Leáldozott a brainstormingnak?

Eljátszani egy gondolattal egyáltalán nem játék, ha a gondolatnak tétje van. Hát még ha szervezetten, nyomásra kell előállnunk egy csillogó megoldással. Mit érdemes tenni ebben a szorongatott helyzetben?

A brainstorming ötlete egy Alex Osborn nevű reklámszakember fejéből pattant ki a negyvenes években. Osbornt az frusztrálta, hogy nem dolgoznak elég kreatívan az alkalmazottai. 1953-ban jelentette könyvét a témában Alkalmazott képzelet címmel. Ebben azt részletezi, miért hatékonyabb az ötletelésre a brainstorming, mint az egyéni gondolkodás. Úgy véli, ez a módszer két lépésből áll: tudatosan álljunk ellen az ítélkezésnek, ne boruljunk ki a rossz ötleteken, illetve a mennyiség legyen a fő cél: a munkatársaknak annyi ötlettel kell előállniuk, amennyivel csak tudnak. Ezek közül egyik sem titáni nehézség, ám ezt a két elvet folyamatosan együtt kell alkalmazni, ami soha nem volt könnyű. De hát mi tartja vissza az embert, hogy ötleteljen, ha ez a feladat?

A félelem, hogy a felettese rosszallani fogja

Ezt nagyon nehéz leküzdeni. A megbeszélésen majdnem mindig megjelenik egy magasabb beosztású kolléga. Hiába deklarált, hogy a spontán bekiabálás közepette szabad hülyeséget mondani, azért az ember nehezen szánja rá erre magát, ahogy nehéz volna ruhástól beleugrani egy medencébe is. Ki csinál magából szívesen bolondot hangosan és önként? Ki rázná meg saját indíttatásból a pofonfát?

Az extrovertáltak átveszik a showt

Természetesen nekik ez is könnyebb, belőlük csak úgy áradnak az ötletek. Az introvertált kollégák egészen másképp dolgozzák fel az információt. Megszólalás előtt szeretnék tudni, hogy nyújtanak valamit, hogy amivel előállnak, megfontolásra érdemes. Ezek a különbségek nem tesznek jót a csoportdinamikának. Az extrovertált ember gyorsan kimondja, ami eszébe jut, pedig talán amit mond jóval kevésbé innovatív, mint a befelé fordulóé.

Minden csoport megijed

Az emberi agy gyanakodva, mondhatni ellenségesen méreget mindent, amit nem ismer. Úgy van bedrótozva, hogy tart az újdonságtól, ám támogatja és keresi a bevált, kipróbált ötleteket. Mert az ismeretlen mindig kockázatos.

Tehát beépítetten arra vagyunk motiválva, hogy csökkentsük a bizonytalanságot az életünkben. A rossz döntést fájdalommal kezeli az agy. A biztonságos gondolatokat keressük, és ez szintén nem igazán a kreatív bekiabálás melegágya. Az ember talán odahagyja a komfortzónáját, egy csoport aligha. Felbukkant egy rossz ötlet? Válasz: ez sosem fog beválni. Elhangzik egy jó ötlet. Válasz: ez működhet. Végül megjelenik a pazar ötlet. Válasz: ez sosem fog beválni.

A lappangás – az elfeledett fázis

Ha a brainstorming végén nem jutnak dűlőre az ötletelők, azokat az órákat kudarcként könyvelik el. Pedig semmi nem indokolja, hogy egyetlen üléssel, az adott csoporttal, határidőre kell előcsiholni a végső megoldást. Graham Wallas 1926-ban felállította híres ötlépéses kreatív folyamatát. Szerinte a kreativitás fázisai a következők: előkészület, lappangás, intimitás, megvilágosodás, végrehajtás.

Ezen a folyamaton nem létezik végigmenni egyetlen irányított ülésben. A lappangás, más néven költés, inkubáció, csíráztatás például több napot, több hetet igénybe vehet, csak ezután üt be az intimitás, amikor az ötletgazdának az az érzése támad, valami születőben van. Nagyon sok alkotónál természetes, hogy a legjobb megoldásokra csak egyfajta villódzás, sok-sok kacskaringó után találnak rá.

Nem csoda, hogy a hajszolt vállalati hangulatba nem illik bele a lappangó fázis. Ez a szakasz nagyon megterhelő mentálisan. Aki várakozik a szikrára, arra, hogy összeállnak a szakadt filmkockák, hogy következtetésre jut, hogy feltárja a részletek mögött sejlő összképet, semmiféle irányadást, kapaszkodót nem talál arról, meddig várjon, mikor üt be változás, mikor léphet tovább. Ami még nehezíti a pályát, és még ennél is inkább próbára teszi a türelmet, hogy ezen fázisban semmiféle haladás nem látszik. Nem ritka a teljes kétségbeesés – egyben teljesen normális is. A lappangás alatt egészen a megoldás megszületéséig egyre boldogtalanabb az ember. Az első kapaszkodója a lehetőség. A potenciális megoldás az idő múlásával egyre labilisabbnak látszik. A lehetőséget a kétség követi. Majd a kreatív elme a mélypontot és agonizálni kezd – az agóniában viszont az a jó, hogy onnan már csak feljebb van. Erre egészen biztosan lehet számítani, csak ismét senki nem tudja előre, mikor, mennyi szenvedés árán. Ám egyszer csak beüt az, amit nevezhetünk megvilágosodásnak. Magasra csap az alkotókedv és az energiaszint, és jön az utolsó szakasz, a finomítás.

Az azonban ennél sokkal kevesebből is meglátszik, hogy a kreatív folyamat ledobja magáról a merevséget. Einstein szerint a kreativitás az elpazarolt idő hozama.

A sokszínűség hatalmas hozzáadott érték, ha hagyjuk kibontakozni

Gondoljuk újra a brainstormingot

Egy vállalatnál a brainstorming célja tehát az, hogy a csapat adott esetben nem is kevés időt szánjon arra, hogy képességeiket egyesítve kitalálják, egy adott problémát hogyan lehetne megoldani. De arról nem szól a fáma, hogy ennek teljes egészében a csapat teljes jelenlétében kell lejátszódnia. A közös gondolkodást jóval megelőzi az egyéni gondolkodás. Az individuális elvonulás, a fejben magány. Az alkotó embernek, legyen bár dizájner, programozó, regényíró, dalszerző, vagy akár csak ambiciózus menedzser, aki embereket fog össze és irányít, szüksége van arra, hogy elvonuljon. Ha nem fizikailag, akkor az elméje rejtett termeibe. Ahol nincs nyomás, nincs időprés, nincsenek kollégák és nincsenek főnökök. Ennek igazán nem kedvez a célzott értekezlet. Ám ha ez a fázis biztosított! Ha már érlelhette magában a feladatot, egészen másképp ül le egy csoport. Még a szabályokat is átírhatja.

Szabad másfelé kalandozni

Ami első látásra teljesen offtopicnak tűnik, abból rengeteg jó sülhet ki. Mivel minden mindennel összefügg, olykor a szabad asszociáció elég szépen rávezet egy-egy összefüggésre.

Nincs időkorlát

Ha azon az értekezleten csak úgy záporoznak az ötletek, miért kellene mesterségesen véget vetni neki? Ha órák óta ül a társaság eredménytelenül, miért kéne erőltetni? Az egyik míting több órás, a másik tíz perc alatt véget ér. A kreatív output megjelenése az egyetlen, ami számít.

Ne erőltessük a következtetéseket

Ha nem is esik jól egy értekezletet befejezni egyértelmű válasz nélkül, olykor elkerülhetetlen. Néha úgy lehet a leghatékonyabban megoldani egy problémát, ha eltávolodunk tőle. Bámulni mereven semmiképp nem érdemes.

Kevéske sör

Nincs április elseje, de például elolvastuk ezt a blogposztot, amely kimondja, hogy olykor a sör kávébb a kávénál. Kreatív üzemmódban előzetesen létező fogalmakból alkotunk valami eredetit. Az agyban egy adenozin nevű gátló neurotranszmitter ad hírt arról, ha az agy fáradni kezd, ettől minden kapcsolódás lelassul. Ez okozza a szellemi fáradtság nevű állapotot, amikor az ember úgy érzi, az agyát egyszerűen bedobták egy mosógépbe, majd centrifugaprogramra állították. A koffein ellenben megakadályozza, hogy az adenozin receptorokkal kapcsolódjon, és azt hiteti el a fejünkkel, hogy tele vagyunk energiával. És ez már öt perccel az után megtörténik, hogy letettük a csészét. Azonnal bedobják magukat az idegrendszer tevékenységét fokozó anyagok: a glükóz, a dopamin, a glutamát. És a szervezet meg van róla győződve, hogy még nagyon hosszan bírja tartalékkal. Ráadásul mindez nem függ az elfogyasztott kávé mennyiségétől, már egyetlen eszpresszó is ezt a hatást éri el.

Egészen másképp halad az útján az alkohol. Rövid idő alatt szétzilálja a merev koncentrációt, a szabálykövetést. Az embert, aki iszik, egyszer csak egyre kevésbé érdekli a környezete, és az, hogy mi történik vele. Ezek a részletek pedig kedveznek az alkotói folyamatnak. A tapasztalat szerint már két pohár – 0,07 százalékos alkoholszint emelkedés a vérben – után jobban működik a problémamegoldó képesség. Kevés alkohol bizonyítottan növeli a kreativitást.

Tehát szigorúan mértékkel, gondosan megválogatott körülmények között mind a sör, mind a kávé serkentőleg hat a kreatív gondolkodásra. Csak a problémákat nem oldja meg egyik sem. Rendben, ne higgyük, hogy a brainstorming az egyetlen járható ú, de ne is vessük el automatikusan. Helyesebb egy folyamat részeként tekinteni rá. Amely folyamat abból is áll, hogy az embernek van ideje, helye, módja gondolkozni. Zavartalanul.