Semmi panaszra nem lehet okuk a Raiffeisen tulajdonosainak, amennyiben a bank kamat és jutalékbevételeinek alakulására pillantanak. Az első negyedévhez képest a nettó kamatbevételek 12 százalékkal emelkedtek soha nem látott magasságba, ami talán elsőre furcsának is tűnhet a csökkenő kamatkörnyezetet elnézve. A jelenséget a kamatmarzs 3,25 százalékra való tágulása magyarázza, ami a folyamatos likviditásmenedzsment áldásos hatásának, illetve a magas kamatfizetésű betétálomány csökkenésének köszönhető. A bank díjbevételei is szépen híztak, ami többek között a magyar operációban a tranzakciós illeték bevezetése miatt figyelhető meg.
Míg az Erste jelentését több helyen is tarkították egyszeri tételek, addig a Raiffeisennél nem látunk ilyen sorokat. Egyedül a tranzakciós illetékhez köthető pótlólagos magyar adó tekinthető ilyen egyszerinek mondható 20 millió eurós összegnek, azonban az elemzők és a piac ezzel már egyaránt előre számolhattak.
Egészen eddig tehát egy tetszetős jelentést tartunk a kezünkben, amibe sajnos a költségsorok később jól belerondítanak. Az általános költségek ugyanis egyetlen negyedév alatt 5 százalékkal emelkedtek, amit már csak azért is fogadhatnak szomorúan a befektetők, mert meghaladja az elemzők által prognosztizált értéket. A költségek emelkedésétől persze nem kell nagyon megijedni, hiszen a lengyel Polbank konszolidációja miatti költségnyomást a bank már előre jelezte. A nagy kérdés azonban, hogy az első fél évben 6,5 százalékkal emelkedő költségsort sikerül-e lefaragni az év végére úgy, hogy a menedzsment stagnáló-enyhén növekvő költségekre vonatkozó tervei teljesüljenek.
Hasonló kérdés merülhet fel bennünk, ha a céltartalékolási költségek elszaladására tekintünk. Az év első felében 17 százalékkal több céltartalékot képzett a Raiffeisen, mint egy évvel ezelőtt, miközben a menedzsment az év egészére stagnáló értékre számít. Itt azt nem szabad elfeledni, hogy a tavalyi negyedik negyedévben jókora céltartalékot képzett a bank, vagyis a tavali egész éves számot még úgy is teljesítheti, hogy az idei második félévben akkora céltartalékot képez, mint az elsőben.
A második negyedévben a késedelmes hitelek aránya (NPL-ráta) elsősorban olyan országokban emelkedett, mint Magyarország, Lengyelország vagy Szlovákia, de a vállalati szegmensben például csökkent a mutató értéke. Csoportszinten így 9,9 százalékon stagnált az NPL-ráta (ami igen jó hírnek számít), és a rossz hitelek céltartalékkal való fedezettsége is csak minimális mértékben, 0,2 százalékponttal csökkent 67,3 százalékra.
A költségoldali felfutás miatt a bank 120 millió eurós nettó profitot ért el az első negyedéves 157 millió euró után, ráadásul a 134 millió eurós elemzői várakozásokat is bőven elvétette. Ez összességében nem szép, a Raiffeisen gyakorlatilag éppúgy negatív meglepetést okozott, mint hetekkel ezelőtt az Erste, bár a jelentés sokkal jobban olvasható, nincs tele egyszeri tétellel.
A menedzsment az idei kilátások kapcsán két módosítással élt. Egyrészt a nettó kamatmarzs tekintetében kisebb emelkedésre számítanak a korábbi stagnálással szemben, viszont a hitelállományban már enyhe növekedést sem tartanak elképzelhetőnek. Középtávon továbbra is szeretnének 15 százalékos adózás előtti megtérülést elérni a saját tőkén, és ismét figyelmeztetnek arra, hogy a szabályozói követelmények kielgítése miatt folyamatosan vizsgálják egy tőkeemelés lehetőségét. Újdonságot ez már nem jelent, hiszen az elmúlt hetekben a júniusban kinevezett vezérigazgató már többször is beszélt erről, sőt még a szóba jöhető lehetőségekről is.
Úgy tűnik a befektetőket nem kedvetlenítette el a vártnál gyengébb profitszám a Raiffeisennél, hiszen a részvény árfolyama 3 százalékos emelkedést mutat a nyitás óta. A bevételek emelkedését értékelhetik pozitívan, és úgy gondolhatják, hogy a lengyel konszolidáció miatt megugró költségsort képes lesz kordában tartani a vállalat, miközben a késedelmes hitelek aránya már nem emelkedett.