A Bálna elnyelt 4 millió eurót

A Duna parti Bálna november elején nyílt meg, a körülötte lévő bonyodalmaknak azonban még nincs vége. Olyan egyszerű beruházásnak indult, mint egy faék, majd üzleti szappanoperába torkollott. Veszekedés, pereskedés, egymásra mutogatás, mutyigyanú és offshore-ozás közben 6 év alatt 4 millió euró valahova eltűnt a rendszerből.   

A Bálna annak ellenére sem nyílt meg hosszú ideig, hogy az épület elkészült. Forrás: MTI/Soós Lajos

Most, november elején nyílt meg a Bálna, a budapesti Duna part egyik leglátványosabb épülete, és ezzel látszólag lezárul a számos hányatott sorsú fővárosi projektek egyike. Az építkezés öt alvállalkozója azonban pont attől tart, hogy mindenki elégedetten hátradől, az ügyet lezártnak tekinti, és a nyilvánosság érdeklődése elveszik.

Ez az öt cég - a Bohn Kft, az Épszerk Pannónia Invest Kft, az Otis Kft, a Hopferwieser Kft, és az IGN Zrt. - összesen 4 millió euró, azaz 1,2 milliárd forint után fut, eddig nulla eredménnyel. Az ő szempontjukból a Bálna végkifejlete tragikus, hiszen a vállalt munkát elvégezték, ellenértékét maradéktalanul meg is kapták, csakhogy hat év alatt az építkezés jogi útvesztőiben eltűnt az a 4 millió eurós bankgarancia, amit kezdetben ők dobtak össze a fővállalkozónak.

Az ötlet- és tervpályázatot ugyanis 2007-ben a Porto Investment Kft. nyerte, nem kis mértékben annak köszönhetően, hogy behozta Kasper Oosterhuis holland sztárépítész bálnás elképzelését. A Porto – az építőiparban egyébként nem szokatlan módon – puszta projektcég, 3 millió forintos alaptőkével, amely értelemszerűen soha nem is akarta finanszírozni a projektet. A pénz 90 százalékát tehát az MKB Banktól felvett hitelből teremtették elő.

A főváros azt kérte, hogy a Porto tegyen le az asztalra egy 4 millió eurós bankgaranciát, hiszen ez minimum elvárható egy 3 milliós kft.-től, amikor éppen 8 milliárd forint hitelt készül felvenni. Amikor azonban a Porto nem tudta megszervezni a bankgaranciát, az épület (majdani) nagyobb építési vállalkozói közül az említett öt adta össze a pénzt.

Az alvállalkozók többször is tüntettek, a pénzükhöz teljes mértékben máig nem jutottak hozzá. Forrás: MTI/Földi Imre

Akkoriban ez nem feltétlenül látszott kockázatosnak, de ma már világos, hogy ezzel a döntésükkel a kivitelezői lánc végén álló társaságok túl nagy rizikót vállaltak.

Az eredeti elképzelések szerint a romos, de nagyon jó fekvésű ingatlan fejlesztését Budapest (előző) vezetése ppp konstrukcióban szerette volna végrehajtani, vagyis kiadta az egész projektet magánkézbe. Jöjjön valaki, találja ki, és építsen valamit a romokból, a város pedig majd 25 évig fizet érte egy előre meghatározott díjat.

Minden simának tűnt, a tervek szerint a Bálnát még 2010-ben átadták volna, vagyis az önkormányzati választások politikai váltása sem tűnt kockázati tényezőnek. A pénz egészen sokáig csordogált is a megfelelő csatornában, vagyis az MKB folyósította a hitelt a Portónak, a Porto kifizette a fővállalkozónak (WHB Kft.), a fővállalkozó pedig az alvállalkozóknak. Az önkormányzat végigkövette az ügyet, minden számlába és teljesítésbe belelátott, tudta, hogy mi hol tart.

A történet azonban nagyon hamar megbicsaklott, amikor ugyanis a projekt – különböző tervmódosítások és vis major események, mint például az árvíz miatt – megcsúszott, és az átadás átkerült a ppp projekteket finoman szólva nem szívlelő, Tarlós István főpolgármester alatti érába, a Porto és a főváros az átadás-átvételen több ponton is összeveszett.

Az alvállalkozók alól ekkor kicsúszott a talaj, mert a Porto és az önkormányzat egyaránt azzal vádolták egymást, hogy az általuk kötött szerződést a másik nem tartotta be, majd a Porto fel is mondta azt, és több per indult az ügy tisztázása érdekében. Az MKB látta, hogy problémás ügybe folyatja a tőkét, és elzárta a pénzcsapot, az önkormányzat pedig lehívta a kezdetben letett 4 millió eurós bankgaranciát. Ezt a lépést később a Kúria döntése is jóváhagyta, vagyis Budapest jogosan tette rá a kezét az összegre.

Az épület ma már a Fővárosi Önkormányzat tulajdona. Forrás: MTI/Soós Lajos

Csakhogy a főváros hiába járt el jogilag tisztán, etikai szempontból mégis vitatható a módszere, mert valójában nem a Portótól, hanem az alvállalkozóktól jutott hozzá a 4 milliójához, hiszen azt a kezdet kezdetén még ők adták össze. „Az alvállalkozók sérelmezik, hogy Budapest ezzel tisztában volt, mégis meglépte a lépést” – mondja Tőzsér Orsolya, az öt érintett céget képviselő ügyvéd.

A főváros végül teljesen kihátrált a ppp projektből, lényegében megállapodott a Portóval arról, hogy fizet neki 6,5 millió eurót, cserébe pedig birtokon belülre jut, vagyis övé lesz a Bálna, és annak hasznosítási joga is. Emellett kifizetett 2,8 millió eurót a WBH-nak is, amit az tovább osztott az alvállalkozók felé.

A szövevényes adok-kapok nehez átlátható, de az biztos, hogy a fővállalkozó és az alvállalkozók az építés költségét rendesen megkapták, összesen mintegy 26 millió eurót. A dolog szépséghibája az, hogy a jelenlegi állás szerint a 4 milliós bankgaranciát az öt cég elbukta, vagyis számukra a projekt jókora vesztességgel zárult (hiszen az összességében 26 millió eurós, 50 alvállalkozós projektben az 5 fő alvállalkozónak nem volt 4 millió euró, vagy azt megahaladó profitja).

Amikor a fővárostól azt kérdeztük, hogy a 4 millió eurót miért nem fizeti ki az alvállalkozóknak, azt a választ kaptuk, hogy 2,8 milliót kifizettek, vagyis a fővárosi értelmezésben a bankgaranciából lehívott összeg és a kivitelezés költségeinek fejében kifizetett pénz összefonódik. Az önkormányzat azzal érvel, hogy ha nem így járt volna el, akkor még a 2,8 millióhoz sem jutottak volna hozzá a cégek, ráadásul csak a Portóval állt szerződésben, az alvállalkozókkal nem, tehát velük nincs miről tárgyalnia.

Alvállalkozói közelítésben persze más a helyzet, a cégek kasszájából a 4 millió euró, azaz 1,2 milliárd forint minden jogi érvelés mellett is hiányzik, pedig a munkát elvégezték.

Budapest tehát 6,5 millió eurót fizetett ki a Portónak, 2,8 milliót a WBH-nak, és az MKB hiteleket is a városnak kell majd törlesztenie. Ezzel szemben áll az, hogy lett egy saját tulajdonú Bálnája, amiért már nem kell 25 évig fizetnie, és azt tesz vele, amit szeretne.

A Máltán bejegyzett tulajdonosokkal rendelkező, és ezért az ellenfelei által folyamatosan offshore mutyival vádolt Porto 6,5 millió eurót kapott, ezzel szemben állnak az elmúlt évek költségei – amelyek vélhetően ennél az összegnél kisebbek.