Szoba alkalomra, búvóhely, titkos találkahely, randikuckó, szerelmi fészek és még sok más névvel illeti a szakzsargon azokat az ingatlanokat, amelyekben néhány órára húzhatják meg magukat házastársukat megcsaló férfiak és nők vagy egyszerűen csak az idegen helyeken szeretkezni kívánó párok. Budapesten és vidéken is egyre több ilyen szolgáltatást kínáló ajánlatot találni, a varázsszavak azonban itt nem a sima lakáshirdetésekben megszokott a madárcsicsergéses ékszerdoboz vagy az ősfás környezet, hanem a diszkréció és - magától értetődően - a tisztaság.
Sehogyan sem tudtam elképzelni, hogyan nézhet ki egy ilyen randikuckó, és milyen emberek üzemeltetik, ezért rábeszéltem a barátnőmet, hogy fizessünk be egy rövid légyottra. Ki is néztem egy lakást az interneten, három óra 5000 forint. Felhívtam a foglaláshoz megadott telefonszámot, egy női hang szólt a kagylóba. "Szia! Iza vagyok." Az azonnali bemutatkozástól annyira lefagytam, hogy csak nehezen tudtam elhabogni, ki vagyok, és mit szeretnék, de Iza kézben tartotta a beszélgetést, megadta a pontos címet, és megkért, hívjam fel újra, ha a megbeszélt időpontban a lépcsőház bejárata elé érek.
Az új építésű házhoz érve tehát újratárcsáztam Iza számát, és néhány perc múlva meg is jelent egy Veraként bemutatkozó lány, aki felvitt a 8. emeletre, megmutatni a szerelmi fészket. Az igazat megvallva szürreálisabb élményre számítottam, csalódottan vettem tudomásul, hogy 2013-ban egy budapesti szexkuckó pont úgy néz ki, mint bármelyik bután berendezett lakás.
Kissé lohasztó volt továbbá, hogy ment a mosógép, képtelen voltam nem gondolni arra, hogy az előző pár szennyesét mossák. Hiába, nagyüzem van. Óvatos kérdéseimre válaszolva Vera is erről számolt be, aznap 9 "átadása" volt, ami a háromóránkénti 5000 forintos tarifával számolva is napi 45 ezres bevételt jelent csak egy átadótól. Szavaiból kiderült az is, hogy több átadót foglalkoztat a cég, ők takarítják ki és mutatják meg a lakásokat a pároknak. Vera végül a kezembe nyomott egy borítékot, amit távozáskor a lakáskulccsal a postaládában kellett hagynom, majd távozott.
A barátnőmre várva kicsit szétnéztem a lakásban. Érdekes, hogy kanálból és villából például volt elég, de kést csak egyet találtam. A hűtőben egy teli zacskó szódabikarbónát, a konyhapulton pedig fél csomag ropit hagyott az előző pár. Kis hezitálás után végül megettem a ropit, és belenyaltam a szódabikarbónába is, hogy biztos legyek benne, nem kokain. Az egyik szekrényben pár régi Playboyra bukkantam, a tévét bekapcsolva pedig azon kellett megrökönyödnöm, hogy egyetlen pornóadó sem volt a csatornakínálatban. Csütörtökön késő délután a legerotikusabb műsor az Életképek volt, így Kulka János és a neki szerelmet valló Hegyi Barbara társaságában voltam kénytelen bevárni későn érkező barátnőmet.
Egy, a témát közelről ismerő üzletember, aki korábban maga is vezetett olyan panziót, ahol órákra lehetett szobát bérelni, azt mesélte, hogy a kilencvenes években is nagyon megérte ilyen szálláshelyeket működtetni. Akkor azonban még valamiért nem volt divat, hogy külön lakásokat tartson fenn egy vállalkozó, inkább egy nagy ingatlanban rendezett be szexpanziót. Idővel azonban egyre több prostituált jelent meg az ilyen szálláshelyeken, így viszont a sima vendégek elpárologtak.
Pedig ezek a "diszkréciót kereső vendégek" igen fizetőképesnek számítanak a piacon, a korábbi panziótulajdonos szerint - aki egyébként még annak ellenére is ragaszkodott ahhoz, hogy Béla álnévvel szerepeljen ebben a cikkben, hogy többször elmondtam neki, egyáltalán nem muszáj, hogy bármilyen nevet beírjak - a jó szolgáltatást hajlandók megfizetni, és könnyen válnak visszatérő kuncsaftokká. Ezek az emberek a legtöbb esetben a feleségüket vagy férjüket csalják, ezért is igénylik különösen a diszkréciót, amibe a névtelen foglalástól kezdve a rejtett parkolóhelyen át a megbízható személyzetig minden beletartozik.
Később - először Budapesten majd a nagyobb vidéki városokban is - megjelentek az órákra kivehető ingatlanok. Az interneten talált hirdetések között több olyan akad, amelyek eleve feltüntetik a lakásokat kiadó vállalkozás nevét is, a cégadatbázis szerint ezek többnyire az üdülési és egyéb átmeneti szálláshely szolgáltatását jelölték meg főtevékenységként. Az általam kipróbált lakás hirdetésénél nem szerepelt az üzemeltető társaság neve, de kaptam nyugtát (mert kértem), azon pedig egy szintén ilyen tevékenységet végző kft. neve szerepel.
Az egyik budai titkos találkahely tulajdonosa elmondta, ő két hónapja azért döntött úgy, hogy belép a piacra, mert egy ismerőse a közelmúltban többször is igénybe vette ilyen alkalmi szállások szolgáltatásait, és az ő tapasztalatai alapján úgy tűnt, érdemes belevágni. Azóta saját maga is meggyőződött arról, hogy jól megy a piac, a budai lakást turistáknak is kiadja, az üresjáratokat pedig igyekszik pár órás bérlőkkel kitölteni. Ez a vállalkozó a lakáshoz vezető udvaron felszerelt egy minikamerát, hogy "legalább a bútorait szemmel tarthassa".
A legtöbb lakásban minimum három órára kell foglalni, ez Budapesten szinte mindenhol 5000 forintba kerül, vidéki városokban pedig 3000 és 4500 forint között változik az ár. Ehhez jönnek a különböző pótdíjak. Van, ahol a kávéfőzőt és a vízforralót is csak felár ellenében lehet használni, de általában kevésbé bagatell dolgokért kérnek csak pluszpénzt, mint a szaunahasználat vagy a foglalt időszakból való kicsúszás. Az éjszakákra is külön tarifa vonatkozik, este 8-tól másnap reggel 8-ig a fővárosban átlagosan 9000 forintért foglalható szállás.
Én fél öttől fél nyolcig tudtam lefoglalni egy olyan lakást, ahol nyolctól kezdődik az éjjeli ciklus. Ez arra enged következtetni, hogy a bérbeadó fél órát számol a takarításra a párok között. A takarítás és a rezsi egy alkalomra vetítve a megkérdezett lakástulajdonosok elmondása szerint 1000-2000 forint között alakul, egy háromórás bérbeadással így Budapesten 3000-4000 forintot lehet keresni, ha beleszámoljuk a lakások átlagos amortizációját, akkor is marad tehát minimum 2500-3000 forint.
Az éjjeli 8000-10 000 forintos árral számolva még nagyobb a haszon, mert az éjszakát a lakásban töltő párok után is ugyanannyit kell mosni és takarítani, mint a háromórások után, és a rezsiköltség sem sokkal magasabb, így az éjjelenkénti 6-7000 forintos profit egyáltalán nem tűnik túlzónak.
A plusztarifák mellett egyébként akciós ajánlatokkal is találkoztam, ezek között voltak teljesen érthetőek, mint a vasárnapi kedvezmény, de olyanok is, amik még most is csavarják az agyamat, például a rendőröknek, katonáknak, katasztrófavédelmi dolgozóknak, tűzoltóknak, polgárőröknek és egészségügyi dolgozóknak nyújtott 1000 forintos mínusz.
Aki a hirdetések szóhasználatán szeretne derülni, vagy egyszerűen kedvet kapott arra, hogy nem túl drágán idegen lakásokban nézze az Életképek-et, keressen rá a "lakás pár órára", a "diszkrét búvóhely" vagy a "szerelmi kuckó" kulcsszavakra.