Milyen motivációs levél tetszik a HR-tanácsadónak?

Aki az elmúlt tíz évben keresett már munkát, tudja, hogy a jelentkezés protokollja olyan, mint az udvariasság: önmagában nem old meg ügyeket, de eléggé számít, mit vezetünk elő vele.

Hogy hogyan írjunk önéletrajzot és motivációs vagy kísérőlevelet, arra tonnányi a találat, egész weboldalak szakosodtak arra, hogy segítsenek a minél pontosabb, minél megnyerőbb szakmai fogalmazásban. Rengeteg a sablon, rengeteg az árnyalat: motivációs levél pályakezdőknek, meg angolul, meg bankhoz, meg amit kitalálunk, természetesen a megfelelő terjedelem és szóhasználat figyelembe vételével.

Vajon azonban a gondos felkészülés hogyan tűnik fel a másik oldalon? Milyennek látja a szakember a mi precíz erőfeszítéseinket? Mi válik találattá, és van-e bármi, ami szerintünk remek húzás, ámde sajnos végül kapufa?

A minimalizmus elve

“A HR-es valóban a maga szempontjai szerint olvassa a kísérőlevelet”, kezdi Tóth Ágnes HR-tanácsadó. “Sokan elfeledkeznek arról az egyszerű dologról, hogy a kevesebb több. Ha a jelentkező túllihegi a helyzetet, az ellene fog fordulni. Szintén gyakori hiba, hogy a levél maga nem az álláskiírásra hajaz, hanem a jelentkező önmagát fényezi a mondataival. Az a motivációs levél hasznos, amelyik a kiírt álláshirdetéshez kapcsolódik. Hogy persze milyen tapasztalatokban gazdag a jelentkező szakmai múltja, azt egyébként is tartalmazza az önéletrajz, de itt az a fontos, hogy más szavakkal is írja le, mi mindent csinált idáig. Azt kell megerősítenie, hogy a hirdetésben felsorolt elvárásokkal rendelkezik, méghozzá kedvesen és korrektül, a helyzethez illő stílusban. Frappánsat írni persze nehéz. A levél láthatóvá teszi, tud-e fogalmazni az illető. Számos kollégám úgy áll hozzá, ha jó a szakmai anyaga, de nem jó a levele, akkor nem fogja behívni állásinterjúra. Kommunikációs pozícióknál az egybefüggő szöveg önmagában szűrő.”

Azt hittem, ez előny…

A pályázó azon – egyébként helyes – törekvése, hogy istenigazából odategye magát, könnyen bumeránghatással jár. Az biztosan jópont, hogy fontos neki az adott állás, ám a túlbuzgalom nem kifizetődő.

“Fontos, hogy motivációs levelet mindenki akkor küldjön, ha a cég kéri”, folytatja a szakértő. “Amikor magyar levél a követelmény, akkor csak azt, amikor angol változat az interjú egyik feltétele, akkor csak angolt. Ne tegye mellé a másikat. Ha a HR-tanácsadó nem kér kétfélét, akkor kétféle irritáló. A pályázó tehát egyrészt hiába strapálta magát, másrészt fel lehet vetni ellene, hogy nem olvasta el figyelmesen a kiírást.”

A piros pöttyös jelentősége

És melyek a levél elengedhetetlen elemei? “Fontos, hogy a jelentkező ne szépítse a múltját”, véli Tóth Ágnes. “Ha az álláskiírás arról szól, hogy piros pöttyös bögrét kell festeni, HR-esként döntően fontos tudnom, jártas-e már ilyenben. Ha igen, erről írjon kerek mondatokat, hívja fel rá a munkáltató figyelmét, mert az önéletrajzban ugyanez csak felsorolva szerepel. Esetleg csak a bögrefestési rutint említi, a piros pöttyös lefedettséget nem is emeli ki, pedig adott esetben az a fontosabb adat.”

Ne a jelentkezőről szóljon

A szakember így összegzi tanácsait: “Sok HR-tanácsadó a kísérőlevéllel kezdi, azt hosszasan tanulmányozza, mert nem szereti az önéletrajzokat. Más éppen a cv-ből indul ki, annak alapján dönti el, hozzáolvassa-e a tíz-tizenöt soros levelet. Ez lényeges, a nagyon hosszú irománynak senki nem fog nekiveselkedni. Nem lehet elégszer hangsúlyozni: a motivációs levél ne a jelentkezőről szóljon. Valamint ne ugyanazt a sablont küldje mindenhová, azt rögtön kiszúrjuk. Mindig korrelálni kell a hirdetéssel. Azt írja bele a jelentkező, miért pályázza meg az állást. És mi mindent tud hozzá.”