Ha nekünk ilyen nehéz volt, másoknak miért könnyebb?

A nagy országoknak eleve könnyebb, mára a piaci hangulat is kedvezőbb lett és az sem árt, hogy a brüsszeli bürokrácia tele az érintett nemzet döntéshozóival. Miért volt engedékenyebb az Európai Bizottság más országokkal, mint velünk?

Lezárul egy korszak, az Európai Unió megszüntetheti Magyarországgal szemben a túlzottdeficit-eljárást. Az Orbán-kormány ezzel egy olyan terhet ráz le magáról, amelytől 2004 decembere óta nem sikerült szabadulnunk.

A kilencvenes évek elején jó ötletnek tűnt, amikor a németek felvetették, hogy korlátokat kellene meghatározni az Európai Unió tagállamai számára a megengedhető legnagyobb államadósság és a legnagyobb költségvetési hiány tekintetében. Az államadósságnak az éves GDP 60 százaléka alatt tartása, és a költségvetési hiánynak a GDP 3 százalékában maximalizálása nem tűnt teljesíthetetlen feladatnak. Az e mutatókat szabályozó paktumot azonban már 2005-ben módosítani kellett, mert épp az eurózóna két legnagyobb gazdasága, a német és a francia nem tudta betartani az előírásait már akkor sem. Jelenleg húsz állammal szemben folyik túlzottdeficit-eljárás, és csak két olyan ország van (Észtország és Svédország), amelyek eddig mindig megfeleltek a követelményeknek.

Kettős mérce?

Magyarországgal együtt négy másik állammal szemben javasolta az eljárás megszüntetését az Európai Bizottság. Ezek közül Románia és Lettország kiengedése nem szorul különösebb magyarázatra, előbbinél 2,9, utóbbinál 1,2 százalékos GDP-arányos államháztartási hiányt mértek tavaly. Az Eurostat adatai szerint a román államadósság 37,8, a lett pedig 40,7 százalékos volt 2012-ben. Tehát e két ország határozottan megfelel a követelményeknek.

Kicsit más a helyzet az olaszokkal és a litvánokkal. Az olasz államadósság 2012-ben az éves GDP 127 százalékát tette ki (és az Eurostat adatai alapján még csak nem is csökken), a litvánok államháztartási hiánya pedig 3,2 százalékos volt tavaly. Az államadósság és a költségvetési hiány két mutatója közül tehát mindkét állam csak egyben felel meg a meghatározott követelményeknek (az olasz hiány 3, a litván adósság pedig 40,7 százalékos). Igaz, a magyar államadósság sincs 60 százalék alatt, de a miénk legalább csökkenő tendenciát mutat, és 2005 óta már ennyi is elegendő.

Nem ez az első eset, hogy az Európai Bizottság vajszívűbbnek tűnik más államokkal szemben, mint Magyarországgal. A franciák és a spanyolok például nemrég kaptak haladékot a bizottságtól a tőlük megkövetelt számok eléréséhez, emellett a Bizottság sokáig egyáltalán nem is tette szóvá az olyan, 2004-nél korábban EU-taggá váló államok folyamatosan magas államadósságát, mint Olaszország, Belgium vagy Görögország.

A kormány is észleli a különbségtételt és legtöbbször úgy érvel, hogy politikai okok, vagy nemzetközi cégek érdekét védve lép fel szigorúbban az Európai Bizottság Magyarországgal szemben. Rogán Antal korábban úgy fogalmazott, hogy "magyarország ellen valójában nem demokrácia- vagy túlzottdeficit-eljárás, hanem rezsieljárás zajlik, arra akarják kényszeríteni az országot, vonja vissza a rezsicsökkentést, és a bankok, valamint a nagyvállalatok adóztatása helyett nyugdíjakat, családtámogatásokat csökkentsen a kabinet, és emelje meg a személyi jövedelemadó mértékét".

Egy nagy ország az más

Gyévai Zoltán, a Bruxinfo főszerkesztője szerint az Európai Bizottság egyszerűen a körülményekhez alkalmazkodva igyekszik a lehető legjobb döntéseket meghozni. A spanyolokkal például nem csak azért lehetett elnézőbb az unió, mert a Madridnak a kiigazításra szabott határidő még nem járt le, de azért is, mert Spanyolország megdorgálása esetén egy nagy, eurót használó állammal kellett volna bírságot fizettetni, ez pedig nem csak az adott országnak, de az egész eurózónának káros volna. Magyarország egyelőre nem használ eurót, a magyar kormány leszidásának tehát nincsenek azonnali következményei, a hibák utólag is kijavíthatók.

Franciaország haladékának esete kicsit más, a franciáknak arra hivatkozva kegyelmezett meg a bizottság, hogy ők rajtuk kívül álló okok miatt nem tudtak növekedési pályára állni, de az előírt strukturális reformokat becsülettel végrehajtották vagy végrehajtják.

A Bizottság engedékenységét ebben az esetben az indokolja, hogy az eurózóna második legnagyobb gazdaságáról van szó, és a kedvezőbbé váló piaci környezet sem követeli már meg a szigort. Az elvonuló viharfelhők és a javuló körülmények általánosan is engedékenyebbé tették a bizottságot, ezért szűnik meg most a túlzottdeficit- eljárás minden olyan tagállammal szemben, amelyik – még ha nem is felel meg mindenben az elvárásoknak, de – gazdasága javuló tendenciát mutat.

Fürtökben lógnak az olaszok, de hol vannak a litvánok?

A fentiek alapján az olaszok kiengedése sem nagy meglepetés, Olaszország az eurózóna harmadik legnagyobb gazdasága, belpolitikai történései bármikor képesek megrengetni az EU egészét, ahogyan láthattuk ezt a tavaszi olasz választások idején is.

Az olaszok esetében Gyévai Zoltán kiemelte azt is, hogy ők, mint az EU egyik alapító államának polgárai, sokkal intenzívebben és szervesebben kapcsolódnak az Európai Unióhoz, mint például a magyarok. „Több uniós intézményben is fürtökben lógnak az olaszok. Jól tudják használni az EU-t, ismerik is őket Brüsszelben, és az olasz politikára sokkal inkább rálátnak az EU politikusai, mint a magyar helyzetre. Ha Olaszországban kineveznek egy új minisztert, az első útja biztosan Brüsszelbe vezet, ehhez képest Varga Mihálynak például két hónap kellett, hogy ellátogasson ide” – emelte ki a főszerkesztő.

Mindez azonban nem mondható el a 2004-ben velünk együtt csatlakozó litvánokról, akik valahogy mégis kicsusszantak a túlzottdeficit-eljárásból a három százalékot meghaladó hiányuk ellenére. A 3,4 millió lakosú, még csak nem is euróval fizető országgal szembeni eljárás megszüntetése már tényleg csak a körülmények javulásával magyarázható.

Ahogyan a szél fúj

Az EU egyébként nem először enyhít korábban szilárd álláspontján. Nem egy esetben tűnt úgy, hogy ha a körülmények úgy diktálják, Brüsszelben bármikor készek a korábbiaktól eltérően értelmezni a szabályokat. A megszorítások iránt elkötelezett Európai Bizottság idén tavasszal például hirtelen átállt a növekedésserkentő válságkezelés pártjára. Cipruson először nem volt arról szó, hogy bankbetétekhez nyúlnának a válságkezelés során, aztán mégis megcsapolták a 100 ezer euró feletti számlákat.