Erste-vezér: Utálatból és bosszúból nem lesz pénz

Ukrajnai leánybankja eladása után máshonnan nem szándékozik kivonulni az Erste Bank, még Magyarországról sem - közölte az Investor.hu-val Andreas Treichl, az Erste Group Bank AG elnök-vezérigazgatója. Pedig a csoport eredményét legjobban nálunk csúfítják kormányzati megszorítások, ráadásul a takarékszövetkezetek, illetve a Takarékbank reorganizációjának eredményeként új versenytárs felbukkanásától is lehet tartani. Bár tőkehelyzete megengedné, az Erste-csoport egyelőre kivár - akár 2014 végéig - a terjeszkedéssel, mindenekelőtt az első számú célpontjának számító Lengyelországban, miután sokallja az általa kiszemelt bankért kért árat. 

Hol tart a válság Európában? Milyen makrogazdasági környezetet lát az Erste számára rövidtávon?

Sokan elégedetlenek az EU fejlődésével, és el kell ismerni, valóban nem tudjuk jól menedzselni a pénzintézetek problémáit, mindenekelőtt Dél-Európában. Hiányzik ehhez a megfelelő politikai vezetés, akarat. Mindezek miatt Európa jelenleg a világ többi része után kullog. Az USA, Kína, Oroszország, illetve az utóbbi kettő mellett Brazíliát, Indiát és Dél-Afrikát tartalmazó úgynevezett BRICS-országok lényegesen jobban teljesítenek az öreg kontinensnél. Még ha ez az összehasonlítás csalóka is, hiszen Európa nem egy ország, hanem 28 EU-tagból és közel ugyanennyi unión kívüli államból álló konglomeráció, melynek részei szélsőségesen eltérő teljesítményeket nyújtanak. Egyesek - jelesül Svédország, Németország, Ausztria és Lengyelország - nagyon jól teljesítenek, mások elfogadhatóan, akadnak viszont olyanok, amelyek nagyon rosszul. Ilyen körülmények között viszont roppant nehéz olyan döntéseket hozni, amelyek a kontinens egészének kedveznek, mindenkinek egyformán jók.

Igaz, ettől még a politikusok csipkedhetnék magukat. Hiszen Európa fokozatosan lefelé csúszik, ami a gyengébbeknél nagyobb, míg az erősebbeknél kisebb mértékű, ennek következtében az európai államok közötti fejlettségi szakadék tovább mélyül. Most mindenki a szeptemberben esedékes németországi választásokra vár, azt feltételezve, hogy majd az után minden megváltozik. De fogalmunk sincs arról, mi is változhat meg. Hiszen amire szükségünk van, az az, hogy végre döntés szülessen a problémás európai pénzintézetek gyors, világos és radikális rendezéséről, melynek mielőbbi végrehajtása után választanunk kell, akarunk-e európai banki és fiskális uniót vagy sem.

Attól tartok azonban, nem ez fog történni, hanem az, hogy egyes államok pénzügyei rendben lesznek, bankrendszerük meg lesz tisztítva a mérgező eszközöktől, miközben szép számmal lesznek olyanok, amelyek ezt nem akarják vagy tudják megvalósítani. Így viszont hiába is jön létre formálisan a költségvetési unió, az csak nagyon alacsony gazdasági növekedést tesz lehetővé Európában. Nekünk, mint banknak fel kell készülnünk együtt élni hosszabb időszakon át egy olyan környezettel, amelyben lényegesen hatékonyabban kell működnünk, annak érdekében, hogy képesek legyünk teljesíteni és túlélni egy olyan környezetet, amely nem növekszik.

Ennyire borús a kép a közép- és kelet-európai régióban is?

Szerencsére a régiónk általánosságban jobb állapotban van, lényegesen jobb fundamentumokkal rendelkezik, mint Európa többi része. A költségvetési hiányok alacsonyabbak, a terhek kisebbek, az üzleti környezet barátságosabb, mint Nyugat-Európában. Errefelé az emberek sokkal jobban alkalmazkodnak a romló gazdasági körülményekhez, jobban elfogadják a válság miatti megszorításokat, mint a fejlettebb szociális, nyugdíj- és a jóléti rendszerhez szokott nyugat-európai társaik. A közép- és kelet-európaiaknak jobb a mentalitásuk, tudatosabbak a tekintetben, hogy az életük a saját kockázatuk, jobban ki vannak éhezve a fejlődésre. Ehhez rendelkeznek a szükséges munkaerővel, képzettséggel, tudással. Ráadásul a közép- és kelet-európai országok földrajzi elhelyezkedése kiváló.

De az említett előnyöket csak akkor aknázhatnánk ki, ha végre ráébrednénk arra, hogy régiót alkotnak, s mint ilyen, sokkal vonzóbbak lehetnénk a befektetőknek, mint külön-külön. Ha ezt felismernénk, Közép- és Kelet-Európa olyan fejlődést futhatna be, mint Skandinávia. Ne feledjük, a 70-80 milliós lakosú közép- és kelet-európai régió akkora, mint Németország. A régió fejlődéséhez a források biztosítottak, hiszen valamennyi közép- és kelet-európai ország több pénzt kap az EU-tól, mint amennyit befizet oda. Óriási tehát az esély, ám úgy érzem, ezt nem fogjuk kihasználni, ami szégyen. Ez dühít engem.

S vélhetően a válság miatti hatósági nyomásoktól, adóktól és egyéb pénzügyi terhektől sem boldog. Mit gondol, már túl vannak a feketelevesen, vagy még további megszorítások jöhetnek?

Érdekes, hogy ezt pont egy magyar újságíró kérdezi, hiszen e vonatkozásban az ön országa a legbarátságtalanabb a bankokkal szemben. De melyik az? Mutasson egy politikust Európában, aki azt mondja, mi szeretjük a bankokat. Annak idején a most százéves édesapám egy interjúban arra a felvetésre, mennyire szerencsés, hogy bankár, emiatt ugyanis van tekintélye, azt válaszolta, a bankárokat soha nem respektálják, mindenki utálja őket. Amire jelenleg kétségtelenül van is némi okuk, hiszen a bankok bután viselkedtek az utóbbi években. A politikusok pedig amúgy is képesek elhitetni az emberekkel, hogy rajtuk kívül mindenki más ellenség.

Ám nem lehet úgy gazdaságot építeni, hogy utálunk valakit. Az utálat és a revánsvágy nem teremt gazdasági növekedést. Márpedig mindenki, a politikusok és a bankok is egyaránt a gazdasági növekedéstől függnek. És ahogy a bankok nem növekedhetnek politikusok nélkül, úgy a politikusok sem érhetnek el gazdasági növekedést a bankok nélkül. Hiszen akár szeretik, akár nem, a bankok finanszírozzák a gazdaságot. A politikusoknak rá kell döbbenniük, hogy a bankok megnyomorítása nem segíti őket, hiszen nekik növekedést kell felmutatniuk ahhoz, hogy az emberek újraválasszák őket.

Egyik kormány sem tudja túlélni, ha a versenyképesség hosszabb távon csökken. Ezért nem kizárt, hogy további megszorítások már nem érnek bennünket. E tekintetben sajnos az Erste már most is világcsúcstartó, a legjobban adóztatott bank a világon. Tavaly például 244 millió eurónyi adót fizettünk, többet, mint a nálunk közel tízszer nagyobb mérlegfőösszegű Deutsche Bank. Ennek ellenére a Közép- és Kelet-Európában működő bankok egyáltalán nem gyengék, kivételesen jó a tőkehelyzetük, magas a likviditásuk, nem szorulnak az állam segítségére. Az egyetlen jelentős probléma, amit el kell fogadnunk, különösen Magyarországon, az a svájcifrank-hitelek magas aránya.

Én már 2007-ben megmondtam a magyar kormánynak és a jegybanknak, hogy állítsák le a devizahitelezést, de nem törődtek velem. Egy bank pénzügyi helyzete általában megegyezik az emberekével. Ha utóbbiaknak van jövedelme, megtakarítása, akkor a bankoknak is, ha nincs, a bankoknak sincs. Csehországnak és Szlovákiának az az előnye Magyarországgal szemben, hogy a polgáraik likvidek, ezért a bankok is. Magyarországon a bankok importáltak többletlikviditást, hogy odaadják az embereknek. Ám annak érdekében, hogy ez működjön, a forintnak erősebbnek kellene lennie az eurónál és a svájci franknál, de nem ez történt. Ugyanez a probléma Horvátországban és Romániában, de a románok ezt képesek lesznek megoldani.

Ha ennyire kedvező az Erste tőkehelyzete, akkor miért bocsátott ki részvényt júliusban? S miért zárta le oly gyorsan a tranzakciót az előzőleg megjelölt periódus (harmadik negyedév) első napjaiban?

Már egy éve elhatároztuk, hogy visszafizetjük a válság elején az államtól és magánbefektetőktől kapott hitelből még meglévő 1,76 milliárd eurós tartozást, ebből 1,2 milliárdot az államnak, mivel az azután fizetendő kamat évről évre emelkedett, ami jövőre már 160 millió eurós pluszkiadást jelentett volna nekünk. Jó ideje győzködtem a hatóságokat, hogy a bank tőkéje és likviditása elég erős ahhoz, hogy túléljen bármilyen sokkot, a kockázatkezelésünk és a pénzügyi ellenőrzésünk kielégítő. Ez tette lehetővé, hogy visszafizessük az 1,76 milliárd eurót, s helyette 660 millió euró értékben új részvényeket bocsássunk ki. Mivel a tőkeköltségünk 9,5 százalék, vagyis 1,76 milliárd után 160 millió, míg 660 millió euró után 60 millió, megspórolunk 100 milliót, amivel növelni tudjuk a tőkénket. Pénzügyileg tehát ez egy jó üzlet. Ilyen gyorsan pedig azért hajtottuk végre a kibocsátást, mert ezzel egyidejűleg publikáltuk, hogy az idei eredményünk 5 százalékkal elmarad az előző évitől, amire rögtön esett is a részvényárfolyam.

Mennyit jegyeztek az intézmények és mennyit a magánszemélyek?

Az új részvények 98 százaléka került intézményi befektetőkhöz, egyharmad-egyharmad részben amerikai és brit alapokhoz, s együttesen ugyanekkora részt jegyeztek lengyel, német, svájci és osztrák alapok, s csak 2 százalék jutott magánszemélyeknek.

Lesznek további intézkedések a tőkemegfelelés ás a profitabilitás javítása érdekében?

A tőkeemelés révén már most teljes egészében teljesítjük a csak 2020-tól kötelező Bázel III. tőkemegfelelési előírást. Ma az Erste-csoport a megfelelően tőkésített pénzintézetek közé tartozik Európában. Mivel nincs tőkeproblémánk, nem hiszem, hogy szükségünk lenne további tőkeemelésre.

Ugyanakkor nyereségesebbé kell válnunk. Előrelátható időn belül szeretnénk olyan helyzetbe kerülni, hogy még akkor is ki tudjuk termelni a tőkeköltséget, ha az európai gazdaság nem növekszik, függetlenül attól, mi történik az euróval, illetve a fiskális vagy bankunióval. A tőkeköltség jelenleg 9,5 százalék, miközben a tőkemegtérülésünk 6 százalék. Vagyis több százmillió euróval növelni kell a profitabilitásunkat. Ezért folytatnunk kell a költségcsökkentést, egyúttal gyarapítani piaci részesedésünket. Hatékonyabbá kell válnunk, ez azonban kizárólag a költségcsökkentéssel nem lehetséges. Ha bezárnánk a fiókjainkat, akkor ugyan nem merülne fel többé költség, de az üzleti lehetőségek is elapadnának. A hatékonyságnövelés a legjobb módja annak, hogy túléljük a válságot és az állami nyomásokat.

Egyelőre azonban még hátrafelé araszolgatnak, idei évük a tavalyinál gyengébb lehet. Mi késztette a vezetőséget előrejelzései lényeges megváltoztatására?

A június végén bejelentett, a tavalyihoz képest legfeljebb 5 százalékos üzemieredmény-csökkenés nem tekinthető jelentősnek, nagyjából 150 milliós kiesést jelent. Ennek fő oka, hogy a kamatok mindenhol nagyon alacsonyak, és csak még lejjebb tartanak. Márpedig mi egy betétekben nagyon gazdag bank vagyunk, ezért ügyfeleink betéteiből hitelezünk. Ha viszont a kamatok lemennek, a marzsok csökkennek, akkor többé nem tudunk akkora eredményt termelni. Ezen a helyzeten csak a hitelezés növekedése javíthat.

Sor kerülhet további leírásokra az Erste leánybankjainál? Hogyan alakulhatnak a kockázati költségeik és a tartalékképzési rátájuk?

Nem hiszem, hogy további leírásokra sor kerülhet, de ez nem tőlünk függ, hanem a könyvvizsgálóktól, illetve a gazdaság teljesítményétől. Ha minden romlik, akkor még kényszerülhetünk leírásokra. A kockázati költségeink viszont biztosan csökkeni fognak az idén és jövőre is.

Az ukrajnai leánycégük eladását követően esetleg máshonnan is kivonulnak?

Nem. Azért hagytuk el Ukrajnát, mert az nem illett a portfoliónkhoz, miután mi az EU keleti részére fókuszálunk.

Ehelyett inkább vásárolnak? Hol látnak akvizíciós lehetőségeket a közép- és kelet-európai régióban?

Egyelőre nincs tervben nagyobb szabású akvizíció. Most úgy látjuk, 2014 végénél előbb nemigen vásárolunk. Mindig is azt mondtuk, hogy Lengyelország érdekel bennünket, az egy nagy piac, amelyen jelenleg csak egy nagyon kicsi pénzintézettel vagyunk jelen. De az árak arrafelé most nem vonzóak. Mi sokkal alacsonyabbra értékeljük a lengyel bankokat, mint a mostani tulajdonosaik. Ezért kivárjuk, amíg az árak lejjebb mennek. Nem annyira sürgető nekünk a terjeszkedés. Emellett mindig is érdekelt minket egy szerbiai lakossági bankvásárlás, de ott csak kisebb pénzintézet jöhet szóba.

Valamelyik magyar bank megvételét nem vizsgálják?

Csak akkor vennénk még egy bankot Magyarországon, ha azt éreznénk, hogy a magyar kormány ezt valóban elismeri. De úgy nincs értelme a terjeszkedésnek, ha ez csak tovább növeli a problémát. Minden felelős politikus jól tudja, hogy egy országnak a legfontosabb a stabilitás, a megbízhatóság, mert az vonzza a befektetéseket. A befektetők számára az a lényeg, hogy a gazdasági környezet, az adó- és jogszabályok viszonylag hosszú ideig ne változzanak, lehessen jó előre tervezni.

Azok az országok tudják a legtöbb üzletet kötni, amelyek stabilak. Jelenleg messze a foci a legnépszerűbb sport a világon, de ha sűrűn változtatnák a szabályait, egy idő után elveszítené mindenki az érdeklődését. Változtatni persze lehet, de csak úgy, hogy mindenki értse, arra miért van szükség, és az emberek elhiggyék, hogy ettől izgalmasabb lesz a játék. Magyarország még messze van az effajta stabilitástól, mi mégsem kívánunk kivonulni innen. Hiszen nem 4-5 évre tervezünk, hanem száz vagy kétszáz évre.

Pedig a magyarországi kilátások - a bankszektort még évekig, akár egy évtizedig is sújtó különadók fényében - nem túl bíztatók. Hogyan hatnak a legutóbbi kormányzati megszorító intézkedések az Erste magyarországi profitabilitására?

Tény, most nem termelünk profitot Magyarországon, és hacsak nem történik valami változás, akkor ez lesz a helyzet jövőre is. Magyarországnak égető szüksége lenne külföldi cégek működőtőke-beruházásaira, ez serkenthetné a gazdasági növekedést. Ha ez nem valósul meg, akkor nincs arra esély, hogy létrejöjjenek azok a kis- és középvállalkozások, amelyek a külföldi tőkebefektető cégeknek beszállítanak. Kétségtelenül fontos, hogy Magyarország foglalkozzon az adósságterhével, ám a kormánynak meg kell találnia azt az egyensúlyt, hogy úgy csökkentse az államadósságot, hogy közben élénküljön a gazdaságot.

Élénkíteni hivatott az MNB hitelezési programja. Ez mennyire segíthet a magyarországi kis- és középvállalkozások forráshoz jutásán?

A programot nagyon jónak tartjuk. Még akkor is, ha az igénylésre hagyott szűk idő miatt aránylag sok a hitelkiváltás és kevés az új hitel, azok döntő részét is elsősorban forgóeszközök és nem beruházások finanszírozásához vették fel. Az Erste által igényelt keret az utolsó fillérig elfogyott, ennek valamivel több, mint a feléből új hitelt nyújtottunk, a többit pedig a már meglévő devizahitelek kiváltásához.

Hogyan oldaná meg Magyarország devizahiteles problémáját? Mit vár a legújabb devizahiteles-mentési kormányzati tervtől? Hogyan hagyhat ez a bankokra és a hitelportfolió minőségére?

29 756 devizahitelesünk igényelte az árfolyamgátat, de nekünk most azokkal foglalkozunk, akik ezt nem engedhették meg maguknak, őket kell segítenünk. Mindenképpen megoldást kell találni a devizahiteles problémára, ami nemcsak az országnak, az adósoknak, hanem nekünk is fejfájást okoz. Érezzük a felelősségünket, ezért is kerestük meg a jegybankot és működünk együtt a kormánnyal, mivel úgy véljük, közösen tudunk megoldást találni. Ehhez azonban idő kell, nem lehet máról holnapra eredményt elérni. A legutóbbi nyilatkozatok alapján a kormány is elfogadja, hogy ez egy hosszú távú probléma, amit meg kell oldanunk, méghozzá lépésről lépésre. Bíztató, hogy mintha a magyar kormány az utóbbi időben nagyobb hajlandóságot mutatna a bankokkal való együttműködésre. A legjobb orvosság persze az lenne, ha a forint erősödne, ez esetben ugyanis a devizahitelesek terhei mérséklődhetnének.

Mennyi időn belül várható a nem teljesítő hitelek arányának lényeges csökkenése? Mik az előfeltételei ennek?

A nem-teljesítő hitelek csökkenésének legjobb gyógymódja a gazdasági növekedés. Ez teremt munkahelyeket, juttatja jövedelemhez az embereket, aminek fedezetére hitelt tudnak felvenni és képesek is lesznek előteremteni a törlesztéshez szükséges összegeket. Egyszóval az szükséges, hogy az állampolgárok biztonságban érezzék magukat.

Hogyan védekezik az Erste az ellen, hogy a betéti kamatok már olyan mértékre estek, aminek láttán sokan alternatív megtakarítási formát keresnek, miközben a kamatvágások a kamatmarzsot is nyomás alá helyezik?

Erre csak azt tudom mondani, hogy együtt tudunk élni vele, kezelni tudjuk ezt a helyzetet.

Azt is, hogy a takarékszövetkezetek és a Takarékbank reorganizálása megváltoztathatja a magyar pénzügyi piacot? Érzik egy új befolyásos, erős piaci játékos felbukkanásának veszélyét? Sor kerülhet-e további konszolidációra?

Ez arról szól, amit Orbán Viktor mindig is mondott, hogy a bankrendszer 50 százalékának magyar kézbe kellene kerülnie. Kérdés, az ezzel összefüggésben mindig is emlegetett OTP Bank mennyire számít magyar banknak, tekintve, hogy a hivatalos adatok szerint jelenleg több mint kétharmada külföldi tulajdonosoké. A politikusok szerte a világon hajlamosak arra, hogy legyenek állami tulajdonú bankok, mivel úgy gondolják, hogy az nagyobb hatalmat ad nekik. Pedig már sokszor bebizonyosodott, hogy azok egy idő után csak problémát okoznak nekik, hiszen az állam általában nem olyan jó tulajdonos, mint a magánszemélyek, ezért is kerül sor előbb-utóbb a bankok privatizálására.