Folyamatos kényszerkiigazításban van a kormány Surányi szerint

Nem az a baj a kormány gazdaságpolitikájával, hogy unorthodox, hanem az, hogy nem váltja be a hozzá fűzött reményeket, mondta Surányi György volt jegybankelnök a Joint Venture Szövetség szerdai rendezvényén.

Surányi György, a CIB Bank elnöke és az Intesa Sanpaolo regionális vezetője az elmúlt évtized monetáris politikájának elemzése közben tért ki a gazdaság jelenlegi helyzetére, valamint a kormány és a jegybank lehetőségeire.

Mint mondta, 2010 óta egy „gazdaságpolitikai kísérlet tanúi vagyunk”, ekkor ugyanis egy teljesen új gazdasági keretrendszer került kialakításra. Ezzel a keretrendszerrel nem az a probléma, hogy nem konvencionális eszközökkel igyekszik válaszokat találni az előtte álló kihívásokra – hiszen maguk a kihívások sem feltétlenül konvencionálisak. Az viszont már komoly gondot jelent, hogy a most folytatott politika sorra elmulasztja beváltani a hozzá fűzött reményeket. Ahogy Surányi fogalmazott, az eredmények „ellentmondásosak”.

Surányi György: Nem az a baj a gazdaságpolitikával, hogy unorthodox, hanem az, hogy nem működik Fotó: Tuba Zoltán

„Miközben a gazdaság néhány makro-mutatója a régióhoz közeli állapotban van, aközben a gazdaságon egy tartós stagnálás látható, amiből az következik, hogy a ma fennálló problémák ezekkel az eszközökkel egyértelműen nem kezelhetőek,” mondta Surányi, kiemelve, hogy a hatékony problémamegoldáshoz a gazdaság kiegyensúlyozott és fenntartható növekedésére lenne szükség.

„Magyarország teljesítménye mára durván elválik a régió országaiétól,” fogalmazott a volt jegybankelnök, aki példaként kiemelte, hogy az egy főre jutó GDP magyarországi mutatója 2003-ban még jócskán felülmúlta a régió többi szereplőjét, ám ez 2005-re egálba került, mostanra pedig lényegesen a többiek mögött kullogunk.

Más adatokat vizsgálva elmondta, hogy a munkanélküliségi ráta 2003-hoz képest körülbelül megduplázódott, a reálkeresetek pedig – az ezredfordulón bekövetkezett dinamikus emelkedés után – 2007 óta nagyjából stagnálnak. A foglalkoztatottságban ugyan az elmúlt két év hozott némi pozitív változást, ám fontos látni, hogy ez a növekedés kizárólag az állami szektorból jön, a piacvezérelt privát szféra foglalkoztatási rátája eközben változatlan maradt.

A belső motorok lefulladtak

„Miután a magyar gazdaság belső motorjai, a fogyasztás és a beruházások rendre lefulladtak, az egyedüli tényleges növekedést generáló elem a nettó export növekedése,” hangsúlyozta Surányi, hozzátéve, hogy ez viszont egy olyan külső körülmény, amivel nagyon nehéz tervezni, és amire fenntartható, hosszú távú növekedést alapozni lehetetlen.

„A beruházások Magyarországon megállíthatatlanul csökkennek, ebből a szempontból a legkedvezőtlenebb helyzetben vagyunk a régióban. Ezzel együtt a gazdaság potenciális növekedési üteme is dinamikusan csökken, mára „szabad szemmel alig látható” régióba értünk. A gazdaság növekedése pedig jelenleg kizárólag egy teljes mértékben külső tényezőtől, a nettó export változásától függ,” magyarázta a szakember.

A mostani kormány fókuszpontjaként kezelt eladósodottságról szólva a korábbi jegybankelnök elmondta: a pénzügyi adatok alapján az államadósság lényegében stagnáló képet mutat, ez a kép azonban csalóka, hiszen a stagnálás fenntartásához a Fidesz-kabinet felhasználta a magánnyugdíj-vagyon jelentős részét, amivel az állam jövőre vonatkozó adósságai egyértelműen növekedtek.

Hasonló rejtett növekedést jelent az állam eladósodottsága szempontjából a mesterségesen (a rezsicsökkentéssel és egyéb kényszerítő eszközökkel) leszorított infláció is, ennek mellékhatásaként ugyanis az államadósság finanszírozása ugrásszerűen megnő. „A korábbi években 8%-os hozam körül kibocsátott állampapírok kamata reálkamat szinten drámaian megemelkedik, ha az infláció hirtelen 2% körülire csökken,” mondta el Surányi rámutatva, hogy ez nem látványos módon, de egyértelműen növeli a költségvetés folyó terheit.

A kormány „folyamatos kényszerkiigazításban van,”

2011-ben a nyugdíjvagyon felhasználásával egy látható államháztartási lazítás következett be, ez azonban késleltetve sem hozott olyan bevételnövekedést, ami igazolta volna a döntés létjogosultságát. A magyar gazdaságpolitika azóta is az így elvesztett 8-900 milliárd forintot kergeti, ezt a lyukat próbálja különböző különadókkal és megemelt terhekkel betömni. Ráadásul, minthogy ezek a kivetett terhek sokszor ötletszerűek és nem racionálisak, a gazdaságpolitika iránti bizalom megtörik, ami pedig tovább fékezi a növekedés lehetőségeit.

A jegybank tavaly nyár óta tartó kamatvágási pályáját a fentiekkel együtt Surányi „vállalhatónak” értékelte, kiemelve, hogy ennek a jegybank kezében lévő eszköznek is megvannak a maga korlátai.

A MNB mostani teendőiről szólva a volt elnök hangot adott annak a véleményének, hogy a szervezetnek be kell lépnie és óvatosan, körültekintően lépéseket kell tennie abba az irányba, hogy stimulálja a hitelfelvételt.

A gazdaság egyik legfontosabb problémájaként kiemelte, hogy Magyarországon nem képződött „józan reálkamatszint mellett”, hosszú lejáratú forintmegtakarítás. Ugyan az utóbbi években a beruházások visszaesése lehetővé tette, hogy a lakosság erőteljesen lecsökkent hiteligénye belső forrásból finanszírozódjon, ez azonban rendre kevésnek bizonyul a növekedés beindításához.

„Fontos, hogy a most hiányzó belföldi keresletet ne költségvetési stimulusból próbálják élénkíteni. Az egyetlen jó irány, ha a hitelkereslet tud növekedni, ebben pedig a jegybank komoly szerepet vállalhatna,” foglalta össze Surányi György.