Miénk lesz, és kész

A jogbiztonságot és a magántulajdonhoz való jogot sértheti a takarékszövetkezetek viharos átalakítása. Az állam cserébe hatékonyabb működést és pénzt ígér.

Egy kis reménysugár csillant fel a takarékszövetkezetek előtt azzal, hogy az államfő szerdán visszadobta a múlt héten sebtében elfogadott, a takarékszövetkezeti rendszer totális átszabását előidéző törvényt. Hogy milyen reményeik válnak valóra az önállóságuk elvesztésétől félő takarékszövetkezeteknek, az tüstént kiderül. Az előjelek alapján mindenesetre nem nekik áll a zászló.

A kormány az államfői vétó napján este beadott egy módosító indítványt a parlamenthez, az Országgyűlés pedig, amilyen gyorsan megtárgyalta és törvénybe öntötte a kormány eredeti elképzelését, ugyanolyan gyorsan, pénteken választ is ad az államfőnek, aki a törvény újragondolására kérte a parlamentet. A kormány új javaslata azonban alig korrigálja a köztársasági elnök szerint is problémás törvényt, a pontosító javítások mellett lényegében egyetlen érdemi változtatást vezetne át a jogszabályon, de összességében messze nem orvosolja a takarékszövetkezeti szektor és az államfő által kifogásolt hibákat. Így semmi sem változott abban, hogy a takarékszövetkezetek vezetői államosításként élik meg az új törvényt. A parlament pénteken délelőtt szavaz a módosított törvényjavaslatról.

A köztársasági elnök mankót adott abban a levelében, amelyben visszaküldte a törvényt a parlamentnek. Áder János megkérdőjelezte, hogy a takarékszövetkezetek mostani tulajdonosainak tulajdonjogát korlátozó új rendelkezések indokoltak, arányosak és alkotmányosak-e. Az új központi szervezetek határozataival szembeni jogorvoslatban is hiányosságokat lát az államfő, és arra is utalt, hogy nincs pontosan szabályozva, hogy mit kapnak a takarékszövetkezetek tulajdonosai, ha az állam a jövőben eladja a most az uralma alá hajtandó rendszert.

Itt patikamérlegre lesz szükség

Hasonló problémákat fogalmaztak meg az Origónak alkotmányjogászok. A 105 takarékszövetkezeti rendszerben most négy, önkéntes alapon létrehozott intézményvédelmi alap van, amelyek arra szolgálnak, hogy a bajba jutott takarékszövetkezeteket a többiek kisegítik. Ezeket az alapokat a mostani törvény megszünteti, a vagyonukat pedig az életre hívandó, kötelező tagságú Integrációs Szervezetnek adja. Ehhez a vagyonelvonáshoz az érintettek nem járultak hozzá, nem is kérték ki a véleményüket, ez pedig felveti a tulajdonhoz való jog sérelmét - mondta Bodzási Balázs.

Az MTA Jogtudományi Intézetének munkatársa és a Corvinus Egyetem gazdasági jogi tanszékének oktatója szerint egy másik passzus is sérti a tulajdonhoz való jogot. A jogszabály előírja, hogy az állami többségi tulajdonba kerülő Takarékbankban kötelező lesz bizonyos mértékű részesedést vásárolnia minden takarékszövetkezetnek.

Vannak azonban már ma is olyan takarékok, amelyek az előírtnál nagyobb tulajdoni hányaddal rendelkeznek a szövetkezeti rendszer központi bankjában. A törvény rájuk nézve azt az utat jelöl ki, hogy a Takarékbankba bevásároló Magyar Fejlesztési Bank egy későbbi időpontban átveszi azt a tulajdoni hányadot a takarékoktól, amely a kötelezően előírt, mindenkire egységes hányadon felül van. De hogy mennyit kell adjon az MFB a takarékoknak, arról a törvény nem rendelkezik pontosan - magyarázza a jogász. (A törvény arról rendelkezik, hogy két jó hírű könyvvizsgáló cég majd beárazza, mennyit ér egy-egy takarék tulajdoni része, és az MFB majd annyit fizet neki, amennyi a két könyvvizsgálói becslés átlaga.)

Két másik, névtelenséget kérő alkotmányjogász azzal finomította, egészítette ki ezt, hogy az érthető, hogy ha az állam pénzt áldoz valamire, márpedig itt az ígéretek szerint - de egyelőre csak az ígéretek szerint - százmilliárd forintot pumpál a takarékszövetkezeti rendszerbe, akkor be akarja biztosítani azt, hogy a menedzsmentjogokkal ő rendelkezzen. Azonban ekkor is fontos, hogy a magántulajdon korlátozása arányban legyen a közérdekkel, és a kisajátítás révén a tulajdonjogukban korlátozott takarékszövetkezetek kellő kártalanításban részesüljenek. Egyikük elképzelhetőnek tartja, hogy az arányosság fennáll, de ezt csak pontos vizsgálat alapján lehet eldönteni.

Az egész rendben van, de egyesekre ráfér a kistafírozás

Az igaz, hogy egyes takarékszövetkezetek nincsenek jó bőrben, de a szektor egésze teljesíti az európai szinten is elvárt tőkekövetelményt. A ma is létező intézményvédelmi alapoknak épp az a feladatuk, hogy a többiekhez képest kevésbé stabil takarékokat a többiek kisegítsék. Ráadásul a takarékszövetkezeti rendszer egészében a kereskedelmi bankokhoz képest jóval kisebb probléma az, hogy a kihelyezett hiteleket esetleg nem fizetik vissza az ügyfelek. Ez azért is lehet, mert a takarékok jóval kevesebbet hiteleztek az elmúlt években, mint a kereskedelmi bankok: míg a takarékoknál a hitelállomány durván a betétek felét éri el, addig a bankrendszer egészében 120 százalék körüli a hitel/betét arány.

Éppen az utóbbi miatt a takarékszövetkezeti rendszerben óriási potenciál van, a betétállomány pár százmilliárd forinttal nagyobb hitelállományt is lehetővé tenne. Vélhetően emiatt is lehet vonzó az állam számára ez a rendszer.

Gyors az átalakítás, ez tény, de vajon érthető-e?

Az egyik alkotmányjogász szerint akár még érthető is lehet, hogy az állam ilyen viharos gyorsasággal átveszi az irányítást az egész takarékszövetkezeti rendszer felett, és mindenkit beterel maga alá, abból a megfontolásból, hogy ha önkéntes lenne a csatlakozás, és valaki nem akarna belépni, azzal szemben esetleg megrendülhetne az ügyfeleinek a bizalma.

Ezzel szemben másik beszélgetőtársunk úgy látja, hogy az állam adhatott volna pár hónapot arra a takarékoknak, hogy amelyiknek szükséges, az oldja meg saját maga a megerősítést, szerezzen tőkét, és csak akkor vonja állami gyámság alá, ha a határidőig nem tudja ezt megtenni. Bodzási Balázs szerint a kutyafuttában hozott törvény ráadásul sérti a jogbiztonság és jogállamiság elvét.

Mint mondja, a parlamenten két nap alatt áthajtott törvénynél elmaradt az érintettekkel folytatandó valós konzultáció (az Origónak nyilatkozva a takarékszövetkezeteket képviselő Vállalkozók Országos Szövetségének főtitkára, Dávid Ferenc és az OTSZ-elnök Demján Sándor is ezt nagyon fájlalja), márpedig a jogállamiság elvét az Alkotmánybíróság az elmúlt bő húsz évben mindvégig védte.

Bodzási szerint az is alkotmányos aggályt vet fel, hogy az új rendszerben az Integrációs Szervezet és a Takarékbank határozataival, döntéseivel szemben igazi jogorvoslati lehetőség nincs.

Könnyen az alkotmánybírák elé kerülhet az ügy

Biztosra vehető, hogy a törvényt a kis korrekcióval pénteken újra elfogadja a parlamenti többség. Az államfőnek ezután már nem lesz mérlegelési joga, alá kell írnia. Másnap a törvény életbe is lép, három napon belül pedig fel is állítják az Integrációs Szervezetet, igazgatóit pedig a Magyar Fejlesztési Bank kijelöli.

Azt beszélgetőtársaink szinte biztosra veszik, hogy a törvény az Alkotmánybíróságon köt ki (az érintettek bármelyike, vagy például Szabó Máté ombudsman fordulhat az Alkotmánybírósághoz, a testület pedig vizsgálhatja a kérdést, mert nem adóügy - amitől lényegében el van tiltva az AB). A nyári szünetre vonuló AB kétesélyes döntéséig azonban hónapok telhetnek el, addig pedig folyik a takarékszövetkezeti rendszer átszervezése.

Az emberek kivárnak és nyugtatni kell őket

Nemcsak a takarékszövetkezeti vezetők, hanem a szövetkezetek ügyfelei is elégedetlenkednek. Amióta a múlt héten előkerült a törvény, megszaporodtak azok a kérdések az ügyfeleink részéről, hogy mit tegyenek most, kivegyék-e a pénzüket a takarékból - osztotta meg a tapasztalatokat az Origóval a 23 ezer fős ügyfélkörrel rendelkező Polgári Takarék vezetője. Béke Lászlóné most minden reggel tájékoztatást küld az egységvezetőknek az aktuális helyzetről, és azzal a jó tanáccsal látja el őket, hogy nyugtassák meg az embereket.

Más, a törvény által generált másik akut problémát is kezelniük kell a takarékoknak. Arról számolt be több szövetkezeti vezető az Origónak, hogy a bizonytalanság miatt több, hitelfelvételben gondolkodó ügyfelük is kivár. A napokban számos olyan eset fordult elő, amikor a takarékszövetkezetekhez kölcsönért folyamodó ember azt mondta az adott takaréknak, hogy megvárja, hova fut ki ez a mostani történet, mégsem annyira sietős neki hitelt felvenni.