Ugorj ki a dobozból

Gondolkodj másképp, kísérletezz, menj szembe a konvencióval, helyezd a kérdéseket új perspektívába – ez mind együtt a Think Outside The Box pontos fordítása.

Ennél a képnél ritkán gondolunk arra, mi minden található magában a dobozban, és ez nem véletlen. A metafóra voltaképpen pontosan erre a kérdésre világít rá: mennyire tud célravezető lenni az, amit már észre sem veszünk? A doboz tartalma ugyanis a kurrens, a jelenlegi, a megszokott, a letesztelt, a kérdéseket fel nem vető, a környezetbe teljesen belesimuló. A kreativitás mindig pluszt ad a munkánkhoz, de azokban a helyzetekben, ahol az üzemszerű megoldás elegendő, ez a plusz útban lehet. Ott azonban, ahol még nincs teljesen kikövezve az út, a TOTB-hozzáállás áthidalhatja a nehézségeket.

A lelkesedés kardinális

A startup vállalkozások tevékenységéhez alapvetően tartozik hozzá a TOTB mentalitás: sokkal inkább szabály, mint kivétel. Olyannyira, hogy ezt maguk a befektetők is elfogadják. Ha egy lelkes fiatal bejelenti, hogy vállalkozni fog, majd fél év múlva újra elmegy alkalmazottnak, mert utánajárt az ötleteinek, és mindről vagy az derült ki, hogy életképtelen, vagy másnak is eszébe jutott már, le is csapott a megvalósítására – akkor a vérbeli kockatőkés rámutat, és azt mondja: te vagy az én emberem, ha legközelebb motoszkál benned a gondolat, engem keress. Egy befektető számára ugyanis az ígéretes hozzáállás nagyon magas prioritású. Az ilyen vállalkozó pedig azt bizonyítja be, számára mindennél előbbre való, hogy ne csináljon dőreséget.

Merjünk elszakadni a konvencionálistól Forrás: Hajdú D. András

Az én cégem az én váram!

Magyarországon a bejegyzett társas vállalkozások 75 százaléka de facto egyszemélyes. Nem is szívesen engedi át a kontrollt senkinek a cégvezető. Ha anyagot kell beszerezni, magához ragadja a feladatot, mert személyesen akar róla meggyőződni, hogy a legjobb áron jut hozzá. Ha az üzletfejlesztésben kell tovább gondolkozni, ott ragaszkodik az egyszemélyes munkához, mert senkiről nem hiszi el, hogy hozzá foghatóan átlátja a szálakat. Ha pedig az a feladat, hogy számlázzon, utaljon, pénzügyi mozgásokat elemezzen – csak nem fog beengedni bárkit is a bizalmi feladatba? Ennél fogva az ilyen típusú vállalkozóban nem alakul ki az igény az együttműködésre. Nincs érdeklődése homlokterében kompromisszum, a munkahipotézis, vagy az a nehezen lefordítható angol kifejezés – the benefit of the doubt –, amelynek lényege, hogy adjunk egy esélyt a miénktől elsőre idegen gondolatnak is. A döntéshozatalban a tengerentúli gyakorlat a többségi szavazás, az európai a konszenzusos megoldás. Az egyszemélyes vállalkozót ezek közül egyik sem érdekli.

A startupos ezzel szemben úgy fogja fel, ki-ki azzal száll be az ő fiatal cégébe, amihez ért, a vállalkozásában összeadódik a résztvevők tudása, azt viszont mindig együtt határozzák el, hogyan és merre tovább. A startupos itt is a dobozon kívül gondolkodik. Nem idegenkedik a tág döntési körtől, minden előnyével és hátrányával együtt nyitott az újszerű pénzügyi forrásra. Ha a befektető a saját tapasztalatából kiindulva megjegyzést tesz egy stratégiai lépésére, nem az irigységet látja benne, nem zavarja, hogy át kell adnia a kontroll egy részét. Mert a legelejétől azzal a helyzettel él együtt, hogy amibe fog, társas vállalkozás. És nagyon könnyen lehetséges, hogy ez alapkövetelmény, ha célba akar érni.

Attól, hogy rendhagyó, semmi nem lesz könnyebb

Természetesen nem arról van szó, hogy a startup eltolja magától azt a kemény munkát, amellyel a konvencionális, a megszokott felépült. Utoljára gimnáziumban menő dolog alapból ekézni egy fennálló rendszert csak azért, mert fennáll, konstruktív ellenjavaslat nélkül. A startupos biztosan megbecsüli a dobozt – miért ne tenné –, de eszében sincs kétségbeesni, ha akkor sem lel benne megoldást a problémájára, ha már mindent kihajigált belőle. Prototípus például nagyon nehezen készülne bármilyen termékből vagy szolgáltatásból, ha a startupoló nem támaszkodna legalább annyira a professzionális leleményre, mint a már megszerzett tudásra. A rutinos olvasónak is leesik az álla, olyan módszerekkel oldják meg a kezdő vállalkozók a MVP – minimum viable product – legyártását, de erről majd egy másik írásban szólunk.

Legyünk vele tisztában: a TOTB ugyanolyan súlyos választás, mint bármelyik a lehetőségek közül. Az ügyfelek zéró tolerancia politikát folytatnak, ami a várakozást illeti, a versenytársak között pedig enyhén szólva nem növényevő attitűddel találkozik a vállalkozó. Súlyos nyomás alatt, fokozott stresszben még kreatívnak is lenni, olyat húzni nagyon gyorsan, ami szembe megy a kitaposott ösvénnyel, a válságosban nem leverőt, hanem lehetőséget látni – mindez akármilyen, csak könnyűnek nem könnyű. Ehhez biztosan nem hiányzik az a légkör, amelyben félni kellene az újtól, a ki nem próbálttól. Márpedig ezt a vakmerőséget és elszántságot ugyan hogy tudná ellensúlyozni egy akkora siker, amelyik elfér egy dobozban?