Most, egy évvel később, itt a light verzió, amely valamivel kevésbé tűnik úgy, mintha egy UFO gardróbjából lopták volna, de a funkciója változatlan: hordozható, hordható, pihentető. Ez a továbbfejlesztett változat három nap alatt elérte a vágyott 25 000 fontot, a kitűzött határidőig pedig összesen 94 000 font jött össze. Ráadásul az újratervezett dizájnba erőteljesen beleszóltak a támogatók.
A Kickstarter egyik fő erénye ez: a gyártó közvetlenül tud kommunikálni a felhasználói bázisával. Az öt éve tartó válságban pedig ez nem csekély versenyelőnyt jelenthet.
Ali Ganjavian így nyilatkozott a Mashable-nek: „A Kickstarteren egy pillanat alatt mérhető, mennyire tartanak érdekesnek a felhasználók egy projektet, hogy szerintük hiánypótló-e. […] Négyezer ember fejti ki a véleményét. Az ember elkezdi feldolgozni, és egyszer csak azzal szembesül, nahát, 45 százalékuk egyetért valamiben, ami eddig eszembe sem jutott.” Négyezer nagy szám – de ami ennél is fontosabb, hogy már szűrt, célcsoportnak tekinthető közönségtől érkezik. Ezeken a véleményeken át jutott el oda a két tervező, hogy felismerje, mi minden hiányzott a Struccpárna alapváltozatából. Nem olyan ormótlan, könnyebb szállítani, kisebb, még könnyebb, és sokkal simulékonyabban öleli körbe a nyakat. Az is sok felhasználót zavart, hogy messze túl feltűnő. Volt, aki emiatt nem volt képes felvenni a járműveken. A továbbfejlesztett változat azonban már-már szolid. „Még az anyukám is hordaná”, mondja Ganjavian.
A Kickstarteren az, hogy a felhasználók dobják össze a kivitelezés árát, remek ötlet, logikusan illeszkedik a webkettő és a kereskedelem újgenerációs randivonalába, de természetesen önmagában nem garantálja a sikert. Egyes projektekre tízszer annyi pénz érkezik, mint amennyi a kiírásban szerepel, mások egyszerűen nem tudnak rátapintani a közönség pulzusára. A statisztikáról szóló fül szerint eddig több mint 880 millió dollár talált gazdára 52,000 projektben. Egy biztos: a sikereseknek minden okuk megvan arra, hogy kiaknázzák és javukra fordítsák a felhasználókkal rendkívül gyorsan kialakuló párbeszédet.
A Struccpárna tehát többszörösen örömhír. Rendkívüli termék, rendkívül eredményes kommunikáció. Ha a felhasználók hús-vér embert látnak a márka mögött, ha tudják, hogy számít a szavuk, könnyebben, bátrabban illetik kritikával a terméket, ami kellemetlen vagy egyenesen fájdalmas lehet a tervezőnek. Viszont lelkesebbek is, jobban a magukénak érzik a támogatandó projektet, és a folyamatban az ő oldalukon is megjelenik a szenvedély. Mert hogy egy dizájner a szerelemgyerekeit tolja előtérbe a Kickstarteren, az simán csak logikus.
„Az a hihetetlen a Kickstarterben, hogy a dizájner gondolkodásmódot támogatják”, véli Ganjavian. „Márpedig a tervező azt tartja szem előtt, mire vágynak az emberek, mire van szükségük, és erre próbálnak megoldást találni. A Kickstarteren egyetlen kattintással elérjük a végfelhasználót.”