Veszélyes játékot űznek az ázsiaiak

A Nomura elemzőjének véleménye szerint sok ázsiai ország hasonló hibát követ el a túlzottan laza monetáris politikájával, mint amit az Egyesült Államok és Európa már elkövetett a globális gazdasági válság kirobbanását megelőzően. A válság előjelei már látszódnak, túl magas szintekre futott a hitelállomány és az ingatlanpiaci lufi fújódása is egyre több helyen látszódik. Az elemző szerint a gazdaságpolitikai döntéshozók csak az üzleti ciklusokat figyelik, de nem törődnek a pénzügyi folyamatokkal. Ebből baj is lehet! 

A Nomura június végén megjelent riportja szerint az ázsiai országokban ugyanazokat a gazdaságpolitikai hibákat követik el a vezetők, mint amiket az Egyesült Államokban és Európában is elkövettek a globális válság kirobbanása előtt. Az elemző arra hívja fel a befektetők figyelmét, hogy a túlságosan laza monetáris politika, vagyis a túlzottan alacsony kamatok fenntartásakor csak az üzleti ciklusokra koncentrálnak a döntéshozók, de nem veszik figyelembe a pénzügyi ciklusokat.

A hangzatos kijelentések mögött egy igenis ésszerű logika húzódik meg. A monetáris politika a gazdasági ciklusokra fókuszál a Nomura elemzője szerint, vagyis elsősorban a gazdasági növekedést veszi figyelembe és addig nem szigorítanak az illetékes döntéshozók a laza kamatpolitikán, amíg nem látják jelét az üzleti ciklus felívelésének. Ugyanakkor nem veszik figyelembe a pénzügyi rendszert, vagyis nem törődnek például a hitelezés felfutásával és ezzel egy jövőbeni hitelválságot kockáztatnak.

Az elemző gyűjtése szerint a GDP-arányos hitelállomány olyan szintekre emelkedett az ázsiai országokban, amit már nem tudnak kinőni a jelenlegi gazdasági növekedési ütemükkel, ezért kezd egyre inkább fenntarthatatlanná válni az eladósodottság mértéke. Ázsiában átlagosan 167 százalékos szinten volt tavaly év végen a bruttó hazai termékhez viszonyított adósságállomány, és emellett a legtöbb ország ingatlanpiacán is buborékgyanús állapotok alakultak ki (értsd: jelentősen elszálltak az ingatlanárak). Néhány hete Mark Mobius is úgy nyilatkozott, hogy a kínai ingatlanpiacon olyan folyamatokat lehet látni, mint a jelzálogpiaci lufi kipukkanása előtt az Egyesült Államokban.

A hüvelykujj szabályként használt Taylor formula szerint számított elméleti kamatláb konzisztens módon az aktuális rátaánal magasabb a szóban forgo dél-kelet ázsiai országokban a Nomura számításai szerint. Eszerint a monetáris politika túlzottan engedékeny és a gazdaság túlhevüléséhez vezet. Ez pedig növeli a gazdaságok pénzügyi sebezhetőségét. A Nomura szerint mind Kína, mind Hong Kong, mind pedig India a "veszélyzónában" van. Ezekkel szemben Indonézia, a Fülöp-szigetek és Tajvan lehet legkevésbé hajlamos a válságra.

Közgazdaságtani kitekintő: Mi az a Taylor szabály?

A közgazdaságtanban John B. Taylorról nevezték el azt a monetáris politikai szabályt, amely alapján a központi bankok meghatározhatják, hogy milyen mértékben kell változtatni az alapkamatot az infláció és az ország kibocsátásának változása esetén.

Az egyenlet szerint amennyiben az infláció elmarad a hosszú távon elfogadható szinttől, akkor lehetőség van monetáris politikai lazításra, vagyis a gazdaság stimulálására a kamatok csökkentésén keresztül. Ellenkező esetben fordítottan kell eljárni.

Ha a kibocsátás az egyensúlyi szint alatt van, akkor szükség van monetáris élénkítésre és csökkenteni kell a kamatokat, viszont túlzott kibocsátás esetén a gazdaság túlhevülését elkerülendő szigorítani kell a monetáris kondíciókon, vagyis kamatot kell emelni.

A Nomura szerint akkor lesz baj, amikor a FED kötvényvásárlási programjának visszafogása a befektetőket arra fogja sarkalni, hogy differenciáljanak a különböző piacok között. A jobban eladósodott országok iránti bizalom pillanatok alatt elillanhat és a befektetők a pénzügyileg stabilabb célpontok felé fordulhatnak majd.