem teljesen egyoldalú, viszont cserébe rendkívül szórakoztató. Miközben Taylor azt állítja, hogy ilyen környezetben öt év múlva még a francia Michelin is képtelen lesz termelni, Montebourg finoman emlékezteti a vezérigazgatót, hogy a Michelin húszszor nagyobb és harmincötször nyereségesebb vállalat, mint a Titan.

Ezzel együtt a Francois Hollande vezette francia kormányzat "munkabarát" politikája számos fronton teremtett feszültséget a munkások, illetve az őket képviselő szakszervezetek, és az ipari vállalatok között. A Titán vezérigazgatója arra figyelmezette a francia kormányt, hogy ha tovább nehezíti az elbocsátásokat, gyárbezárásokat, akkor azzal el fogja üldözni az ipari vállalatokat, amiben az elmúlt pár hónap eseményei alapján valóban mutatkozik némi esély.

Az Investor.hu hasábjain is beszámoltunk Montebourg korábbi összezördüléséről a világ legnagyobb acélgyártójával, az ArcelorMittallal. Az összeütközés kiváltó oka nagyon hasonló volt: az Arcelor megpróbált bezárni egy veszteségesen üzemelő, néhány száz munkást foglalkoztató üzemegységet, amire az ipari miniszter hevesen reagált, és kijelentette, hogy az ArcelorMittalt nem látja szívesen Franciaországban. A gond csak az, hogy az érintett pár száz munkás mellett a cég még további 20 ezret foglalkoztat az országban, úgyhogy a történet vége az lett, hogy maga Francois Hollande találkozott az ArcelorMittal első emberével, Lakshmi Mittallal, és együtt simították el a nézeteltéréseket.