Húz egyet, majd enged az olajár a szorításon

Nem okozott nagyon nagy meglepetéseket a Nemzetközi Energia Ügynökség szokásos havi jelentésével. Az olajpiaci keresleti és kínálati várakozásokon csak finomhangoltak, és felhívták a figyelmet a finomítói iparágban várható igen nehéz környezetre. A nyersolajpiaci kilátások kapcsán azonban kimazsolázhatunk egy-két érdekes prognózist.

Az Ügynökség azt mondja, hogy a nyári hónapokban az olaj piaca bizony szűkülhet, mivel a kínálati oldalt több tényező is nyomás alatt tartja. Egyrészt az északi-tengeri mezők karbantartási munkálatai, a szudáni kitermelés visszatérésének nehézségei, a nyári amerikai hurrikánszezon potenciális hatásai, vagy a szíriai események közel-keleti kitermelést veszélyeztető kockázatai. Mindezek pont egy olyan időszakban jelentenek veszélyt, amikor szezonálisan az üzemanyagok iránti kereslet csúcsra fut, és a finomítók is egyre több olajat kezdenek feldolgozni.

Ha igazuk lesz a szakembereknek, akkor nagyon valószínű, hogy az olaj árfolyama is emelkedni fog a piaci kondíciók szűkülésével (amit mondjuk felülírhat egy esetleges Fed visszavonuló az eszközvásárlásoktól). A Brentnek erre rövid távon lenne is tere, bár a 120 dolláros magasságok valószínűleg még így is útját állnák a hegymenetnek.

A Saudi Aramco egykori olajipari vezetője szerint legalábbis ezek a szintek egyfajta felső plafont jelenthetnek majd az olajárban, egészen egyszerűen azért, mert az új kitermelési technológiáknak köszönhetően hosszabb távon továbbra is megfelelően ellátott a piac a nyersanyaggal. A palaolaj kitermelése hatalmas potenciált jelent, ráadásul nemcsak Amerikában, hanem például az oroszoknál, Kínában, vagy Brazíliában is.

Ami régen technikilag bonyolult volt, az mára már könnyen és gazdaságosan is megvalósítható. Kellő mennyiségű olaj áll tehát rendelkezésre, ami azonban nem jelenti azt, hogy ismét beköszönt majd az olcsó olaj korszaka. A korábbinál jóval bonyolultabb és költségigényesebb eljárásokról van szó, hordónként 70 dollár alatt már egyre jobban csökken azoknak a mezőknek a száma, amit nyereség mellett lehet kitermelni. Tartósan 50 dollár alatti olajárnak tehát talán kisebb a valószínűsége (bár persze ki tudja, hogy a technológiai fejlődés mire lesz még képes), a felszínre hozott egyre nagyobb mennyiségek elsőszámú haszna inkább az, hogy stabilizálhatják majd az olajárat.

A nagy befektetési sztori mindenesetre - pont emiatt - nem igen látszik az olaj piacán, amit jól példáz az is, hogy a befektetési házak (például Citi, vagy Goldman) az elmúlt hetekben sorra jöttek ki a nyersanyagpiaci szuperciklus végét jósló stratégiáikkal. A lakosság persze örülhet, hiszen ha az olajár nem emelkedik tovább, úgy jelentős benzinár emelkedéstől sem igazán kell tartani (hacsak a forint nem kezd mélyrepülésbe, amire jelenleg szintén kisebb esély mutatkozik).