A világgazdaság jelenleg egy újabb válság első szakaszában jár, amiért elsősorban a Fed okolható - véli Stephen S. Roach, a Morgan Stanley vezető közgazdásza. Ennek jelei a feltörekvő piacokon végbemenő ijesztő folyamatok, melynek során menekülni kezdett a tőke ezekből a régiókból, súlyos problémákat okozva a feltörekvő országoknak - írja a Project-Syndicate.
Az indiai, brazil, török, vagy indonéz kötvényhozamok óriásit emelkedtek, ami egyre nagyobb terhet jelent az adott államoknak. A tőkekivonás miatt rémisztő módon gyengül ezeknek az országoknak a devizája, az indiai rúpia például történelmi mélypontot ütött a dollárral szemben, a brazil reál és a dél-afrikai rand pedig értékének már 16-17 százalékát veszítette el idén. Ezek következtében ráadásul a feltörekvő országok részvénypiacai is megrendültek, az indiai és indonéz részvényindex óriásit zuhant az elmúlt napokban.
A feltörekvő piacokról való menekülés hátterében a Fed eszközvásárlási programjának közelgő csökkentése áll (a témával ebben a cikkünkben részletesen foglalkoztunk). A Fed hamarosan visszafoghatja a pénzpumpa ütemét, melynek következtében az eddigi kedvező tőkebeáramlási folyamatokat tőkekiáramlás váltotta fel, ami komoly problémákat okoz a feltörekvő régiókban. Az amerikai jegybank ugyanakkor teljesen abszurd módon vétlennek gondolja magát a rémisztő folyamatok kialakulásában.
Roach abban látja a Fed vétkességét, hogy az intézmény okolható a feltörekvő régiókba történő óriási tőkebeáramlás kialakulásáért, aminek megfordulása most komoly bajba sodorta ezeket az országokat. A Fed felől érkező óriási likviditástöbbletnek köszönhetően hatalmas mennyiségű tőke áramlott be a feltörekvő országokba, így erőteljesen bővült a gazdaságuk, csökkentek a kötvényeik hozama és stabilan erősödtek a devizáik a dollárral szemben.
Ennek következtében a feltörekvő országokban elszaladt a folyó fizetési mérleg hiánya, ami mindaddig nem okozott gondot, amíg a pénzcsap nyitva volt, és a gazdaságuk növekedett. Azonban ezeknek a régióknak szüksége van a külföldi dollárokra a finanszírozás fenntartásához, így a külföldi tőkebeáramlás elapadása rendkívül nehéz helyzetbe hozza őket.
A Fed hagyta, hogy ezek az országok abba az álomba ringassák magukat, hogy az olcsó pénz korszaka örökké fog tartani. Ezért a feltörekvő régiók gazdasága rendkívül kifeszített volt, a lehetőségeik határán túl növekedtek (ezt támasztja alá a hatalmas folyó fizetési mérleg hiány), és elhitték, hogy ez az egyensúlytalanság még sokáig fenntartható. Az amerikai jegybank pénznyomdája lehetővé tette ezeknek az országoknak, hogy elkerüljék a fegyelmezett költségvetési gazdálkodást, és gazdaságuk egy jóval sérülékenyebb, instabilabb pályán növekedjen.
A 2000-es évek közepén az USA is nagy folyó fizetési mérleg hiánnyal küzdött, és veszélyes buborékok alakultak ki az ingatlan és hitelpiacokon. A Fed vezető jegybankárai pedig mindent megtettek, hogy jelentéktelennek tüntessék fel ezeket a problémákat - véli Roach. Ben Bernanke és elődje, Alan Greenspan nem tettek semmit a buborékok kialakulása ellen, mondván azok a gazdasági növekedés fontos forrásai. Bernanke még ennél is tovább ment, mikor kijelentette, a QE program gazdaságélénkítő hatásai messze kiegyenlítik a feltörekvő piacokról történő tőkekiáramlás negatív következményeit.
A feltörekvő régiók számára most nem marad más, mint a fájdalmas monetáris szigorítás, ami még mélyebbre lökheti ezeknek az országoknak a gazdaságát. Erre Brazíliában már sor is került, ott 50 bázispontos emelést hajtott végre a jegybank, hogy így védekezzen a tőkekiáramlás, és a devizagyengülés ellen.
Roach szerint a kialakult helyzetben a feltörekvő országok vezetőinek az a bűne, hogy hagyták elszaladni a folyó fizetési mérleg hiányát, és nem tettek semmit az egyensúlytalan gazdasági növekedés ellen. De a Fed bűne még talán ennél is nagyobb, hogy asszisztált mindehhez, és hagyta a folyamat egyre súlyosabb problémává válását.