Meglehetősen szokatlan, de épp a fenti gondolatmenet miatt teljesen érthető az AAII legutóbbi felmérésének eredménye. Eszerint úgy emelkedett az optimista befektetők aránya az elmúlt héten, hogy közben nagy feszültségek voltak a piacon. Voltak persze, akik megijedtek, de sokan úgy gondolkoztak, hogy a határidő lejárta előtt mindenképp lesz megállapodás az adósságplafon ügyében, így bátran lehetnek optimisták a tőzsdei kilátások kapcsán.
A politika tehát nem tudott ráijeszteni a szereplőkre, ami persze egyrészt jó hír, másrészt viszont elbizonytalanító is a piac emelkedését illetően. Ha hihetünk a felmérésnek, úgy észrevétlenül átléphettük a tartósabb emelkedéshez vezető út egy fontos szakaszát, a piac tisztulását. Szeptember eleje óta nem volt ugyanis már olyan, hogy a piac esését váró medvék aránya felülkerekedett volna a bikákon, ami annak ellenére sem teszi barátságossá a mostani emelkedést, hogy az S&P hasonló piaci hangulat közepette például 2013 elején is nagy lendületet tudott venni.
Bár kétkedve nézzük a jó ideje tartó optimizmust, ez egyáltalán nem zárja ki, hogy akár újabb piaci csúcsok következzenek. A közhiedelemmel szemben ugyanis nagyon úgy tűnik, hogy a tegnapi emelkedést nem kizárólag shortzárások, hanem friss vásárlások is hajtották, amivel kapcsolatban a Bespoke készített nagyon beszédes ábrákat (melyek szerint a nagy shortállománnyal bíró papírok nem mutattak kimagasló teljesítményt, sokkal inkább az elmúlt napokban lemaradókat vették). Ha ez így van, akkor a shortok zárásának jó része még előttünk lehet, ami egy újabb hullámos emelkedést bármikor generálhat.
A tartósabb piaci emelkedést illetően viszont még a látottak ellenére is maradtak bennünk kérdőjelek. Hogy nyugodhattak meg ennyire a befektetők, ha közben a nagy bankok vészforgatókönyveket gyártanak a kincstárjegyek nemfizetésére? Nem lesz még rázósabb az út előttünk, ha csak hat hetes időtávra rendezik az adósságplafon kérdését? Ha végre sikerül megegyezni, nem kell attól tartanunk, hogy a Fed végre elkezdi az eszközvásárlások visszafogását? A költségvetés leállása nem veti vissza a gazdaság növekedését? Biztos lábakon állnak így a profitkilátások? Elég olcsó a piac, hogy a kockázatokat feledtetni tudja?
Nem kéne legalább egy kis időt oldalazni, még mielőtt tovább nyomjuk a gázt?