Fizetünk, ha beledöglünk is

Az államadósság 23 éve vicsorog ránk a politikusok nyilatkozataiból, de már királyai, fejedelmei, kormányzói és főtitkárai is adósságba verték Magyarországot. És mi kiktől követelhetjük vissza a pénzünket? Mennyivel tartoznak a magyar államnak, van-e esélyünk a pénz behajtására, és mit lépett a kormány, amikor Észak-Korea ginszenggyökérben akart törleszteni?

Az idén a magyar állam visszafizette legrégebben fennálló tartozását. A költségvetés nem roppant bele a számla kiegyenlítésébe: a még 1924-ben, Horthy Miklós kormányzósága idején kibocsátott dollárkötvények adósságterhe mostanra mindössze 400 ezer forintra zsugorodott. Bár a mostani magyar adósság nagyrészt a Kádár-rendszer éveiben kezdte kísérteni az országot, a magyar történelem már a középkorban is szorosan összefonódott az állam hitelfelvételeinek történetével.

13 város és 3 kastély 37 ezer garasért

A középkor egyik legnagyobb magyar kölcsöne Luxemburgi Zsigmond nevéhez fűződik. A király nagyszabású külpolitikai vállalkozásaihoz számos forrásból próbált pénzt szerezni, a legkomolyabb ügye 13 szepesi város és 3 várkastély elzálogosítása volt, amelyekért 37 ezer cseh garast kapott a lengyel királytól. Zsigmondnak a Velence ellen vívott háborúra kellett az összeg, a konfliktus azonban elhúzódott, a települések pedig egészen 1772-ig, Lengyelország első felosztásáig krakkói igazgatás alatt maradtak. Magyarország tehát soha nem fizette vissza a 37 ezer garast.

Luxemburgi Zsigmond magyar, német és cseh király, német-római császár Albrecht Dürer festményén - Nem verte fogához a garast Forrás: Wikipedia

A könnyen eladósodó Zsigmond szerencsére már nem élte meg a kor legsikeresebb bankárcsaládja, az augsburgi Fugger dinasztia felemelkedését. A 15. század végére a Fuggerek (nevükből származik fukar szavunk) magyar főnemesek, majd a korona jelentős hitelezőivé váltak, zálogok útján pedig egyre több érdekeltséget szereztek a magyar gazdaságban, főleg a felvidéki ércbányákban. II. Lajos azonban összetűzésbe keveredett a családdal, mert a bankárok nem nézték jó szemmel, hogy észak-magyarországi bányáikat a király saját kezelésébe vette.

Hosszú hatalmi harc bontakozott ki, de a végén persze a Fuggerek nyertek, 1525-ben még egy megalázó hitel felvételéről is döntés született. A király azonban egy évvel később Mohácsnál elhunyt, utódainak pedig voltak nagyobb gondjaik is a Fuggerek törlesztési követeléseinél.

Szabadságharcok kölcsönből?

Az osztrák uralom ellen vívott két magyar szabadságharcban is központi kérdés volt a finanszírozás. Rákóczi csak egy kisebb lengyel kölcsön segítségével tudta egyáltalán elkezdeni a harcot, amely később nagyrészt épp a pénzszűke miatt torpant meg. A Habsburgok növekvő európai befolyása elvágta a kurucokat a legtöbb külföldi pénzforrástól, Rákóczi a legnagyobb kölcsönt így országán belülről, Debrecen városától kapta. Azonban ez sem volt elég a győzelemhez.

A legendás Kossuth-bankó, a forradalmi kormány pénzügypolitikájának egyik legfontosabb eleme Forrás: Wikipedia

1848-ban a forradalmi kormány eleinte nem is próbált külföldi kölcsönöket felvenni, inkább belül adósodtak el: a fegyverletételig Kossuthék több mint 60 millió forintnyi államjegyet bocsátottak ki – fedezetlenül. A kormány szinte mindenért ezekkel fizetett, azonban a lépés a várakozásokkal ellentétben nem vezetett hiperinflációhoz. Sőt, valószínűleg a vezetésbe vetett bizalom miatt a papírok alig veszítettek értékükből, amíg Haynau nem érvénytelenítette őket. Az osztrákok később nyilvános égetéseken semmisítették meg az államjegyeket a Kossuth-bankókkal együtt. A lakosság persze nem látta viszont a pénzét.

„A honalapito Árpádot és a nemzet történelmi multját megörökitö emlékmü felállitására 802,640 frt”

A 19. század második felére Magyarországon is kiépült a bankrendszer, így az állam is egyre többször fordulhatott a bankokhoz, ha pénzre volt szüksége. Az 1896-os millenniumi ünnepségsorozat több elemét is hitelből finanszírozta a kormány. A honalapitás ezredik évfordulójának megörökitésére alkotandó müvekről szóló 1896. évi VIII. törvénycikk tételesen felsorolja, milyen beruházásra mekkora kölcsön vehető fel. A budapesti Millenniumi emlékműre 802 640 forint, az ország hét pontján emlékoszlopok állítására 350 000 forint, Szent István lovas szobrára és a körülötte lévő tér rendezésére 300 000 forint, a Szépművészeti Múzeumra 3 200 000 forint, 400 új népiskolára pedig 673 000 forintnyi hitelt engedélyezett a parlament.

A budapesti Hősök tere a Millenniumi emlékművel Fotó: Tuba Zoltán - Origo

1914-ben aztán kitört az első világháború, és az egymást követő kormányok ismételten hatalmas bankhiteleket voltak kénytelenek felvenni a harc folytatásához. A Magyar Általános Hitelbank szorgalmasan kölcsönzött, veszteségeiért azonban a háború után sem kapott semmilyen kárpótlást, holott át kellett vészelnie a tanácsköztársaság és a román megszállás után még a trianoni határokon kívül rekedt fiókjainak a felszámolását is. Az 1929-es válság ezt követően már csak a kegyelemdöfés volt a hazai bankrendszernek.

Befulladó jóvátétel

Az első világháború után a hazai bankok gyengélkedése még húsbavágóbb volt a hatalmas jóvátételi kötelezettség miatt. A trianoni békeszerződésben még csak az szerepelt, hogy hazánknak jóvátételt kell fizetnie, de a pontos összeget csak 1923-ban mondta ki a Népszövetség. A döntés szerint 200 millió aranykoronát kellett volna kicsengetnünk a győzteseknek 20-30 év alatt. A világgazdasági válság, az európai hatalmi átrendeződés, majd a második világháború azonban felülírta ezeket a számításokat.

Gróf Bethlen István, a Magyar Királyság miniszterelnöke 1921-től 1931-ig Forrás: Wikipedia/Bundesarchiv

A húszas évek elején tehát megbénította a budapesti kormányt a hatalmas adósság, valahonnan muszáj volt pénzt szerezni a gazdaság talpra állításához. E törekvés része volt az 1924-es dollárkötvény-kibocsátás is, amelynek törlesztésére most, 2013-ban tett pontot az állam, és ezért volt olyan fontos Bethlen István miniszterelnöknek, hogy Magyarországot felvegyék a Népszövetségbe, ugyanis csak így váltak elérhetővé a komolyabb külföldi hitelek.

Németország egyébként – többszöri csökkentéssel és szüneteltetéssel bár, de – 2010-re megfizette a rá kirótt első világháborús jóvátételt az antanthatalmaknak.

Így lettünk jó adósok

A második világháború ismét padlóra küldte a magyar gazdaságot, a békeszerződés ráadásul még 300 millió dolláros jóvátételi kötelezettséget is rótt az országra. Ismét muszáj volt hát hitelt szerezni a gazdaság beindításához, ezért is érdeklődtek a magyar vezetők eleinte az amerikai Marshall-segély iránt. A szovjet-amerikai viszony romlása azonban lehetetlenné tette a nyugati kapcsolatok mélyítését.

Így maradt a banki finanszírozás. Ezek a devizahitelek viszont 1956-ra már igencsak szorították az államot, a forradalom leverése után ezért fel is merült a kommunista párton belül, hogy moratóriumot kellene hirdetni a magyar törlesztésekre. Több fiatal szakember, köztük a Kádár-korszak legendás jegybankára, Fekete János is kiállt azonban amellett, hogy nem szabad abbahagyni a fizetést. Végül ez az álláspont érvényesült, és bár feszített költségvetéssel, de sikerült fenntartani a törlesztések folytonosságát. Mong Attila Kádár hitele című könyvében ismerteti, hogy Fekete akciója nagymértékben hozzájárulhatott ahhoz, hogy Magyarország jó adósként később is viszonylag könnyen juthatott külföldi hitelekhez.

Az 1968-as reformok megtorpanásáig nem is volt nagy gond, a hetvenes években azonban az olajválság is a világgazdaságra szakadt. Az államadósság ekkor kezdett igazán növekedni, a Népköztársaság éveken át a fizetésképtelenség szélén egyensúlyozva jutott el a rendszerváltásig. Onnan meg már ismert a történet.

Willi Wapenhans (balra), a Világbank elnökhelyettese és Fekete János (jobbra), az MNB elnöke aláírják a 300 millió USA-dolláros hitelfelvételről szóló megállapodást Forrás: MTI/Manek Attila

Akiknek mi vagyunk a labancok

Magyarország (és a Magyar Nemzeti Bank) azonban nemcsak tartozik, a költségvetésnek van néhány államközi hitelekből származó követelése is, amelyeket viszont – a jövő évi költségvetés és a zárszámadás alapján – nem igazán tudunk behajtani. Ezek a kintlévőségek persze összesítve sem tesznek ki túl nagy összeget, nagyjából 10 milliárd forintról van szó.

Ebből azonban 9,2 milliárd már lejárt követelés, vagyis a teljesítési határidő már elmúlt, mégsem kaptuk vissza a pénzünket. Ilyen Kuba 4,2 milliárdos adóssága és Észak-Korea 815 milliója is. Ezeket a kölcsönöket még transzferábilis rubelben nyújtottuk a baráti országoknak, azóta azonban a tartozások ma létező devizára történő átszámolása sem történt meg. Észak-Korea egyébként nehéz gazdasági helyzete miatt 2008-ban kérte, hogy Budapest engedje el adóssága nagy részét, a maradékot pedig ginszenggyökérben fizették volna vissza, ebbe azonban a magyar kormány nem egyezett bele.

Kádár János (az első sor közepén) Fidel Castróval (Kádártól balra) Brezsnyev temetésén Moszkvában - A kubaiaknak mi adtunk Forrás: AFP/Ria Novosti/Alexander Makarov

Szudán, Nigéria és Nicaragua viszont dollárban kaptak magyar kölcsönt, utóbbit leszámítva mégsem jeleskednek a törlesztésben. Szudánnal 3,2 milliárd, Nigériával szemben pedig 726 millió forintnyi lejárt követelésünk van.

Nicaragua mellett Albánia is jó adós: Tirana még a rendszerváltás előtt kapott kölcsönt transzferábilis rubelben Magyarországtól, a tartozást azonban annak rendje szerint átszámoltuk dollárra, és azóta is folyik a törlesztés. Ha minden jól megy, 2014-ben ki is egyenlítik a számlát.