Elképesztő pesszimizmus - Most jön csak a szárnyalás java!

Legutóbb 2009 márciusában hittek olyan kevesen az amerikai piacok emelkedésében, mint a ma reggel megjelent legfrissebb felmérés szerint, holott éppen tegnap ért el történelmi csúcsot az S&P500 index. A pesszimisták megugró aránya pedig azt sugallhatja, hogy a lakossági szereplők a partvonalról nézik az emelkedést, ami további komoly emelkedés lehetőségére világít rá. A magánbefektetők pesszimizmusa érthető a gazdasági fundamentumokat tekintve, de a piacokat inkább a jegybankok pénznyomtatása mozgatja.

Hatalmas kilengést mutatott be az elmúlt hetekben az American Association of Individual Investors (AAII) szervezet felmérése. Az AAII hetente kérdezi meg a kisbefektetőket, hogy mire számítanak a piacon a következő hat hónap során. A ma megjelent adatok szerint a megkérdezettek 19,3 százaléka bízik csak abban, hogy az S&P 500 emelkedni fog, míg a pesszimisták aránya 54,5 százalékra ugrott az előző heti 28,17 százalékról. Az emelkedésben bízó tőzsdések aránya a múlt héthez képest 16,2 százalékpontot esett, pedig még március elején pont az ellenkezőjét lehetett látni, amikor is 14,4 százalékot ugrott a mutató.

Annak ellenére óriási a pesszimizmus a befektetők körében, hogy az S&P 500 tegnap új történelmi csúcsot állított fel, a Dow pedig már hetekkel korábban elérte ugyanezt az eredményt (a felmérés márciusban készült, így az S&P500 új csúcsa még nem szerepelhetett benne). Érdemes azt is észrevenni, hogy legutoljára 2009 márciusában voltak ennyire kevesen azok, akik a tőzsdék szárnyalásában hittek. Az akkori jelzés pedig kimondottan jó belépőnek számított, hiszen éppen 2009 márciusában indult el a még mindig tartó emelkedő trend a világ tőzsdéin.

Amikor a piacon 25 százalék alá zuhan azon spekulánsok aránya, akik emelkedésben bíztak a piacokon, az elmúlt három évben jól jelezték a további árfolyamnövekedést, rendre az S&P500 kisebb-nagyobb lokális mélypontjai közelében láttuk a pesszimizmus ilyen kilengéseit. A mostani helyzetet az különbözteti meg ezektől, hogy az indexben nemhogy lokális mélypontot nem láttunk (hacsak a márciusi ciprusi mizéria miatt megingást nem tekintjük annak), hanem szinte töretlenül menetel felfelé.

Nem bíznak a gazdaságban, nem bíznak a tőzsdében

Az AAII felmérésének eredménye első ránézésre meghökkentő, és nem is tűnik reálisnak, hiszen arról árulkodik, hogy a tőzsdék úgy menetelnek újabb és újabb csúcsokra Amerikában, hogy közben a magánbefektetők körében a pesszimizmus az uralkodó motívum. Miért nem optimisták a befektetők, ha történelmi csúcsokat látnak közben a legfontosabb indexekben?

A magyarázatot valószínűleg a makrogazdasági környezetben találhatjuk meg. Az átlagos amerikai fogyasztó számára a gazdasági kilátások nem rózsásak: a gyenge növekedéshez magas munkanélküliség, magas üzemanyagárak, költségvetési megszorítások, adókedvezmények megszűnése és a nagy elosztórendszerek, így elsősorban az egészségügy és a társadalombiztosítás levegőben lógó, komoly bizonytalansággal járó reformja társul. A hétköznapok kilátásaival kapcsolatos hangulat pedig a tőzsdével, részvénybefektetésekkel szembeni attitűdre is rányomja a bélyegét, nehéz úgy kirobbanóan optimistának lenni a részvénypiaccal szemben, hogy közben nem hisz az ember az őt körülvevő gazdaság erejében.

Erről tanúskodik a michigani egyetem által rendszeresen készített fogyasztói bizalmi index is, amelyen nem tükröződik ugyan világvége hangulat, mint 2009-ben, a válság mélypontján, de kirobbanó jókedvet sem olvashatunk le a 10 éves átlag alatt mozgó indikátorról. Szintén ezt a pesszimizmust tükrözi, hogy az átlag amerikai kisbefektető az elmúlt években többnyire távol tartotta magát a tőzsdétől és a részvényalapoktól, ebben a trendben igazán látványos fordulatot még úgy sem láttunk, hogy az elmúlt hónapokban egy-egy látványos tőkebeáramlási statisztika is napvilágot látott.

Jó hír: folytatódhat a rali

A tőzsdei árfolyamok alakulásában ugyanakkor a makrogazdasági fundamentumoknak kisebb szerep jutott a Fed erőltetett eszközvásárlásainak, monetáris stimulusainak köszönhetően. Hiába érzékelik tehát a fogyasztók - valószínűleg helyesen -, hogy a gazdasági környezet inkább kihívásokkal teli, mintsem pozitív, a tőzsdék ezektől az alapoktól rövid távon elszakadtak, ezért nem bizonyult helyes stratégiának a hétköznapi aggodalmakat átültetni a tőzsdére is.

Ezt a jelenséget egyébként szokás "wall of worrynek", azaz az "aggodalom falának" is nevezni, ezen "másznak fel" az árfolyamok, miközben a befektetők jelentős része azon sopánkodik, hogy nem fenntarthatók ezek a trendek, hamarosan össze kell zuhannia az emelkedésnek. Az új csúcsokat látva viszont elvileg egyre többen dobják be a törölközőt, és szállnak be a vételi oldalra, tovább hajtva az emelkedést. Ha mindenki optimistává válik, az valószínűleg a rali utolsó, záró szakaszát is kijelölheti. A legfrissebb AAII adatok alapján ez viszont még távolról sem kezdődött meg, ami még tág teret adhat az amerikai részvénypiacok emelkedésének.

Érdemes persze azt is kiemelni, hogy az AAII felmérése kifejezetten a magánbefektetőkre koncentrál, így pusztán a befektetői társadalom egyetlen szegmensének gondolkodásába enged betekintést, kihagyva a meghatározó intézményeket, profi befektetőket. Az AAII-hez hasonló hangulati felmérések ráadásul a legkevésbé egzakt statisztikák közé tartoznak, nem tekinthetjük igazán robosztus, megbízható mutatóknak őket (az AAII nagyon rövid távú, volatilis adatsort ad a heti megkérdezés miatt), így érdemes ezeket az eredményeket is erős fenntartásokkal, más mutatókat is számításba véve kezelni.