A befektetési bank egyik ábrája szemléletesen mutatja be azt, hogy az S&P 500 index vállalatainak összes árbevétele milyen megoszlást mutat régiók szerint. Ebből az derül ki, hogy bár az amerikai folyamatok fontosak a tőzsdei cégeknek, bevételük egyharmada nem erről a piacról származik. Európában, Afrikában, és Ázsiában is értékesítenek, vagyis bizonyos mértékű dicerzifikáció már a bevételi struktúrákban is megmutatkozik. Ezek alapján tehát azon nem kell csodálkoznunk, ha az amerikai cégek teljesítménye nem követi le egy az egyben az amerikai gazdaság folyamatait.
Gondolhatnánk, hogy bár Amerika nem növekeszik olyan gyorsan, a többi régió biztos jobban segíti a vállalatokat. Ez nincs így, elég csak azt megnézni, hogy a bevételi megoszlásban az Amerikánál katasztrofálisabb növekedéssel bíró Európa is kihasít 7 százalékot. Akkor mi történik? Sokféleképpen lehetne magyarázni a jelenséget, az egyik ilyen lehet például, hogy az S&P 500 részvényindexben valószínűleg nagyobb számban vannak olyan cégek, melyek a saját területükön erős teljesítményre képesek. Ezért a részvénypiacon sokkal erősebb bevételi növekedést tapasztalhatunk, mint amit a reálgazdasági folyamatok tükröznek.
Másrészt a tőzsdei folyamatok már csak azért sem egyenlők a gazdasági folyamatokkal, mert az árfolyamok mozgására nagyobb hatással vannak az eredményfronton mutatkozó folyamatok. Ezeket pedig a cégek hatékonyságnövekedése, vagyis a költségeik lefaragása, gyárak olcsóbb régiókba való kiszervezése képes elmozdítani a bevételi trendektől. Valami hasonlót láthatunk egyébként most is, hiszen a vállalati profittömeg soha nem látott magasságban tartózkodik annak ellenére is, hogy a világgazdaság növekedése volt már jóval acélosabb is a mostaninál.
A jegybanki pénznyomtatás hatásairól pedig már nem is beszélünk, ami szintén nagyban hozzájárul ahhoz, hogy a tőzsdei folyamatok elváljanak a gazdaságitól.