Reszponzív webdizájn? Ez tényleg magyarul van?

Egy újabb szakkifejezés, amitől nagyon okosnak látszol, vagy értelme is van? Valójában csak arról van szó, hogy a weboldalad okostelefonon és tableten is normálisan nézzen ki. De miért?

Mi ez?

A reszponzív webdesign egy olyan weboldal készítési eljárás, amelynek lényege, hogy a weboldal elkészülte után bármilyen eszköz felbontásához/méretéhez alkalmazkodva biztosítja az optimális nézetet.

Probléma:

Először is kezdjük ott, hogy az átlag felhasználó jobb kezében non-stop ott az iPhone, a Galaxy vagy az Xperia... Amikor bemegy az irodába, egy 17-es laptopon, jobb esetben még egy 23-as kijelzőn is böngészheti a közösségi sajtót, a kertipartis dj-zéshez, Facebook fotók retusálásához 13-as Mac Air-t, a főzéshez leginkább meg 7,9-es Minit használ vágódeszka helyett, a hétvégi online bevásárlásokat pedig a családdal együtt szokta intézni a nappaliban a 65-ös okostévén, ugyebár.

Tehát mit tegyenek a márkák, ha profi megjelenést és szerethető felületet szeretnének?

Kinek jó a reszponzív webdizájn? Forrás: Reklámklub

Ha UX szempontjából nézzük, az lenne a legkielégítőbb választás, ha minden eszközre külön fejlesztenénk. Arról nem beszélve, hogy teljesen más interfészen dolgozunk, aminek a tervezésnél igen nagy figyelmet kell szentelnünk. Weben rendelkezünk elég felülettel, van megfelelő erőnk az animációknak, és egerünk, de ugyanez már nem mondható el a mobilunkról, ahol a fejlesztői szemmel sokszor beleütközünk pl. a „fat fingers” problémába. A tévé távirányítójával való navigálás pedig ugyancsak másik szemléletű tervezést igényel. Ezt azonban csak azok az üzemeltetők engedhetik meg maguknak, akik elegendő idővel és költségkerettel rendelkeznek ahhoz, hogy külön-külön fejlesszenek webre, mobilra, táblára.

Mindezekre nyújt áthidalóan kompromisszumos megoldást a reszponzív webdesign, ami kvázi egy sablon, és a kijelző méretének változtatásával adaptálódik.

Népszerűségének köszönhetően a 2013-as web design trendek közé sorolják, ugyanakkor a vélemények megoszlanak róla a szakik körében.

Előnyök és hátrányok

Költségcsökkentő is, meg nem is. Elvégre minden hozzáállás kérdése. Egyrészről nem kell minden egyes eszközre külön lefejleszteni, de ha már rendelkezünk weboldallal, a kódunk kimenet érintő részeit (HTML, CSS és JavaScript) exportálhatjuk az #Emlékeim címkéjű felhőnkbe és létre kell hoznunk egy újat, immár egy teljesen új gondolkodással és tervezéssel. De ha már egyszer így megterveztük, az elkészült responsive designolt oldalunkat a későbbiekben sokkal gyorsabb és költségkímélőbb egy újabb méretre portolni, mert nem kell az egész sitebuildet az elejéről kezdeni. Ugyanis a HTML struktúra az esetek 99%-ában megegyező maradhat. Majd az újabb kijelző méretek megjelenésekor, az RWD technikának köszönhetően akár ötödére is csökkentheti a fejlesztés idejét. Tehát Sitebuilder <3 RWD!

Ugyanakkor, ha ragaszkodunk a bonyolult designhoz és töménytelen mennyiségű, letöltés-lassító JavaScriptet szeretnénk ezáltal használni, úgy az optimális középút elérése sokkal nagyobb szakmai tudást igényel.

SEO szempontjából érdemes megemlítenünk, hogy az egységes URL struktúrának köszönhetően az oldalra mutató linkek nem oszlanak meg a különböző verziók között, így kijelenthetjük: Google <3 RWD! – de ezt ő maga is leírja.

És ha a felhasználó kényelmesen hozzáfér a kedvenc blogjaihoz, tud vásárolni a weben, nem bosszankodik a sokszor hiányos mobil verziós, olvashatatlan cikkek miatt, biztosak lehetünk abban: User <3 RWD!

Kecsmár Orsi

A cikk eredetileg a Reklámklubon jelent meg.