Szélsőségesen csapong a hangulat

Szélsőséges hangulatváltozás zajlott le az amerikai kisbefektetők körében az elmúlt hetekben. Február végén még a megkérdezett tőzsdézők alig 30 százaléka várta az S&P 500 emelkedését a következő hat hónapban, jelenleg viszont már 45 százalék fölött van a "bikák" aránya. A nagy hangulatváltozás akár aggodalomra is okot adhat, hiszen egyre kevesebb maradnak a partvonalon, egyre kisebb lehet a vételi erő. 

Nagyot fordult a széljárás a piacokon

Komoly hangulatváltozásnak lehettünk szemtanúi az amerikai kisbefektetők körében. Az American Association of Individual Investors által hetente készített felmérés szerint a megkérdezett tőzsdézők 45,4 százaléka vár emelkedést az S&P 500 index esetében a következő hat hónap során, esésre viszont már csak a 32 százalékuk számít, míg a 22,5 százalékuk nem döntötte el, merre pozícionálja magát.

A ma megjelent adatok nem számítanak szélsőségesnek, azonban az emelkedésben hívők, tehát a bikák aránya február végén még csak 28 százalék körül járt. Most viszont már a hosszú távú átlag fölött vannak az optimisták. Az előző héthez képest több mint 14 százalékpontot változott a bikák aránya, ami már kiugrónak mondható.

2009 elejétől vizsgálva látható, hogy a heti szintű ugrások az esetek túlnyomó többségében (nagyjából a 90 százalékában) a plusz mínusz 10 százalékos sávon belül történtek, tehát nem lehet mindennapos eseményről beszélni. Legutóbb hasonló nagyságú megugrás 2010 decemberében volt látható a piacokon, akkor 13,05 százalékpontos szökkenést mutatott az hangulatindikátor.

Meg kell-e ijednünk ekkora mozgástól?

Aggodalomra adhat okot, ha egyre többen bíznak a piacok emelkedésében, mivel a hangulatindikátorokat leginkább ellentétes módon lehet ügyesen felhasználni. Amikor növekszik az optimisták aránya, akkor egyre jobban csökken a "partvonalon" lévő pénz és a tőzsdézők száma is, így korlátosabbá válhat az indexek emelkedése is, mivel kevesebben tudnák beszállni az emelkedésbe.

Tegnap éppen arról írtunk az Investor.hu hasábjain, hogy a befektetési számlák nettó hitelpozíciója vaskos mínuszokat mutat, ami szintén a további vételi erőt kérdőjelezheti meg, ahogyan az optimisták arányának a növekedése is.

Ha viszont megvizsgáljuk azokat az eseteket, amikor 10 százaléknál nagyobb kilengés volt látható az optimisták arányában heti szinten, akkor nem feltétlenül kell megijednünk, mivel rövid távon nem váltott ki nagy zuhanásokat a piacon.

Nem lehet még túlzó hurráhangulatról sem beszélni, bár már közelítünk az 50 százalékos arány fölé, ami már kezd extrém helyzetről árulkodni.

Mégis mitől féljünk?

Amennyiben megpróbáljuk a heti mozgásokat kisimítani és figyelembe vesszük a bikák mellett a medvék arányának alakulását is, akkor már egy lényegesen érdekesebb grafikont is tudunk készíteni.

2013 év elején volt a harmadik legnagyobb az alábbi grafikon alapján az optimizmus az elmúlt bő öt évet vizsgálva, hiszen ekkor voltak lényegesen többen a bikák, mint a medvék. Korábban jól jelezte a piacok változását is a kedvező vagy a rossz hangulat csúcsosodása. Bár az is tény, hogy nem minden esetben okozott esést a csúcs megjelenése, de nagyon sokszor kisebb-nagyobb lejtmenet következett be a hangulat változásakor.

Ugyan 2010 második felében a bikák és a medvék közötti különbség tetőzött, de pár hónapnak el kellett telnie ahhoz, hogy a tőzsdék is esésbe kezdjenek. 2012-ben már jobb volt az időzítés és most is az látható, hogy tetőzhetett a pozitív hangulat. Ez alapján pedig nem árt az óvatosság, könnyen lehet, hogy a történelmi csúcsok közeléből korrekcióba kezd az S&P 500.