Megfizetnek a válságért a lúzerhitelek kufárai

Egyre nagyobb büntetéseket varrnak a bankok nyakába az Egyesült Államokban a válságot előidéző machinációkért. Sőt már olyan vezető is akad, akit személyesen felelőssé tett a bíróság. Nem is teljesen alaptalanul: volt olyan bank, ahol a vezetők elvárása volt, hogy a gyakran képzetlen ügyintézők naponta legalább egy jelzáloghitel-szerződést kössenek. Olyanoknak is, akikkel egyébként nem kellett volna. A közvélemény bűnösöket akar.

Ha valakit zavarna, hogy még mindig nem tudja, személy szerint kit szidhat a világgazdaságon 2008 végétől végigsöprő, a hatását számos területen máig fájdalmasan éreztető válság miatt, jelentjük: az amerikaiak megtalálták a bűnöst. Egy Rebecca Mairone nevű banki középvezető az illető.

A felelősségét megállapító manhattani esküdtszék azt természetesen nem mondta ki, hogy egyedül az ő sara lenne az amerikai bankszektor öt évvel ezelőtti megroggyanása és az ezt követő globális gazdasági krízis (ez nyilván nem is lenne igaz). De tény, hogy eddig nagyon kevés embert marasztaltak el ez ügyben, és őket sem kimondottan a válság fő okának tartott mérgezett hiteltermékek burjánzása miatt - Maironét pedig éppen az ebben játszott szerepéért bélyegezték meg.

Nem véletlenül. A döntés, mely büntetésről egyelőre nem szól, kimondja, hogy a 2008 előtt a legnagyobbnak számító amerikai jelzáloghitelező, a Countrywide Financial szándékosan átverte a két állami irányítás alatt lévő nagy amerikai jelzáloghitel-finanszírozót azzal, hogy jó minőségűnek mondott kockázatos hiteleket adott el nekik.

Miután kiderült, mekkora a baj, a Freddy Mac és Fannie Mae becenéven ismert két céget rengeteg állami pénzből kellett megmenteni.

Egy napra egy szerződés

Mairone a Countrywide-nál volt ügyvezető másfél éven át, mielőtt a Bank of America megvásárolta a hitelezőt, pár hónappal később pedig beütött a krach. Az ő nevéhez fűződik a cég egyik programja, melynek lényege az volt, hogy minél gyorsabban minél több hitelszerződést kössenek - elvileg magas besorolású adósokkal (erre utalt a neve is: Hustle, azaz sietség/nyomulás). Csakhogy a tanúk szerint a gyorsítás érdekében kiiktatták a szakmai protokollok jó részét, és képzetlen munkatársakat vetettek be.

Sokaknak hiteleztek, akiknek nem kellett volna - így lett a névleg elsőrendű portfólió "mérgezett".

Forrás: AFP/Getty Images/Mario Tama

A tárgyalás során kiderült, hogy a hitelügyintézőktől lényegében azt várták el, minden nap kössenek legalább egy jelzáloghitel-szerződést. Egy John Boland nevű volt alkalmazott azt vallotta, hogy megmondták nekik: aki ezt nem tudja teljesíteni, az az adott napon nem mehet haza. Ha valaki tiltakozott, kirúgták.

Volt azért pozitív motiváció is, a legjobbakat ajándék Las Vegas-i úttal kecsegtették. Az alkalmazottak belső e-mailekben "lúzerhitelekként" emlegették azokat a kölcsönöket, amelyekről tudták, hogy jó eséllyel be fognak dőlni - aztán a cég jó áron eladta ezeket is.

A minőség mint zavaró tényező

Az ügyészség szerint a Hustle programban 30 ezer hitelt vertek keresztül úgy, hogy "a minőségi követelmények csak zavaró tényezők voltak".

"Ez az egész nem szólt másról, csak kapzsiságról és hazugságról" - jelentette ki az egyik tárgyaláson a felperes amerikai államot képviselő ügyész. Az egyik esküdt sokkolónak nevezte az elhangzottakat, és megjegyezte, a bank azt akarta velük elhitetni: a hitelbírálat folyamatát egy szoftverrel is el lehet végezni. Mairone ügyvédje ugyanakkor megdöbbentőnek nevezte, hogy egy egész pénzintézet abnormális hitelezése miatt azzal akarják elvitetni a balhét, aki összesen másfél évet dolgozott az adott helyen.

Ez azonban nem egészen így van, a Bank of America nyilvánvalóan hatalmas kártérítési kötelezettségnek néz elébe. A kifogásolható hitelezési tevékenység ugyan még a Countrywide megvásárlása előtti időkben folyt, de a felvásárlással a felelősség is az új tulajdonoshoz került.

Eddig százmilliárdot hajtott be az állam

Az amerikai bankokat az utóbbi években egyre nagyobb büntetések sújtják a válság előidézéséért. A JP Morgan éppen a napokban egyezett bele peren kívül, hogy rekord nagyságú, 13 milliárd dolláros bánatpénzt fizet gyakorlatilag ugyanazért, amiért a Countrywide-ot elmeszelték (Mairone egyébként tavaly óta éppen a JP Morgannél dolgozik, de már nem a jelzálog-hitelezési területen). Az Economist összesítése szerint a bírságok összege az idén már meghaladja a 40 milliárd dollárt, 2010 óta pedig a 100 milliárdot is. A Bank of America egyedül több mint 47 milliárdot bukott ezen.

A büntetések hátterében gyakran konkrét, mérhető károkkal járó esetek vannak, de legtöbbször nehéz lenne megmondani, pontosan miért annyira jött ki a számla, amennyire.

Úgy tűnik, hogy a pontos számításoknál nagyobb a szerepe a szövetségi kormányra nehezedő nyomásnak: elégítse ki a társadalom igazságérzetét a felelőtlen módszerek révén meggazdagodó bankok megfejésével.

És a devizahitel-problémáért ki a felelős?

Bár a magyarországi bankoknak nem volt semmi közük a globális válság kitöréséhez, sőt utána sem szorultak állami segítségre - ellentétben a nyugati pénzügyi világ számos, kockázatos ügyletei miatt megszorult szereplőjével -, nehéz lenne nem meglátni a párhuzamot a devizahitelezés miatt kialakult kis magyar krízissel. A családok százezreit évek óta fenyegető, ezzel a magyar gazdaságot is gúzsba kötő probléma kialakulásában nyilván vitathatatlan a hitelfelvevők, a kormányok és a pénzügyi szabályozók szerepe, de a hitelezőknek kellett a legjobban tudniuk, hogy hazárdjátékot játszanak.

Még ha nem is hágták át látványosan a saját elbírálási szabályaikat, a nem teljesítő hitelek aránya azt sugallja, hogy rengeteg "kicentizett" devizaalapú hitelt folyósítottak - azaz olyanoknak adtak, akiknek a jövedelmi helyzete egy jelentős mértékű kedvezőtlen árfolyamváltozás esetén már nem tette lehetővé a törlesztést. Vagyis nem a valós kockázatoknak megfelelően hiteleztek, és ezzel magukat is nagy bajba keverték. Aki vett fel akkoriban hitelt, emlékezhet, hogy az ügyintézők nem sok szót pazaroltak a forintkölcsönökre, és azt is csak azért, hogy bemutassák, mennyivel nagyobb a kamatuk.

Eddig komolyan nem vetődött fel, hogy a magyar bankok, vagy pláne személy szerint a döntéshozóik valamiféle jogi felelősséget viseljenek a helyzet kialakulásáért. Ennek nyilván az a fő oka, hogy a devizahitel mint termék értékesítése jogszerű volt (bár van már ennek ellentmondó bírósági ítélet is). A problémát rendezni akaró Orbán-kormány viszont a miniszterelnök szavai szerint abba próbál belekapaszkodni, hogy a devizahitel "hibás termék", bármit is jelentsen ez - ami morálisan megalapozhatná, hogy a bankszektor viselje a rendezés terheinek nagy részét.